Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A mostani dalmegosztás főszereplői a Quimby és a Biorobot, de messze nem csak ők érdekesek benne. Van ugyanis egy csomó rockzenekar még a listán, az instrumentálistól a leginkább pszichedelikuson át a stonerszerűig, meg még egy popdal is ráfért Revue-től. Szerintem ezúttal egész egyértelmű sorrendet lehetne felállítani az alábbi újdonságokból, szavazzatok a poszt végén, és akkor kiderül, hogy ez szerintetek is így van-e.
Újabb dal látott napvilágot a Quimby idén megjelenő új albumáról, Tükrök olcsón címmel. A korábban kijött Forradalommal nagyon nem voltam elégedett, és ahhoz képest ez most kifejezetten kellemes csalódás. Egyrészt azért, mert Livius nagyon jó szöveget írt egy olyan jellemhibáról, amit elég sokan felfedezhetünk magunkban, ha kicsit belegondolunk. Másrészt pedig azért, mert a zenekar ezúttal nem tolta túl a megörülést, inkább kellemes kongás-trombitás számot csinált, amiben megvan a Livius dalaira sokszor jellemző mantraeffektus, és bár egyértelműen hallatszik rajta a zenekar újkori hangzása, a hangulata miatt talán a Káosz Amigos-on is elférne.
Egy fiatal budapesti zenekar a Fubarite nevet adta magának, ami egy geológus belsős vicc olyan kőzetek besorolására, amelyek az idők során a felismerhetetlenségig deformálódtak és töredeztek. Tényleg belsős vicc lehet, mert én egyáltalán nem értem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez egy analógia. Méghozzá arra, hogy a zenekar ritmikai és témabeli sokszínűségre, egyfajta gyökértelenségre törekszik. Gyökerek azért persze akadnak, bemutatkozó kislemezük, a Permanent Germanium Lake kezdete például rögtön a Muse-ra emlékeztet, de az igaz, hogy ebben a három számban elég sok elem megtalálható mindenféle manapság divatos rockzenéből, tökösen és kreatívan előadva, és ez tök jó.
A jelenlegi tervek szerint több kislemeze már nem lesz a Biorobotnak az új albumig, ami nagyjából az év végére várható. Az aktuális, a súlyos szöveg és a könnyed zene ellentétét mutató Szélcsendkirály egyrészt totál tipikus Biorobot-dal, másrészről viszont nem az, mert a hangsúly ezúttal nem csak a párhuzamos vokálon és a ritmusgitáron van, hanem a refrén alatti vonóshangokon is. És lehet, hogy ez nem később már nem is lesz olyan különleges, Nemes András szerint az új lemez ugyanis néha meglepően hangszerelt lesz. Úgy néz ki, hogy nagyon egymásra talált a két szerző, még a borítót is együtt készítették el – Bérczesi Robi rajzolta meg a figurát, Nemes András pedig a színezést és a feliratot csinálta – ez nekünk pedig csak jó lehet, és bár nekem ez a dal most annyira nem tetszik, kíváncsi vagyok, milyen lesz majd az album.
Legutóbb 2015 februárjában került elő nálunk az instrumentális rockot játszó Ghost Toast, amely jelenleg harmadik lemezén dolgozik, és ha már a Gordius el is készült róla, klipet is csináltak hozzá. A debreceni zenekar eredetileg a zene összetettsége miatt adta ezt a címet a dalnak, de aztán rájöttek, hogy az ember bonyolultságának témája is illik hozzá, így a klipben mögéjük vetített anyag sorvezetője is ez lett. A dal tényleg nagyon komplex, és bár néha ennek a határán van, nem esik szét, és vannak benne tök érdekes megoldások is. Úgyhogy azt lehet mondani, hogy tök jól sikerült, talán csak a diszkódobos rész lóg ki egy kicsit az összképből.
Nemrég jelent meg a RotBrain zenekar első klipje, amit leginkább azért mutatok most meg, mert a hozzá tartozó dal jó példa arra, hogy attól még, hogy valaki nem az új Kosztolányi, vagy éppen nem túl mély vagy igazán fontos témáról akar dalt írni, még igenis lehet frappánsan fogalmazni, és normális rímeket csinálni. Az U.F.O-ban ez abszolút megvan, és ez annak ellenére is igaz, hogy zeneileg nem sokkal több egy sablonos rockdalnál.
A nyitóképen is látható Revue legújabb klipjét a De Imádom című dalához forgatta, aminek a szövegével megint nem vagyok kibékülve. Nem egy sorvég hiába akarna, egyszerűen nem rímel, és ez bénán hat. Mondok még rosszat, a refrén nem túl érdekes, és a fekete-fehér Budapestet háttérül használó klip sem, de legalább a bonyolult szerelmet ábrázoló szöveg önmagában hihető, és sikerült a klipbe is egy olyan lányt választani, akiről az ember elhiszi, hogy ilyen vegyes érzelmeket tud kovácsolni. Egyébként akinek tetszik a De imádom, az a Deezeren már Revue új albumát is megtalálja.
A lista legzúzósabb dalát ezúttal a Que Pasa Mijo hozza, ami a tagok bevallása szerint vad stoner punk stílusban alkot, és pár hete jelent meg második kislemeze. Erről most az Eddie című számot mutatom meg, ami egy igazi bólogatós dal, és leginkább a basszus viszi el, meg egy olyan jó riff, hogy amiatt az sem zavaró annyira, hogy a felvétel minősége nem a legjobb, és a szöveggel sem tököltek sokat a srácok. A kislemez többi dalát és a zenekar korábbi számait megtaláljátok a YouTube-csatornájukon, ha az Eddie felkeltette a kíváncsiságotokat.
Elég régen foglalkoztunk már a Neonhallal, de most újra előkerül, méghozzá éppen készülő harmadik albuma, és az ennek egyik dalához forgatott klip miatt. A folyón át... címre keresztelt szerzemény tartalmaz pár utalást, az első sor például rögtön egy nem annyira ismert Hemingway-regény címe, később pedig előkerül a megboldogult Corvin-áruház szlogenje is. Az üzenet és a forma még a scratch-ekkel együtt is a régi, ez továbbra is keresztény rock a kevésbé szájbarágós fajtából.
