Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ezen a hétvégén már második alkalommal rendezik meg Esztergomban az idén háromnapos Sportalshow fesztivált, mely a korábban tizenkét éven keresztül működő Fesztergom helyét hivatott betölteni a régióban. A holnap kezdődő buli előtt szerencsére még volt időnk arra, hogy háttérinterjú sorozatunkban kifaggassuk a fesztivál szervezőjét, Szénégető Richárdot a fesztivál műhelytitkairól.
Ha jól tudom, idén másodszor rendezitek meg a fesztivált, legalábbis ezen a néven. Hogyan kezdődött a Sportalshow története?
Igazából nagyon egyszerű a sztori. Mivel a klub akkor már négy éve ment, ráadásul egyre jobb nézőszámokkal, akartunk valami pluszt. Nyilván országos szinten túlkínálat van ilyen rendezvényekből, de mivel nekünk nincs, illetve a városnak sincs saját, tisztán rockra orientálódott fesztiválja, ezért megcsináltuk a Sportalshow-t. Eredetileg egynapos, egy színpados minifesztben gondolkodtunk, pár olyan helyi zenekarral, akik egyben haverok is. Ez aztán rögtön az elején meg is dőlt. Túl sok zenekart szeretünk, ez lett a vesztünk! Rögtön két nappal indítottunk, ami idén már háromra hízott. Viszont jövőre nem lesz négy nap, szeretnénk a három napot tartani egy darabig. Tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy nem tudunk konkurálni egy Rockmaratonnal, vagy FEZEN-nel, viszont nagyon fontos, hogy nem is akarunk. Külön öröm volt, hogy amikor megkerestük Varga Zolit, hogy mondhatjuk-e, hogy a Sportalshow 2016 egyfajta Rockmaraton afterparty, olyan barátsággal és segítőkészen állt hozzánk, ami nagyon jól esett. Éppen ezért is szeretnénk, ha a két feszt között jövőre kicsit esetleg szorosabb is lehetne az együttműködés. Együtt többre jutunk.
Akik ismerősek a környéken, azok tudják, hogy sok éven át futott egy Fesztergom nevű, hasonló profilú fesztivál is gyakorlatilag ugyanezen a helyen. Tekinthető jogelődnek az a sorozat?
Abszolút. A Fesztergom egy nagyon szép emlékű fesztivál, ha jól emlékszem, tizenkettő is volt belőle. Amikor a Sportalshow ötlete jött, kicsit a Fesztergomot tekintettük kiindulási pontnak. Nem titok, hogy annak szervezője, Kissik Szabolcs csinálta anno a Molothow Liget nevű esztergomi rockklubot, amire ma már szerintem bátran használhatjuk a legendás jelzőt. A Sportalsó valahol ennek a klubnak a folytatása egy új helyszínen, kicsit más felfogással, de átfedésben az akkori stábbal, aminek része Szabi is. A nevet semmiképpen sem akartuk megtartani, ezzel is jelezve, hogy ez inkább valami új kezdete, és nem valaminek a folytatása. Így indulhattunk úgymond tiszta lappal. Mi is nagyon szerettük a Fesztergomot, az első fesztiválélményem is ott volt, de senkit nem akartunk megtéveszteni, félrevezetni, egy bejáratott névből sikert kovácsolni, pedig egészen biztosan egyszerűbb lett volna. Ehhez képest tavaly, sőt, idén is többen simán új Fesztergomnak hívják a Sportalshow-t.
Amikor nem épp a fesztivált szervezed, akkor a klubot viszed. Milyen indíttatásból kezdtél ilyen dolgokkal foglalkozni?
Vicces, de úgy indult az egész, hogy anno a tizennyolcadik születésnapomra szerveztem egy öt zenekaros minifesztet még a Molothow Ligetbe, ami annyira jól sült el, hogy azon felbuzdulva ezt évente egy-két alkalommal megismételtem, jó öt éven keresztül. Mellette párhuzamosan részt vettem, leginkább csendes szemlélőként és biztonsági emberként - innen a SecuRicsi becenév - a már szintén csak szép emlékű csolnoki MetálFalu fesztiválon, illetve annak a csapatnak egyéb rendezvényein is, így viszonylag fiatalon sikerült a magyar rock/metál mezőny élvonalával együtt dolgozni. Egyre jobban érdekelni kezdett ez az egész közeg, de akkoriban kezdődött az a folyamat, ami most talán kicsit kevésbé erős, hogy az emberek elkezdtek elmaradozni a bulikról. Itt jött egy kis csömör és elmentem 3 évre teljesen más irányba, ekkor jött az újságírás. Aztán amikor Bozsó, a Sportalsó tulaja megkeresett, hogy írjak rendszeresen beszámolókat a klub bulijairól, feldobta a labdát, hogy igazán intézhetnék pár olyan koncertet a klubba, akikhez neki nincs kontaktja. Kicsit vonakodva vettem rá magam, de végül belementem.
Elsőnek lekötöttem egy Paddy and the Rats, egy Rómeó Vérzik és egy Fish! bulit, majd addig rágta a fülemet, amíg teleraktam az őszt, majd a telet és így tovább. Egy darabig nem mondtuk ki, hogy én lettem a klub hivatalos szervezője, de ez volt a helyzet, később aztán nevesítettük is. Eleinte kicsit furcsa volt, ugyebár teljesen más, mint egy-egy bulit lekötni, de szerintem mostanra egész jól belejöttem. Kissik Szabi sok kontaktot adott, illetve egy-egy buli után kicsit megfeddett, hogy lehetne ezt jobban is, de mára meg már azt szokta mondani, hogy ő sem csinálhatná jobban a klubot, ami nekem nagy dicséret tőle. Azért a Molothow Liget országos híre nagymértékben köszönhető neki is, bár a saját jelentőségét igyekszik elbagatellizálni. Furcsa módon akkoriban éppen a hardcore közeg volt szinte ismeretlen számomra, pedig a klub egyik fő profilja volt, és szerintem még ma is az. A stílust nyilván ismertem, szerettem, hallgattam, de ilyen bulikat csak nagyon érintőlegesen szerveztem addig. Szerencsére gyorsan asszimilálódtam, ma meg már talán azokkal foglalkozom legszívesebben.
Milyen stábbal bonyolítjátok le a fesztivált, beleértve az előzetes szervezést, illetve magát a rendezvényt?
Az előzetes szervezést, ami a zenekari részét illeti, teljesen én csinálom. A zenekarok, kínálat kérdésben nyilván közösen döntünk, mondjuk a klub esetében nem igazán, ott szinte beleszólás nélkül rakom össze a műsort, de a szervezés, egyeztetés és egyéb dolgok száz százalékban az enyémek. Amikor olyan bandák jönnek, akiket nem ismerek, nem tudom, hogyan és miként kell tárgyalni velük, akkor viszont nem vagyok rest segítséget kérni. Idén például először fordult elő, hogy egy úgymond nagyobbnak nevezhető bandával kellett egyeztessek, simán kértem tanácsot Jakab Zolitól. Ő nekem nagy példakép, hiszen nem elég, hogy szinte mindenkivel dolgozott már, bármikor szívesen segít a tanácsaival. Talán neki fel sem tűnt, de többször mondott nekem olyat, amit később hasznosíthattam. Zoli, ezúton is köszönöm! A vendéglátás részébe sosem szólok bele, mert ha megtenném, akkor csak a kapitányos rum, a gazdag nevű amcsi sör és kóla lenne a klubban, meg persze szóda! A technikai stáb részben a klub csapata, hiszen minek variáljunk, ha jól működik? Ezen a szinten ez a csapat képes ellátni a feladatát. Ha a fesztivál fejlődik, akkor addig hajtom majd őket, amíg fejlődnek ők is!
A tavalyi évhez képest milyen változásokra, újításokra számíthat idén a közönség?
Mivel tavaly sikeresen zártuk a fesztivált, csak annyit akartunk újítani, amennyit ténylegesen szükségesnek találtunk ahhoz, hogy a fesztiválélményt jobbá tegyük. Próbáltunk arra törekedni, hogy idén a kiszolgálás gyorsabb és gördülékenyebb legyen, a bejutás gyors, de mégis biztonságos lehessen. Odafigyeltünk a tavalyi építő jellegű dorgálásokra, tanácsokra. Kicsit tematikusabbá tettük a műsort, ahogy idén például a Rockmaratonon is látható volt. Szerintem most mindenkinek van legalább egy nap, ahol legalább két-három általa kedvelt zenekart is megnézhet. Ami újítás, az az, hogy aki idei Rockmaratonos karszalaggal érkezik a helyszínre, az minden napra kedvezményes 3000 forintos áron válthat jegyet, ami a szombat esetében még az elővételi árnál is kevesebb. Ezen felül a Sportalshow vendégei több helyi múzeumba kedvezményes áron mehetnek be.
Ezek listáját a szervezőktől a helyszínen kérhetitek majd el. Igyekeztünk a napközbeni programokat is bővíteni: mivel tavaly is volt érdeklődés a könyvbemutatóra, idén is lesz, ráadásul nagy örömünkre olyan, ami a fesztivál profiljába is vág. Horváth „Pityesz” István jön, aki bemutatja Rex Brown nemrég megjelent életrajzi kötetét, emellett megtudhatjuk, milyen volt megélni az egész "333-an a magyar Pantera könyvért" kezdeményezést belülről. Mivel ez elég korán, már délután kettőkor kezdődik szombaton, ezért egy kis ösztönzést is bevetünk: aki odajön a bemutató kezdetéig, az vendégünk egy korsó sörre! Lesz még pár apróság, de nem akarok minden meglepetést elárulni.
Bár a fesztivál még nem tekint vissza hosszú múltra, koncertszervezőként biztosan van valami mókás sztori a tarsolyodban érdekes riderekről, zenekari igényekről, vagy jól sikerült estéről.
Több ilyen is van, sztorizhatnék egy egész interjúnyit szerintem. Az egyik legemlékezetesebb kérés számomra mindenképpen az volt, amikor egy külföldi zenekar kért három és fél pár fehér zoknit! Az máig rejtély, hogy a fél pár minek kellett, de elvitték. Azért a hazai zenekarok többsége a realitások talaján marad, talán egy-két kivétel van, de szerencsére általában ők is érzik, hogy elvetették a sulykot, ha az ember visszakérdez. Az átmulatott éjszakákból mindenképpen a Paddy and the Rats egyik bulija viszi a prímet, ott sikerült olyannyira elhajolni, hogy a végén félmeztelenül táncolva énekeltünk a koncert után. A mai napig emlegetem Stofinak (Paddy), hogy tök jó volt, amikor azon a bulin lenyomták Ylvistől a The Fox-ot. Annyi a bökkenő, hogy szerintük nem volt a programban. Pedig én tényleg emlékszem rá! A The Joystix egyik turnézárója volt még nagyon csúnya, ráadásul akkor ünnepeltük a basszerossal a születésnapunkat. Aki megnézni az idei Sportalshow-ra forgatott videóüzenetüket, az szerintem nagyjából képet kap arról, hogy mennyire lehetett jó a buli.
Amíg elkezdődnek a koncertek, mit érdemes megnéznie Esztergomban a közönségnek? Nyilván ugye Bazilikáról már mindenki hallott, de helyi arcként biztosan tudsz mondani valami jó helyet, kocsmát, éttermet, egyéb szórakokozási lehetőséget.
Esztergommal egyetlen baj van: túl sok a látnivaló! Amikor a Madball nálunk járt, másnap egész nap a városban csatangoltak. Mitts meg is jegyezte, hogy sok helyen jártak már, de ennek a városnak hangulata nagyon magába szippantotta. A Vízivárost mindenkeppen ajánlom megtekinteni, és ha már arra jár valaki, akkor a Keresztény Múzeum is kötelező. A Várat, a Bazilikát, illetve a város főterét szintén nagyon ajánlom, a Duna Múzeum és a Babits Mihály Emlékház is nagyon nagy élmény. Ráadásul, mint azt említettem, a fesztiválbelépő mellé jár kedvezmény is a jegyek árából! Erről a helyszínen adunk bővebb felvilágosítást! Étterem van bizony, amit tudok ajánlani! Ki gondolta volna, igaz?! A Mediterraneo egészen közel van a fesztivál területéhez, itt nagyon jó mediterrán jellegű ételek vannak, nagyon szép környezetben, kicsit magasabb árfekvéssel ugyan, de azonnal megérti valaki, hogy miért ajánlom, ha oda betér. Ott van még a Rizzo, szintén senki nem fogja megbánni, ha ott ebédel, az olaszos és a magyaros ízek barátainak egyaránt ajánlott. Aki pedig tényleg ételkülönlegességekre, ínyencségekre vágyik, annak a Koriander Éttermet ajánlom.
Te kinek a fellépését várod legjobban az idei fesztiválon?
Egyértelműen a Rise Of The Northstart mondom, mert nagyon kíváncsi leszek, mit mutatnak élőben. Kiemelem még a klubbal egyidős C.Y.D.-t, akik a szombati napon ünneplik az ötödik szülinapjukat. Talán közhelyesen fog hangzani, de igazából minden fellépőre nagyon kíváncsi vagyok! Nagyon örülök, hogy a tehetség- és utódkutatás szellemében idén is sikerül pár helyi kezdő csapatot felléptetnünk. Remélem őket is megnézitek majd ti is! Hogy a hammeres Szilvás Gergőt idézzem: Tali a pultnál!
További információk a fesztiválról a Facebookon!
