Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szeptember 14. Földrengés Konstantinápolyban. Kitör Magyarországon az utolsó kolerajárvány, Kossuth Lajost Budapest díszpolgárává választják. A Biztonsági Tanács elítéli a Szovjetunió beavatkozását az 1956-os magyarországi forradalom ellen, a Szovjetunió elszégyelli magát. Megszületik Johann Michael Haydn, Amy Winehouse, bemutatják a The Who Quadrophenia című filmjét, megjelenik Ozzy Osbourne No More Tears című lemeze.
Mivel főszerkesztőnk annak idején remekül összegezte Amy Winehouse pályafutását, eszünk ágában sincs újra megírni ugyanazt a cikket, megteszik ezt ma mások úgyis. Elég annyi, hogy a korán eltávozott énekesnő ma lenne harminchárom éves. A drog az rossz, értem?
Ozzyról meg nemrég írtunk egy terjedelmes cikket, ezért szintén csak megemlítjük, hogy ma 25 éves pályafutása egyik legjobb lemeze, a No More Tears. Az első, melyre Lemmy írt néhány dalszöveget, a második, melyen Zakk Wylde gitározik, az ötödik, melyen Bob Daisley basszusgitározik, és az első, melyen Bob Daisley basszusgitározik úgy, hogy nem volt feltüntetve a neve a lemezen. Az ő szerepe és közreműködése meglehetősen egyedi módon van kezelve Ozzy és menedzsmentje részéről, Daisley meg pár évente újabb pereket indít ellenük, a legutóbbit idén augusztusban.
Valahol őt is meg lehet érteni. Aki olvasta az Én, Ozzy című könyvet, emlékezhet, hogy Daisley ott az első két albummal kapcsolatban kerül megemlítésre, és nagyjából egy szó sem esik későbbi közreműködéseiről zenészként és dalszerzőként a Bark At The Moon, a No Rest for the Wicked és a No More Tears lemezeken. A gond az volt a hivatalos álláspont szerint, hogy ő és Lee Kerslake dobos tagok kívántak lenni egy zenekarban, miközben valójában fizetett bérzenészek voltak Ozzy szólócsapatában, és amikor a nem megfelelő hozzáállás miatt ki lettek rúgva, még ők akasztottak pert az énekes nyakába mindenféle szerintük elmaradt jogdíjak miatt. A peres ügyek miatt Ozzy lemezeinek 2002-es újrakiadásairól le is törölték a játékukat, újravéve a sávokat az akkori tagokkal, Mike Bordin dobossal és Robert Trujillo basszusgitárossal. Ezzel egyébként utólag maga az énekes sem értett egyet, szóval sejthető, hogy a rockzene vaslady-je* állt a háttérben.
Daisley viszont vélhetően nem volt elragadtatva sem ettől, sem attól, hogy a történteket mondjuk úgy, kissé egyedi nézőpontból találták a kérdéses könyvben, így 2013-ban megjelentette saját önéletrajzát a beszédes For Facts Sake címmel, amelyben nem csak Ozzyval töltött időszakáról mesél. Magyarországon egyelőre nem jelent meg, pedig biztosan érdekes olvasmány lenne, tekintve, hogy a szerző referencialistáján olyan nevek szerepelnek, mint Mungo Jerry, a Rainbow, a Uriah Heep, Gary Moore, vagy épp a Black Sabbath, akikkel a The Eternal Idol című lemezen dolgozott, és akiknek az eredeti bőgőse, Geezer Butler nem sokkal később Ozzy oldalán tűnt fel. De ez már bonyolultabb, mint a Dallas szerelmi viszonyai, szóval legyen elég annyi, hogy a No More Tears egy igazán jó lemez, amit huszonöt év után is érdemes meghallgatni.
*Természetesen Sharon Osbourne-ra céloztunk ezzel a veretes képzavarral.
