Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Mastodon tagjairól sokan tudják, hogy más zenekarokban is érdekeltek, az azonban még a közönség tájékozottabb részének is meglepő lehet, hogy valójában hány különböző formációban fordultak meg együtt, vagy külön-külön. A mai napot záró cikkünkben ezeket az oldalhajtásokat szedtük össze nektek, a teljesség igényével, az Arcadeától a Today is the Day-en át a West End Motelig. Művelődjetek!
Arcadea: Dailor billentyűs alapú progrock zenekara Core Atoms és Raheem Amlani társaságában. Első lemezük ezekben a napokban jelenik meg a Relapse gondozásában.
The Blood Vessels: Thin Lizzy-ízekkel fűszerezett klasszikus rock Hindstól, stúdióanyagról egyelőre nincs tudomásunk.
Butterslax: Bill Kelliher egyik korábbi zenekara, amelyről egy, a gitáros által használt signature erősítő nevét is kölcsönözték. Hangzóanyagot nem találtunk tőlük, de Kelliher állítólag szeretné valamikor újra rögzíteni a csapat dalait. Ha megvalósul, szólunk.
Evisceration: Dailor első zenekara, igazi old school death metallal, bugyborékoló hörgéssel, a szokásos véres-beles témákkal. Egy demójuk jelent meg 1992-ben, Fondling the Dead címmel, amelyen az mindenesetre hallatszik, hogy hősünk már tizenhét évesen is kifejezetten jó dobosnak számított.
Fiend Without a Face: Hinds surfabilly zenekara, illetve saját leírása szerint rockabilly pornómetál, jelentsen ez bármit is. Véletlenül épp Dailor dobol benne, élőben harisnyával és fezzel a fejükön lépnek fel, és körülbelül úgy szólnak, mintha a Mr. Bungle épp egy Tarantino-filmben közreműködne. Egy lemezük már meg is jelent, bélyegnyalogató nyári bulikon garantáltan feldobja majd a hangulatot.
Four Hour Fogger: Hinds és Sanders Mastodon előtti zenekara, mellyel 1999-ben egy lemezt is kiadtak, Dollars For Red Books címmel. A zenén nyomokban már érezhetők a Mastodon megoldásai, de jóval szélsőségesebb, matekosabb, elborultabb formában, a későbbi védjegyzerű ikergitárok nélkül.
Gaylord: Az Arcadeában érdekelt Core Atoms és Jeff Steverson zenekara, melyben Brann Daior is dobolt egy időben. Stúdióanyagról nincs információnk, bár állítólag a csapat máig aktív.
Giraffe Tongue Orchestra: Hinds változata a szupergruppra, hasonló zenekarokban érintett tagokkal, mint a Killer Be Killed, csak itt a Dillinger Escape Planből Ben Weinman gitáros érintett, a Mars Voltából meg Thomas Pridgen dobos. A két további tag az Alice In Chains énekese, William DuVall, illetve Pete Griffin basszusgitáros
aki a Dethklok és a Zappa Plays Zappa formációkból lehet ismerős. Pont olyan, mint amit ezek alapján várhatunk: progresszív altermetál, olykor meglepő megoldásokkal tarkítva. Broken Lines című lemezük tavaly szeptemberben jelent meg.
Girdle: Kelliher egyik korai zenekara, melyben az egyik énekes szerepét is betöltötte, a dobos pedig a Lethargy korábbi frontembere, a későbbi Brutal Truth-gitáros, Erik Burke volt. A zenekartól összesen egy koncertfelvételt találtunk, ezek alapján egyfajta metálos hardcore/punk zenét játszottak.
Gone Is Gone: Sanders hard rock projektje a Queens of the Stone Age gitárosával, Troy Van Leeuwennel, és az
At The Drive-in dobos Tony Hajjarral. Első lemezük Echolocation címmel jelent meg idén januárban, a tavaly nyári, zenekar nevét viselő EP után. A zene körülbelül olyasmi, mintha a Mastodon elszállósabb részeit egy hagyományosabb hard rockot játszó QOTSA-val kombinálnánk, kitűnő hallgatnivaló a vonal kedvelőinek, pláne, hogy a műfaj egyik titkos gitárhőse, Van Leeuwen itt is rendre felhívja magára a figyelmet a védjegyszerűen széteffektelt szólamaival.
Killer Be Killed: Sanders szupergruppja Max Cavalerával, a Dillinger Escape Plan-énekes Greg Puciatoval,
aki itt a szólógitáros szerepet is betölti. A dobos korábban Dave Elitch volt a Mars Voltából,
jelenleg a Converse-ből ismert Ben Koller játszik náluk ezen a poszton. A zene a Mastodonénál
jóval egyenesebb, direktebb metál, erős thrash hatásokkal, a három énekhang ötletes, okosan
leosztott kombinációival. Nem forradalmi, de nem is megvetendő.
Knuckle: Troy Sanders egyik korai zenekara, hangfelvételt sajnos nem sikerült találni róluk.
Legend of the Seagullmen: A Sirályemberek Legendája név árulkodó, ez a projekt is a zenekari főhülye Hindshoz köthető. Ebben a bandában a Tool dobosa Danny Carey, az OFF! nevű csapatból Dimitri Coats, valamint a csapat producereként tevékenykedő animációs rendező, Jimmy Hayward (Pulykakaland, Horton, Jonah Hex) a tetovált fejű gitáros társai. Eddig két szám látott tőlük napvilágot, amelyek nagyjából úgy hangzanak, mintha egy klasszikus rock diétára fogott Ennio Morricone zenét írna egy epikus kalózmozihoz.
Lethargy: Dailor és Kelliher egyik jelentősebb korai zenekara a később többek között a Brutal Truth hathúrosaként feltűnt Erik Burke-kel, aki itt gitáros/énekesként tevékenykedett. Három demo és egy split mellett 1996-ban egy teljes lemezt is kiadtak, It's Hard To Write With A Little Hand címmel. Van, akik szerint mathcore, van, aki szerint technikás death metal, végül is mindkettő megállja a helyét: alaposan megtekert, sok töréssel telepakolt dalokat tartalmaz az anyag, amelyekben Dailor olykor még blastbeatelésre is ragadtatja magát. Nyomokban itt is feltűnnek a későbbi Mastodonra jellemző riffek, a különlegességek kedvelői tehetnek vele egy próbát, bár elég nehéz hallgatnivaló.
Primate: Kelliher grindcore projektje, melyben nem kisebb név érdekelt, mint a legutóbbi lemezen is szereplő Kevin Sharp, a korábbi Brutal Truth, jelenlegi Lock Up frontember. Ha érdekel, milyen lenne egy pőrébb, grindcore örlésekkel felütött Mastodon, érdemes meghallgatni.
Puaka Balava: Sludge metal zenekar, melyben Sanders játszott egy ideig. Felvételeken legjobb tudomásunk szerint nem szerepel.
Social Infestation: Sanders pályafutásának első jelentősebb zenekara, amellyel egy EP-t és két nagylemezt adtak ki. A zene egyfajta sludge/grindcore vegyület, nagy vonalakban a Soilent Green fazonját követve, kevesebb southern rockos elemmel.
Today is the Day: Szinte már közhely, hogy a legendás Almássy téri Neurosis, Voivod és VHK társaságában fellépő Today is the Day ritmusszekcióját akkoriban Brann Dailor és Bill Kelliher alkották, utóbbi ezúttal basszusgitárosi szerepkörben. Az In the Eyes of God című, 1999-ben megjelent album máig Austin egyik legjobb munkája, olyannyira, hogy sokan, köztük jelen sorok írója is, egyenrangúnak tartják a mára közemegegyezéses alapművé érett Temple of the Morning Starral. Ebben nem elhanyagolható szerepe van a későbbi mastodonos fiúknak, különösen Dailor dobolásának is, akinek a "komplex dobjáték" versenyszámban ez az egyik főműve.
West End Motel: Hinds némileg countryrock projektje, nagybőgővel, fúvósokkal, mellyel már három lemezt is kiadott.
Reméljük, mindenkinek tudtunk néhány újdonsággal szolgálni. Ha valamit kifelejtettünk, írjátok meg kommentben, és ha lesz Mastodon-pótnap valamikor, megígérjük, hogy kitesszük azokat is!
