Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Karácsonyra megérkezett az idei év utolsó dalmegosztása, úgyhogy ha már elegetek van a Csendes éjből, Richard Claydermanből és az ezerszer hallott reklámzenékből, akkor itt a lehetőség, hogy a bejgli mellé meghallgassátok és megnézzétek a hazai színtér decemberi újdonságait, az elektrótól a pszichedelikus rockig mindenféle stílusban. Boldog karácsonyt mindenkinek!
Több mint egy éve már, hogy megjelent a Middlemist Red második albuma, de egészen a közelmúltig a Ripple Soul egyetlen dalához készült csak videóklip. Ez nem véletlen, a most megjelent Illuminair klipjén ugyanis fél éven keresztül dolgozott a zenekar énekese, Nóvé Soma, és a MoME néhány hallgatója. Az animációs videó képi világa a lemez eddig is Nóvé által alakított arculatába illeszkedik, és elég faszán néz ki, na meg az album egyik legjobb számához készült, úgyhogy megérte a sok munkát.
Alig két év telt el azóta, hogy feltűnt a Belau a magyar zenei színtéren az Island of Promise emlékezetes klipjével, de azóta már túl vannak több mint száz koncerten, és egy Fonogram-díjat is bezsebeltek az év elektronikus zenei albuma kategóriában. Az épp európai turnéjáról hazatérő és az Eurosonicra készülő zenekar legújabb klipje a Redefine című dalhoz készült, amiben Szécsi Böbe működik közre (ők láthatók egyébként a nyitóképen is). A dal sokkal jobban hasonlít egy tipikus, rádiókban hallható popslágerre, mint a zenekar korai munkái, de ez itt most inkább negatívum, mert a Belaura jellemző elvágyódós, különleges hangulatból egy kicsit kevesebb érződik rajta. A képi világ viszont most is rendben van.
Nem csak a Belau, hanem a Dope Calypso is meghívást kapott a jövő évi Eurosonicra, na meg új anyaga is van, a zenekar tehát továbbra is tartja az egy év-egy album ütemet. A Chaka Chaka felvételei Bresciában készültek, az utómunkák pedig Milwaukee-ban, de a hangzásra talán a rendhagyó környezetnél is nagyobb hatással volt Szabó „Tonyó” Tamás, aki korábban a Moog frontembereként működött, a Dope Calypsoban pedig a vokálokért és az orgonáért felel. Ez már rögtön a lemez elején, az igazi nyolcvanas évekbeli szintihangok felcsendülésénél látszik, na meg az is, hogy a kezdeti garázs rock helyett a Mau Mau-hoz hasonlóan már sokkal inkább a power pop jellemző a lemezre, de a Hawaii-inges hangulat és piszkos hangzás annyira jól áll neki, hogy talán még annál is jobban sikerült.
A Szabó Benedek és a Galaxisok öt videót készített már idén megjelent lemezéhez, és most itt a hatodik is, ami szimbolikus búcsú a Focipályákon sétálsz át éjszaka névre hallgató albumtól, az évtől, és az M3-as metró Lehel tér és Újpest-Központ közötti szakaszától is. Érdekes év volt ez a zenekar életében, hiszen az új album néhány szám, például a Tisztítótűz kivételével eléggé szembement a korábban nagyon is jól bevált, sokszor Cseh Tamás dalaira emlékeztető stílussal. Erre az egyik legjobb példa pont az Innen el, ilyen balladákat korábban nem csinált a zenekar. Kétségtelenül születtek jó számok erre a lemezre is, de szerintem a 2015-ös A legszebb éveink azért erősebb volt. Mindenesetre a közönség nagy részének tetszett ez az új irány, úgyhogy kérdés, merre megy tovább a Szabó Benedek és a Galaxisok 2018-ban.
Tíz éve játszik már a szegedi minimal Bogart zenekar improvizatív, instrumentális stoner rockot, és éppen harmadik nagylemezét készül megjelentetni. Ehhez a lemezhez készült az alább látható beharangozó videó, amelyben a műfaj hagyományaihoz híven a zenekar tagjai kimennek a városból a semmibe zenélni, csak mivel nálunk nincsen sivatag, ezért egy tanyán teszik ezt. Igazán minőségi és igényes anyag lett a Live at Tanya, és nagyon jól illik ehhez a zenéhez a szájharmonika, egyedül azt sajnálom, hogy a Fire on Soyuz-ban megjelenik a Megrakják a tüzet című szerintem borzalmas népdal dallama. Pedig már épp kezdtem elfelejteni a gimnáziumi énekórákat.
És az emlegetett harmadik album már itt is van, tessék meghallgatni ezt is:
A Dana & The Dreamcatchers tavaly alakult Szolnokon, de akkor még nem így hívták, hanem úgy, hogy Lélekmadár. Aztán a zenekar énekesnője Kanadába távozott, és jött az X-Faktort is megjárt Dana, aki annyi kreativitást hozott a zenekarba, hogy azt a névben is ki kellett fejezni. A Butterfly is eredetileg az ő egyszálgitáros-tábortüzes dala, amit az Esti Kornélból ismert Lázár Domokos alakított át azzá a fülbemászó alternatív popdallá, ami alább hallható.
Legelső klipjét készítette el a Trillion, ami eredetileg nem is rendes zenekarnak indult, hanem csak egy alkalomra álltak össze a tagjai, akik egyébként az Apey & The Pea, a Grand Mexican Warlock, a Shell Beach, az ék vagy a Jazzékiel zenekarokból lehetnek ismerősek. Aztán olyan jól működött a dolog, hogy 2015-ben lemez is lett belőle, aminek nyitódala kapott most videót. Ráadásul különlegeset, a Crumble Me kisfilmje egy 19. századi mozgóképes játék, a zoetrope technológiájára épül, és baromi nehéz és érdekes lehetett megcsinálni, úgyhogy be is másolom ide Szombath Máté, az alkotó beszámolóját a folyamatról. A látvány ehhez képest egyébként kevésbé extra, maga a dal viszont király.
"A szám folyamatos zakatolásából és a szöveg legelső sorából: "In my head I feel sequences..." villant be a zoetrope képi hatása. Ez egy, a 19. században elterjedt mozgóképes játék volt, az egyik első ilyen. A kör alakú dob belső oldalán egy néhány képkockából álló animációs sor fut körbe, amit a dob falán vágott függőleges rések villódzása alakít egy összefüggő mozgássorrá a pörgetés során. Lényegében a kamerában található zárként működik.
A klip egyik vonalát teljes fizikai valójában erre a zoetrope működésre építettem. Minden tagot egyéni plánokban leforgattam fehér háttér előtt, majd a felvételeket megvágva, ezeket a jeleneteket képszekvenciákként mentettem ki, majd a képkockák felét kidobva, 12 képkocka jutott egy-egy másodpercre, ami még pont megfelelő szájszinkront tud adni. Némi kutatást követően megépítettem a saját zoetrope-omat, kívül fekete, belül fehér kartonnal bevont kalaptartó dobozból, 12 réssel, amit végül egy lemezjátszó hajtott meg a folyamatos sebesség érdekében. A meglévő képszekvenciákat kinyomtattuk fekete-fehérben, egyesével kivagdostuk, majd az összesen körülbelül 950 képkockát tizenkettesével beragasztgattuk (és cserélgettük) a zoetrope-ba, és rögzítettük olyan képkockaszámú felvételen, amivel utólag szájszinkronba tudtam hozni a zenével. Ennek az optikai és kameratechnikai részét is elég nehéz volt megfejteni, hogy hogyan lesz a leginkább az a képi hatás, amit megálmodtam, mindamellett rengeteg fényre volt szüksége. A klip másik vonala mindennek az ellenkező oldalát mutatta, amikor a zoetrope által vetett villódzást látjuk a zenekaron. Ezt egy fekete hátterű nagyobb stúdióban forgattuk teljes zenekari felállással. Itt a szerelésen és az építésen túl a valódi hasznos forgatás ideje összesen 2 óra volt. Ebben egyetlen dolog volt, ami komolyabb fejtörést okozott nekem operatőrként is. Meg kellett találnom a legmegfelelőbb lámpát, ami egyrészt befér a zoetrope dobozába, elég erős vetett fényt küld a zenekarra, és mellette nem égeti szét a dobozt."
Tavaly több tagcserén is átesett a Képzelt Város, és ez nagy változásokat hozott a zenekar életében. Például azt, hogy az énekes részeket minimalizálta, vagy teljesen ki is hagyta a zenekar, ahol pedig megmaradtak, ott sem emelkedik ki az éneksáv a többi hangszer felé, a szövegek pedig angol nyelvűek lettek. Az új felállás első nyilvánosságra hozott dala, a Homing tökéletes példája ennek, ami témájában egy, egyes állatfajokra jellemző képességet vetít át az emberekre, méghozzá azt, hogy bizonyos fajok szinte bármilyen ismeretlen helyről képesek hazatalálni. A klip Koleszár Stella üvegtervező különleges akváriuma körül játszódik, de sajnos csak elvont képeket látunk belőle, pedig jó lenne többet is.
Közös dalt csinált a Bohemian Betyars és a Parno Graszt Ha menni akarok címmel, ami a szerelem, az összetartozás és az elengedés témájával foglalkozik. Na nem most, a dal a Bohemian Betyars év eleji lemezén már hallható volt, klip viszont a közelmúltban készült hozzá Szimler Bálint ötlete alapján, a Parno Graszthoz köthető szabolcsi faluban, Paszabon. Az látszik ebből a dalból, hogy a két együttes stílusa nagyon jól passzol egymáshoz, és a szereplők is egy csomó pozitív élményt szereztek együtt elmondásuk szerint, úgyhogy könnyen lehet, hogy nem ez volt az utolsó közös munkájuk.
A Colombre Bandből és a Belvárosi Betyárokból lehet ismerni azt a Váray Lacit, aki most szólóprojektje első dalát hozta el nekünk. A Kicsi madár egy aranyos, bár kicsit bugyuta egyszálgitáros dal, ami Váray szerint „olyan, mint egy jó barát – lehet rá számítani, bátorít, ha arra van szükség, vagy ha épp jól jönne egy 5 akkordos mantra”. A klipet egyébként egy olyan helyen forgatták, ami valószínűleg már nem is létezik, a képeken látható tavat ugyanis a belvíz alakította ki, és már a forgatás másnapján teljesen máshogy nézett ki, mint ahogy a videóban megjelenik.
A poszt megjelenését a Cseh Tamás Program támogatta:
