2018.02.23. 10:29 – sz.ági.

Könyörgünk a megnyugvásért - Brawl in Cell Block 99 (Büntető ököl)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Jó börtönfilmekből sosem elég, főleg ha azok ennyire reálisan mutatják be a brutalitást. A magyarul Büntető ököl címen futó tavalyi film azonban simán tud újat mutatni ebben a zsánerben és rá sem ismerünk a kegyetlen jó Vince Vaughnra.

S. Carig Zahler egyelőre csak a Csontok és skalpokkal hívta fel magára a filmvilág figyelmét, de a 2017-es filmje is egy borzasztóan jó munkának számít. Klasszikus börtöndrámából rengeteg van és egy csomó ugyanarra a sémára épül. A Brawl in Cell Block 99 azonban már azzal hátat fordít a tradíciónak, hogy a főszereplő a film első órájában nem is kerül börtönbe. Nagyjából félidőnél érünk el oda, hogy elítéljék a Vince Vaugh alakította Bradley-t. Nyilván majd egy mocskos csatát kell megvívnia a falak között, mert veszély fenyegeti a feleségét. A film első felét persze simán használhatnák arra, hogy megmutassák, mi az az idill, mi az a szent család, aminek nevében bármilyen szörnyű kivégzést el lehet követni, azonban nem teljesen ez történik. Nem lesz már abban az időben sem sok harmónia, amíg Bradley nem a börtön falait nyalogatta. Az élete szar volt, kirúgták a melójából, a felesége megcsalta és drogdílernek állt, hogy pénzt keressen. Ezeken a felvázolt sztorikon keresztül mégis képet kapunk a főhős személyiségéről, ami egyszerűbb, mint egy darab kő, de mégis sokkal fontosabb. Bradley ugyanis egy józan, logikusan gondolkodó ember, aki mindig kiszámolja, hogy mi a legjobb lépés és a benne lévő feszültséget fizikálisan vezeti le, de anélkül, hogy bárkit bántana, inkább csak szétbarmol egy kocsit, ami kéznél van. Így lesz ő a legmegbízhatóbb drogfutár, így teszi rendbe a házasságát pontos észérvekkel és így is szopja be, hogy a végén két béna díler miatt csukják őt le, mert ő volt az egyetlen, aki józan paraszti ésszel próbálta menteni a szitut.

Amint bekerül a sittre, felpörög a film második fele. Küldetést kap, a tét a családja, választási lehetőség nincs, tipikusan olyan leegyszerűsített szituáció, amiben még a halál sem opció, csak a probléma megoldása. Faék egyszerűségű lesz, amit meg kell oldani és mégis, egy perc nyugta sem lesz a nézőnek. Skalpolás, vérfürdő, a börtönök hierarchiájának alapos körsétája, egy csomó reccsenő csont, öklös pofonok, korrupt börtönőrök és a szokásos hozzávalók mindenféle szeméremtől mentesen. A verekedős, bokszolós jelenetek brutálisak, de mégis egyetlen cseppjük sem lesz öncélú és iszonyatosan pazar látvány az összes. Váratlanul, jól megkoreografálva talál be minden egyes pofon és egy másodperccel sem tart tovább, mint ameddig szükséges, de legalább százszor fájdalmasabbnak tűnik, mint amit el lehet viselni. Egy gyors liftezés lesz, ahol a mélygarázs helyett, a pokol lesz a legalsó szint. Ezt a poklot viszont a főszereplő nem úgy járja be, mintha ő lenne az ördög, hiszen tetteinek oka már rég felmentette őt a néző szemében, viszont megváltó angyalként sem fog tündökölni, mert ahhoz folyamatosan túl véres az ökle. Egyre sötétül a kép, egyre brutálisabb minden erőszakos jelenet, teljesen elállatiasodik a végére minden szereplő és nagyon okosan viszi végig azon az úton a néző lelkét, hogy egy adott pillanatban felfogja, nincsen remény, itt nem lesz teljes értékű boldogság és akkor már csak azért drukkolunk, hogy az adott szituból és bosszúhadjáratból a legutolsó vért is kifacsarja.

Jeniffer Carpertert már a Dexter sorozat mocskos-szájú nyomozójaként is szerettük és itt is jól áll a törékeny testéhez a kemény feleség szerepe, de aki igazán meglepő látvány, az a kopaszra borotvált, nem kevés fáradt izmot magára szedő Vince Vaughn, akinek ott fénylik a tarkóján a krisztusi kereszt tetoválás. Persze a True Detective óta vágjuk, hogy nem csak idióta komikus szerepekre képes, de itt olyan átlényegülésen megy keresztül, hogy csak várni tudjuk mikor vállal megint hasonlót, mert iszonyatosan passzolt hozzá ez a karakter.

A Brawl in Cell Block 99-ban törnek a csontok, ahogy kell, de mégsem az olcsó akció miatt lesz maradandó, pláne, hogy azok a verekedések első rangúan voltak leforgatva. Lesz a hangulatában végig valami gyomorforgató, a kilátástalanságában valami megnyugvásért könyörgő és a szereplőiben akkorra nagyság, ami a kifejezetten jó és élvezhető mozi kategóriájába helyezi és ami miatt tutira kíváncsiak leszünk ennek az alig ismert rendezőnek az ezután következő filmjeire.


filmkritika



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása