Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az elmúlt években egyértelművé vált, hogy a Soundon, az EDM mellett stabil helye van a modern r&b és az újvonalas hip-hop vagy nevezzük így: trap-produkcióknak. Asap Ferg, a Rae Sremmurd vagy French Montana tavalyi szerepeltetése is ezt bizonyította. Idén előbb Ty Dolla Sign, majd a zárónapon Big Sean, Night Lovell, majd Princess Nokia is színpadra lépett Zamárdiban, a műfajában más, mégis erős hip-hop gyökerekkel rendelkező Dj Snake mellett. Utóbbit leszámítva azonban minden külföldi művésznél összeszedetebb és kijelenthetjük profibb show-t hozott a Fluor és Diaz vezette Wellhello. (Fotó: Balaton Sound)
A vasárnap fellépő tengerentúli előadók közül egyértelműen Big Sean a legnépszerűbb. Miután egy rádióállomás előtt freestyle-ozott 16 sort Kanye Westnek, a chicagói producer guru nemsokkal később lemezszerződést tolt elé. A detroiti MC pedig élt a lehetőséggel, és olyan sikerdalokhoz adott erős verzéket, mint a Mercy vagy a Clique. Utóbbi két albuma pedig egyaránt a Billboard első helyén nyitott.
Fellépése előtt Dj Nara hozta profin hangulatba a warm-up szetthez képest népes közönséget, majd jött Big Sean dj-je, Dj Mo Beatz, aki lejátszotta ugyanazt a God’s Plan-t, amit tizenöt perccel korábban már hallhattunk, majd egy DMX Party Up után, a detroiti rapsztár is megjelent a színpadon, nyakában a G.O.O.D. Music előadóinak járó gyémántokkal kirakott Jézus medállal. A már említett dj-n kívül egy dobos, és egy billentyűs tartozott a produkcióhoz, valamint egy hangulatában kicsit dark, de minőségi képeket vetítő vizuálos. Sean élt a színpadon, de a negyedik-ötödik dalig, valahogy nem akart összejönni a kapcsolat a közönséggel. Aztán némi közvetlen kommunikációnak, és annak a bizonyos Mercy című tracknek hála elkezdett mozogni a lassan gyülekező tömeg a nagyszínpad előtt. A dobos kifejezetten jó plusz témákat hozott a számokba, de úgy, hogy komplett dalokra kellett rájátszania, amiben nemcsak a dob, de még az acapella sáv is szerepelt, nem sok esélye maradt, hogy kiteljesedjen. Azt, hogy a refrének vokális közreműködői helyett nem énekel valaki élőben, azt már megszokhattuk a hip-hop produkciók többségétől, de, hogy a teljes rap sáv is szóljon végig egy koncert alatt, az alapokkal együtt, az utóbbi évek egyik nagyon bosszantó újítása a műfajban. Olyan sikerdalok kimaradnak, mint a Guap, de a YG-vel és Nicki Minaj-zsal közös újdonság, a Big Bank lemegy, bár utóbbihoz még láthatóan nem készült el a vizuál. Az alig egy órás fellépés végére maradó legnagyobb slágerek mozgatják igazán a közönséget, az I Don’t Fuck With You és a Bounce Back, aztán ráadás nélkül távozik is Big Sean, egy mic-drop után, ami az utóbbi időben csak Obamának állt jól.
Az I Don’t Fuck With You című dalt a bay-area térség legendájával E-40-val rögzítették
A trapkedvelők a nagyszínpadtól a Jager Aréna felé vették az irányt, ahol a kanadai Night Lovell fellépésére, mintegy ezer fő volt kiváncsi, ami annak ellenére egy szép szám, hogy Axwell és Ingrosso párhuzamosan már gigantikus tömegnek játszott. Itt is a teljes alap szól a rappel együtt, itt is van kigombolt ing és aranylánc, csak amíg Big Sean tudott mosolyogni a közönségére és olyan feel-good hangulatú számokat is játszott, mint a Calvin Harrisszel közös Feels, addig itt az “utcai attitűd” dominál. A vizuál kimondottan minimál, azt is modhatnám hipergyenge, a dj pedig a start stop megnyomására van kárhoztatva. Night Lovellnek láthatóan vannak fanatikusai a közönségben, a legnagyobb sikert az aratja, mikor egyiküket a színpadra hívja, hogy elrappeljen egy fél számot. A közös képet a manager már nem engedi a srácnak, pedig ennyi jófejség még bőven beleférne. Ez a csúcspont, nincs is tovább, egy újabb technikusokat felidegesítő, koppanós mic-drop és vége. A dj még játszik azért két számot, a második legalább Asap Rocky és Skepta közöse, a Praise The Lord, fel is hördül rá alaposan a közönség.
Fél óra és ugyanitt kezd a Wellhello, azt egy fröccsel és az előző két fellépés elemezgetésével megvárjuk. Már a beállás alatt a színpadra tolt plusz fénytechnikán és a folyamatosan befelé áramló közönségen látszik, hogy mind a zenekar, mind a Sound látogatói komolyabban vették a mai koncertet, mint mondjuk az előbb mikrofont hajigáló kanadai “trap-sztár”. Ütős az intro, jól szól, mind a fény, mind a vizuál profi, Fluorék pedig odateszik magukat. Jól láthatóan ezerszer több munka, odafigyelés, és energia van ebben a produkcióban, mint az aznap látott, előző kettőben együttvéve. Harminc perc után mégis távozom az együtt éneklő tömegből, mert Dj Snake első magyarországi fellépéséről nem akarok lemaradni.
A francia dj-producer zenéje sokkal inkább twerk, vagy EDM, mint trap, de mégis komoly hip-hop gyökerekkel rendelkezik. Többek közt szülővárosának, Párizsnak másik dj-hősét Cut Killert is jó barátai közt mondhatja, és első, átütő sikeréhez pedig Lil Jon kölcsönözte a hangját. úgy is mixel, mint egy hip-hop dj, gyors, és pontos, ráadásul két lemezjátszóról teszi mindezt a Pioneer cd-játszók helyett. Snake már az első sikerei után magánrepülővel kezdett turnézni, de az elmúlt öt évben az a gép mindig elkerülte a hazai fesztiválokat. Most azonban alaposan bizonyít, profin mozgatja a közönséget, pontosan tudja mit csinál. A látvány cool és abszolút passzol a zenéhez, és Snake az EDM headliner sáv más képviselőihez képest sokkal több saját számot játszik. Jönnek is sorban: Turn Down For What, egy erős remixben a Lean On, a Propaganda és végül a Get Low, amire egyszerre gugol és ugrik fel a több tízezer ember. Snake gyakran felsétál a dj-pultra, pont mint Diplo, és onnan motivál a még nagyobb közös megőrülésre. Ettől a showtól biztos vagyok benne, hogy alapvetően mindenki azt kapta, amire számított.
A Magenta Riddim igazán mozgatja a Sound közönségét
A nap utolsó hip-hop szempontból izgalmasnak tűnő fellépője, az a fiatal női MC, Princess Nokia, akinek Saggy Denim című dalát rengeteget pörgettem az utóbbi hónapokban, éppen ezért egy okos, soullal átitatott fellépésre számítok, de már az első pillanatban kiderül nagyon rosszul gondoltam. Abban a másodpercben ugyanis, amikor először üvölt (!) bele, köszönésképpen a mikrofonjába, a Jager Aréna legtávolabbi pontján a pultosokkal együtt egyszerre tapasztjuk a fülünkre a kezünket. Ennyire rosszul beállított mikrofont talán még sosem hallottam, fizikai fájdalom hallgatni a rengeteg magas miatt, az első számokban. Aztán kicsit javul a helyzet, de még mindig olyan, mintha valaki találomra tekergetné a potikat a keverőpultban. Amikor sikerül néhány pillanatra eltekinteni a borzalmas hangzástól, akkor azon lepődöm meg hogy Princess Nokia szerint attól jó egy fellépés hogy minden számban háttal a közönségének twerkkel. Aztán úgy dönt a közvetlen kommunikáció miatt lemászik a színpadról, és az első sornak rappel. Ez fél percig még jó ötlet, így az a húsz ember tényleg közelről látja és tombol, de három számon keresztül?! A közönség jelentős része semmit nem lát belőle így látványosan unatkozik. A tucat trap számok közt végre jön a Saggy Denim, ami úgy emelkedik ki ebből a fellépésnek nevezett amatőr próbálkozásból, mint egy felhőkarcoló. Amikor aztán úgy dönt hogy egy perc után abbahagyja a dalt, én meg úgy döntök inkább a Music FM Stage felé veszem az irányt, ahol Dj Nara játszik, és jó számokat hallok és színpadi jelenlét is van nem pedig twerk az első sornak.
Tavalyhoz hasonlóan idén is nagyon bizakodó voltam a Sound line-upját illetően, a szervezőkön abszolút látszik, hogy igyekeznek aktuális és menő produkciókat színpadra állítani, nevezzük így: hiphop-témakörben. Az, hogy ezek a produkciók az európai közönségüket sokszor arra sem becsülik, hogy negyven percnél többet a színpadon töltsenek, hogy ráadásként még egy számot játszanak, vagy legalább néhány profi zenészt magukkal hozzanak a koncertre, - mint Wiz Khalifa tette anno a Soundon - az már abszolút a fellépő művészek felelőssége. Az viszont továbbra is a közönségé, hogy tudjon különbséget tenni minőségi, őszinte, nemzetközi produkció közt és aközött, mikor csak az jelenti a koncertélményt, hogy az istenített sztár hajlandó volt megmutatni magát nekünk.
