Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Dead Can Dance neoklasszikus dark wave-ként, világzeneként aposztrofált, sokféle hatást ötvöző zenéjét hallgatva kissé meglepő lehet, hogy Brendan Perry annak idején punkzenészként kezdte pályafutását. Pedig így volt: négy évvel azután, hogy családjával együtt az új-zélandi Auckland városába költözött, már basszusgitáros-énekesként állt első zenekara, az elegáns The Scavengers - magyarul "Utcaseprők" esetleg "Dögevők" - névre hallgató formáció élén. (Fotók: Dead Can Dance és Brendan Perry Facebook-oldala)
Perry 1959. június 30.-án született London Whitechapel kerületében, ír anya és angol apa gyermekeként. A család 1973-ben költözött Új-Zéland fővárosába, a The Scavengers már itt alakult meg. A zeneileg a Ramonesra, Buzzcocksra egyaránt emlékeztető dallamos punk rockot játszó csapathoz eredetileg basszusgitárosként csatlakozott, majd miután az eredeti énekes, Mike Simons kiszállt, a frontemberi feladatokat is átvette. Ekkoriban a jól csengő Ronnie Recent művésznevet viselte, de társai sem adták alább: Ken Cooke gitáros Johnny Volume, a későbbi Dead Can Dance korai korszakának dobosaként is ismert Simon Monroe Des Truction névre keresztelte magát.
1978-ban, miután a helyi punkszíntéren egyre inkább elterjedt a heroin, és az ezzel járó rendőrségi ügyek, korai elhalálozások, és hasonló kellemetlenségek, székhelyüket áthelyezték az ausztráliai Melbourne-be, nevüket pedig Marching Girlsre változtatták. A zenekar mindkét inkarnációjáról több felvétel is fennmaradt, a The Scavengers 1978-ban kiadott egy albumot, valamint két daluk, a Mysterex és a True Love egy korabeli, Aucklandi punkzenekarokat bemutató AK79 című válogatásalbumra is felkerült, utóbbi az új-zélandi kislemezek toplistáján is szerepelt 1980-ban, de Perry még ebben az évben kilépett, hogy megvalósítsa saját zenei elképzeléseit.
Lisa Gerrard és Brendan Perry a Melbourne-i Little Band színtér egyik eseményén találkoztak, és egy ezt követő, Perry részéről az énekesnő visszaemlékezései szerint inkább randiként értelmezett közös zenélés után alakult meg a Dead Can Dance. Mivel a zenekar történetét dióhéjban már felidéztük a sorozat múlt heti részében, nem ismételnénk magunkat, ha erről olvasnál, inkább kattints ide.
Talán Perry kevesebb reflektorfényt kap - egy akkora egyéniség mellett, mint Lisa Gerrard, valószínűleg kevesen is tudnának ugyanolyan súllyal jelen lenni - mégsem túlzás azt mondani, hogy a duó férfi pólusa legalább olyan fontos része a zenekarnak, mint a világ egyik legegyénibb hangú énekesnője, és sok szempontból őt kiegészítő ellenpontot képvisel a Dead Can Dance világában. Emellett zeneszerzői, hangszerelői és produceri munkája is elvitathatatlan, főleg az újjáalakulás óta megjelent lemezeket hallva nem lehet nem észrevenni azokat a mediterrán és közel-keleti hatásokat, amelyek valószínűleg az ő érdeklődésének köszönhetően integrálódnak világukba egyre hangsúlyosabban. Elég csak meghallgatni az idei Dionysus albumot, vagy a két éve megjelent, nagyrészt Perry által énekelt Eleusist, melynek megszületése sem volt mindennapi: az Athéntól nem messze fekvő Eléfszina ógörög nevét viselő dalt ingyenesen bocsátották az azt ihlető város rendelkezésére, hogy később felhasználhassák az Európa Kulturális Fővárosa 2021 pályázatukban, amit aztán három másik várossal együtt meg is nyertek.
A multiinstrumentalista Perry nem tartja magát egyik hangszer mesterének sem, elmondása szerint mindössze nagyon szereti őket, a gitár és a basszusgitár mellett billentyűs hangszereken, tekerőlanton, buzukin, mandolinon, cimbalmon és mindenféle ütősökön is elboldogul. Így aztán nem meglepő, hogy a Dead Can Dance soraiban és szólóban sem az egydimenziós megközelítés jellemzi. Ugyan saját elmondása szerint is termékeny zeneszerző, ennek ellenére eddig mindössze két önálló albumot adott ki, melyek közül az 1999-ben megjelent Eye of the Hunter sokkal inkább a húros hangszereket állítja középpontba, egyfajta éteri folk rock és blues hangulatot megidézve, a 2010-ben megjelent Ark pedig simán lehetne akár egy árnyalatnyit elektronikusabb megközelítésű Dead Can Dance-album is, ha Lisa Gerrard is szerepelne rajta. A közös nevező a túlvilági és földközeli, konkrét és elvont hangulatok furcsa keveredése, amely mindkét albumot egyedi, különleges atmoszférájú hallgatnivalóvá teszi.
Ahogy az anyazenekar több anyaga a kilencvenes évektől egészen a 2012-es Anastasisig, ez a két lemez is Perry stúdiójában készült, amit jellemző módon egy Quivvy Church nevű, 1855-ben épült templomban rendezett be, miután Új-Zéland, Ausztrália és London után édesanyja szülővárosába, az írországi Cavanba költözött. Egészen a közelmúltig itt is dolgozott, de pár éve a Dead Can Dance Franciaországban alakította ki új stúdióját és próbatermét, így ha értesüléseink nem csalnak, az ingatlan jelenleg is eladásra vár: potom 200 000 euróért, átszámolva 66 millió forintért bárki meg is vásárolhatja, aki rendelkezik ennyi pénzzel, és nem akarja elfagyizni, vagy mindenféle belbudai tetőtérben tengetni hátralévő napjait.
A helyről készült képek mindenesetre zenéjéhez hasonlóan sokat elmondanak arról, milyen környezetben érzi magát jól a Dead Can Dance csendes géniusza, aki a zenekar életműturnéja előtt a biztonság kedvéért még egy önálló koncertsorozatot is lebonyolít Európában. Hozzánk legközelebb március 13-án lép fel Münchenben, szóval aki nem bírja kivárni június 26-át, és a budapesti koncertet, vagy egy intimebb környezetben, testközelből szeretné hallani Brendan Perry dalait, az egy jó autóval pár óra alatt ott lehet a STROM nevű klubban.
Akik viszont mindenképpen a budapesti koncertre szeretnének bejutni másodmagukkal, azoknak van egy jó hírünk. Bár eredetileg december 12-én, azaz most szerdán éjfélig lehetett jelentkezni a kétfordulós nyereményjátékra, a határidő előtt nagy érdeklődésre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy a játék megfejtési határidejét kicsit meghosszabbítjuk, ami azt jelenti, hogy december 16-án, vasárnap éjfélig még játszhattok a Showtime Budapest által felajánlott páros belépőért, valamint a Dionysus egy-egy példányáért CD és vinyl formátumban.
A játék kérdéseit, illetve a kapcsolódó információkat itt és itt találjátok meg. Aki tehát szeretett volna játszani, de lemaradt a beküldési határidőről, e hét végéig még jelentkezhet, és ha valaki a sorozat elolvasása után úgy érzi, valamelyik kérdésre rosszul válaszolt, attól is elfogadjuk a javítást.
A koncertről további információkat találtok a rendezvény Facebook-eseményén! Jegyek az Eventim hálózatában rendelhetők.
