Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Van egy régi zenészvicc: "Hogyan lehet lehalkítani egy gitárost? - Tedd elé a kottát!" Na igen. Vagy hívd meg zsűritagnak egy olyan projekt válogatójára, ahol egy-két kivétellel csupa fúvósokon játszó zenészt kell értékelnie! Persze huszonpár év metálzenekarozás után óhatatlanul ragad az emberre ez-az, de hiába vagy a közepesnél talán jobb ökölvívó, ha párbajtőrözni kell. Így aztán amikor a Jägermeister Brass Band zsűriasztalánál Kapusi Viktor és Ávéd János két meghallgatott között nekiálltak fejtegetni azt, milyen is a jó és elvárt hangképzés egy altszaxofonos esetében, egyetértő bólogatással és érdeklődő kérdésekkel próbáltam leplezni, hogy tőlem akár pont az ellenkezőjét is mondhatnák, akkor is elhinném. Innen szép győzni - még szerencse, hogy nekem nem kellett! (Fotó: Rácz Róbert, Király Lilla Vivien)
A szó klasszikus értelmében vett győzelemre egyébként sem került sor a válogatáson, hiszen ezúttal az volt a tét, hogy minden hangszercsoportra - csak hogy én is gyakoroljak, mély szólamtól magasig: tuba, harsona, bariton, tenor és alt szaxofon, trombita, valamint dobok - kiválasszunk a jelentkezők közül három-négy zenészt. Ők a következő körben egy stúdiófelvételen vesznek majd részt, és a felvétel alapján a közönség dönti majd el, kit is látna legszívesebben a Jägermeister Brass Band soraiban. Szerencsére tagjelöltekből nem volt hiány, érkeztek lelkes, fiatal zenészek, sokat látott, évtizedes rutinnal rendelkező profik, klasszikus zenészek és jazzisták, fiúk és - sajnos jóval kisebb százalékban - lányok egyaránt. Mi pedig reggeltől kora estig hallgattuk őket, hogy aztán bőszen vakargassuk a fejünket, mi is legyen a végső sorrend.
A feladat egyébként nem volt kifejezetten bonyolult. A jelentkezőknek egy szabadon választott darabot kellett előjátszaniuk, ami lehetett saját kompozíció, más dalának az előadása, vagy akár spontán improvizáció is, igény szerint háttérzenei aláfestéssel, vagy akár "lábra játszva", ahogy a fúvós szakmai zsargon fogalmaz. Ezek mellett a majdani repertoárban szereplő Safina című dalból kellett interpretálni a saját szólamuk egy-egy részletét, végül egy körülbelül 15 másodperces rögtönzéssel zárultak a meghallgatások. Nekünk pedig értékelnünk kellett mindent, amit láttunk és hallottunk, olyan szempontok alapján, mint játéktechnika, improvizációs készség, karakter és megjelenés. Azt még a kezdés előtt eldöntöttük, hogy az eredetileg tervezett "tetszett/nem tetszett" helyett inkább pontozni fogunk 1 és 10 között, így árnyaltabb lehet a végleges sorrend.
Viktor a Jägermeister Brass Band leendő vezetőjeként még ennél is változatosabb szempontok alapján értékelt, hiszen neki nem csak a szavazólapon feltüntetett elvárásokat kellett figyelembe vennie, hanem azt is, ki az, akit el tud képzelni a zenekar tagjaként, kiben lát fantáziát, ki hogyan illik a képbe a saját karakterével. János képviselte az objektív szakmai véleményt, néha ki is bukott belőle a zenetanár, sokszor bátorította, instruálta a jelentkezőket, főleg, amikor az etióp zenéből származtatható, de a japán Hirajōshi skála hangjait is felhasználó, elsőre nem feltétlenül nyilvánvaló ritmus- és dallamvilágú Safina motívumaira került sor. Az említett szám egyébként, ahogy ezt Viktortól később megtudtam, a Muziqawi Silt című etióp dalon alapul, a Brass Band kiindulási alapját pedig a Secref Chiefs 3 által átdolgozott változat jelenti majd - ebben a formációban zenekarvezető az a Trey Spurance, aki egyben a Mike Patton-féle Mr. Bungle gitárosa, a szélesebb közönség pedig onnan ismerheti, hogy ő játszott a Faith No More King for a Day... Fool for a Lifetime című albumán, hogy seregnyi más érdekeltségét most ne soroljam fel. Itt kicsit elgondolkodtam azon, milyen közeli rokonságban állhatnak egymástól akár látszatra nagyon távol eső dolgok is.
Jómagam értelemszerűen az átlag zenehallgató szemét és fülét képviselhettem ebben a leosztásban, és szerencsére egész gyorsan bele is rázódtam a szerepbe, főleg, miután már hallottunk pár jelentkezőt, és lett összehasonlítási alapom. Hiszen nem kell feltétlenül játszani baritonszaxofonon, hogy halljuk, milyen egy szépen intonált, nyílegyenesen kifújt hang, egy virtuóz módon megtekert, mégis laza, görcsmentes improvizáció, vagy hogy lássuk, ki lesz az, akiről a közönség biztosan nem tudja majd levenni a szemét. És néha olyan is történik egy-egy különösen jó, mélyről jövő előadást hallva, hogy csak utólag vesszük észre, most egy-két percig nem gondoltunk semmire, még az A38 üvegdobozát sem láttuk magunk körül, csak a zene volt, amit hallottunk, meg a széles mosoly, amikor taps közben egymásra néztünk a többiekkel, hogy na, ez de jó volt!
Ezek után már nem is untatnék senkit annak a részletezésével, milyen nehéz választ adni a végleges döntés során akár csak egy olyan kérdésre a sok közül, hogy vajon egy kialakult személyiségű, hétpróbás profi passzol-e jobban a Jägermeister Brass Bandbe, vagy egy látványos, színes karakter, aki talán nem annyira virtuóz zeneileg? Legyen elég annyi, hogy az utolsó meghallgatás után még minimum másfél órán keresztül ültünk a szervezői stábbal együtt az asztal fölött, és bár ilyenkor mindig azt mondják, hogy nehéz helyzetben volt a zsűri, most én is megtapasztaltam, hogy ennek az ordas közhelynek a mélyén néha sokkal több igazság rejlik, mint azt bárki gondolná. Hogy végül kik jutottak a közönségszavazás résztvevői közé, hamarosan kiderül!
További információk a Jägermeister Brass Band weboldalán és a Jägermeister Facebookján! A meghallgatásról készült fotókat itt nézhetitek meg.
