Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ma éjfélig tart a Jägermeister Brass Band interaktív közönségszavazása. A kapcsolódó interaktív felületen akár az lehetséges összes felállást meghallgathatjátok, minden zenészt kipróbálva az adott hangszeren. A szavazás utolsó napján dupla interjúban mutatjuk be a zenekar azon leendő tagjait, akikre eddig még nem került sor. Ebben a részben a trombitás poszt várományosaival, Bille Gergővel, Macskin Dáviddal és Szelevényi Vitóval beszélgetünk - az altszaxofonosokkal készült interjúhoz kattints a cikk párjára!
Kezdjük azzal, kit milyen zenekarokból és produkciókból ismerhet a közönség?
Bille Gergő: Állandó tag vagyok a Ruby Harlemben, a Group 'N Swingben, a BG 5-ben, valamint a Guča Partyzans nevű balkán zenét játszó zenekarban. Kisegítőként, rendszeres helyettesítőként megfordulok a PASO soraiban, a Hooligans vagy Balázs Fecó nagyobb koncertjein is fel szoktam tűnni a fúvósszekció tagjaként. Játszottam úgy másfél évet Király Viktor és Király Linda kísérőzenekarában, szoktam kisegíteni a Budapest Jazz Orchestrában és a Modern Art Orchestrában. Emellett stúdiózom sokat, és van tizenkilenc tanítványom. A zene nagyjából teljesen kitölti az életemet.
Macskin Dávid: Alapvetően klasszikus zenész vagyok, elvégeztem a konzit Békéscsabán, később az alapképzést a Zeneakadémián klasszikus trombita szakon, majd a Birmingham Conservatoire növendéke lettem. Ezzel párhuzamosan megismerkedtem a jazz és a könnyűzene világával, 14 éves korom óta voltam a Gyulai Big Band tagja, játszottam sokat színházban, musicalekben. A rock ’n roll szele először 18 éves korom körül csapott meg, amikor bekerültem a Magna Cum Laude fúvósszekciójába. Nagy váltás volt, hiszen előtte úgy száz embernek játszottam koncertenként, utána meg több ezernek. Azóta dolgoztam sokat session zenészként hazai mainstream popzenekarok mellett, főleg egy-egy szimfonikus koncerten, kisegítek több big bandben is. Jelenleg a Potatopatch tagja vagyok, blues és funky zenét játszunk. Szerencsés helyzet, hogy járatos vagyok a klasszikus és a könnyűzene területén, hiszen így könnyebb az átjárás különböző stílusok között. A klasszikus zene ad egy komoly technikai felkészültséget, amit más műfajokban kamatoztathat az ember.
Szelevényi Vito: A Liszt Ferenc Zeneakadémián tanulok klasszikus trombita szakon, most vettem fel a jazz trombitát is társhangszernek, mivel az mindig fontos volt számomra, tulajdonképpen születésem óta. Az egyik zenekarom a várhatóan hamarosan nevet változtató Daddy Ate My Friends, a másik az Osaka Crack, ezeken kívül van még a Qiyan, és a Peter Problem. Régebben játszottam a Zubollyal, és játszom különböző szimfonikus zenekarokban is.
Hogyan kezdtetek érdeklődni a zenélés iránt, és miért a trombitára esett a választás?
Gergő: Bár a szüleim ennyi év után mára valóban megszerették a jó zenét, igazából a zeneiskolában kapott el a dolog, ahová az ő ösztönzésükre iratkoztam be. Kisgyerekként az akkori szolfézstanárom azt mondta, hogy mindenképp valami olyan hangszert válasszak, amivel le tudom vezetni az energiáimat, ugyanis elég rossz gyerek voltam - biztosan azt gondolta, hogy majd ezzel lenyugtat.
Aztán meg is maradtam a hangszer mellett. Nyilván mindenkinek vannak hullámvölgyek a tanulás során, de szerencsére a szentendrei zeneiskolában Bera Zsolt volt a tanárom, aki a Hot Jazz Band zenekar harsonása volt hosszú évekig, neki köszönhetően volt előttem egy élő, aktív zenész példa. Már gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy egyszer majd én leszek a Hot Jazz Band trombitása, nem csoda, hogy a rézfúvós hangszer végül nagyon elkapott. Nagyon sokáig klasszikus zenét tanultam, és felnőtt fejjel azt mondom, hogy akár még több időt is tölthettem volna vele. A kollégiumban viszont elkapott a könnyűzene és a jazz, és onnantól kezdve a Zeneakadémiára, jazz tanszakra készültem, szerencsére fel is vettek, majd öt év múlva elvégeztem a jazztrombita mesterképzést.
Dávid: A családunkban mindig nagyon fontos volt a zene. Szüleim nem zenészek, de mindig szólt valami otthon, Kovács Kati, Cserháti Zsuzsa, amik minőségi zenék, nagyon szeretem őket a mai napig. Emlékszem, amikor gyerekkoromban a húgommal segítenünk kellett a házimunkában, akkor is sokszor népdalokat énekeltünk. Szülővárosomban, Szeghalmon jártam zeneoviba, gyakran láttam a városi fúvószenekart különböző felvonulásokon. Valahogy egyértelmű volt, hogy ha eljön az ideje, zeneiskolába fogok járni, és a trombita lesz a hangszerem, annyira magaménak éreztem. A szüleim nem is tudtak arról, hogy beiratkoztam. Bejött a tanár, és megkérdezte, ki akar trombitára járni, én pedig jelentkeztem, mondván, akkor eljött az ideje! Nagyon tetszett ez az átütő hang, és az is, hogy mindig az játssza a dallamot - bár ezt akkor még nem tudtam, csak azt hallottam, hogy onnan szól az, amit fel tudok ismerni. Járt hozzá egy nagy táska is, ami szintén tetszett, minden együtt volt! Persze amikor számokat írok, ahhoz zongorát is használok, emellett szoktam népi furulyázni és kavalozni - nagyon szeretem azt az ősi hangzást, ami ezeknek a hangszereknek a sajátja.
Vito: Édesapám, Szelevényi Ákos is zenész úgyhogy voltaképpen születésem óta zene vesz körül. Tulajdonképpen zenére születtem - annak idején megoldotta, hogy a kórházba behozzon egy magnót, amin egy kazettaválogatás szólt a különböző kedvenc dalaival. Később is mutatott nekem mindenféle zenét, köztük sok trombitást, mert ő is szereti a hangszert, így kerültem kapcsolatba az egésszel. Volt egy zsebtrombitánk, ami sokkal kisebb, mint az általában használt B-trombita, azt fújogattam kiskoromban, és mivel úgy tűnt, jól megy, elkezdtem komolyabban foglalkozni vele. Emellett doboltam is két évig, szintén nagyon szeretem, ma is állandóan dobolok magamon, meg különféle tárgyakon a környezetemben.
Valószínűleg minden zenész számára sokat jelent a választott hangszere. Mi az, amit különösen szerettek a trombita hangjában, karakterében?
Gergő: Szerintem a rézfúvós hangszerek, köztük a trombita, azért különlegesek, mert közvetlenül a zenész kreálja a hangot, ahogyan például az énekesek is. Kicsit lesarkított megfogalmazás, de ha a zongorán leütsz egy billentyűt, az majdhogynem ugyanúgy szól mindenki keze alatt. A trombitánál a száj, az ajakrezgés képezi a hangot, így bizonyos szempontból a játékos lelkivilágát is tükrözi: van, aki harsányabban fújja meg, van, aki puha, fátyolos hangon, sok lehetőséget ad hangszínek terén. Igazából én is most, felnőtt fejjel barátkozom mélyebben a hangszer adottságaival, ugyanis a saját világomhoz a trombita egyik váltóhangszere, a szárnykürt áll legközelebb. Hasonló karakterű, hasonló felépítésű hangszer, mint a trombita, csak sokkal puhább, lágyabb hangja van. Mind a kettőt imádom.
Dávid: Szerintem a trombita alkalmas arra, hogy az emberi élet sokszínűségét kifejezze. Sokan azt hiszik, ez egy harsány hangszer, pedig ugyanúgy tud sírni, mint egy hegedű. Lehet vele nagyon finoman, puhán is játszani, elég mélyen be lehet hatolni vele az emberek szívébe. De lehet nagyon vidám a karaktere, ha épp az kell. Nem véletlen, hogy a klasszikus zenétől az elektronikus stílusokig mindenhol használják. Létjogosultsága van ennek a hangszernek, ilyen szempontból teljesen egyedi is az összes közül.
Vito: Nehéz ezt megfogalmazni. Nagyon szeretem benne, hogy lehet vele szépen, halkan, vagy hangosan is játszani, ugyanúgy kihozható belőle a puha, lágy, meg az éles, harsány hang is. Olyan szépen tud megszólalni, amire kevés más hangszer képes, miközben játék szempontjából szerintem az egyik legnehezebb. Ezt biztosan azért mondom, mert én is trombitás vagyok, de bírni kell levegővel, fontosak a nyelv különféle állásai, a játékot a száj izomzata is befolyásolja, ráadásul összesen három billentyű van, annyival kell megoldani mindent. Ráadásul már a kinézetétől is elolvadok.
Ki az, aki zenészként hatással volt rátok, milyen zenéket hallgattok általában?
Gergő: Szólistaként fontos megemlítenem a tavaly elhunyt jazztrombitás, Roy Hargrove nevét, vagy Chet Bakert, Joshua Redmant, Avishai Cohent. Utóbbi nem összekeverendő a hasonló nevű bőgőssel - mindketten kiváló zenészek, imádom a lemezeiket. Dave Douglas szintén nagy kedvencem. A mainstream jazz mellett nagyon szeretem a hiphopot, a soult, vagy a funky-t, akár önmagukban, mint populáris irányzatokat, akár jazzel fuzionálva. Olyanokra gondolok itt, mint Robert Glasper, D'Angelo, aki szintén hiphopos, r&b-s dolgokat csinál, esetleg Anderson Paak, aki tavalyelőtt lépett fel hazánkban Bruno Mars előzenekaraként
Dávid: Az egyik legfontosabb korai inspirációm a francia trombitaművész, Maurice André volt, aki azt hiszem, minden trombitásnak meghatározó. Később, ahogy nyílt a fülem az összetettebb zenék felé, jött Chet Baker, Wynton Marsalis, vagy Roy Hargrove, aki mai napig nagy kedvencem, szerintem ő volt az egyik legfontosabb trombitás. Christian Scott és Markus Stockhausen is közel áll hozzám, ők mindketten átjárnak a stílusok között, mindenben nagyon magas színvonalat képviselnek. Miles Davis ötletgazdagsága, folyamatos megújulása szintén példaértékű számomra, szeretném, ha az én életem is hasonlóan színes lenne zeneileg.
Vito: Trombitásokból nagyon sok van, Clifford Brown, Lee Morgan, Chet Baker például. Miles Davist is nagyon sokat hallgattam. Bár teljesen más vonal, de nagyon szeretem Prince-t, a Led Zeppelint, a Radioheadet, vagy a Pink Floydot is.
Milyen tekintetben jelent kihívást számotokra a Jägermeister Brass Band, illetve mit tudtok a zenekar által felvállalt, egyre divatosabb modern brass band stílusról?
Gergő: Tényleg egyre divatosabb ez a stílus. Én elsősorban azt várom a zenekartól, hogy jó, a szám íze szerint való popdalok legyenek feldolgozva. Ahogy néztem a jelentkezőket, rengeteg kollégám, régi iskolatársam jelentkezett, szóval könnyen lehet, hogy most szakképzett könnyűzenészekkel, jazzistákkal lesz feltöltve egy ilyen zenekar, így az átdolgozott dalok igazán dögösen, mégis ízlésesen szólalhatnak majd meg! Emellett azért jelentkeztem, mert jazz zenészként ott van a kezemben az improvizációs készség is, és színesebb lehet egy ilyen műsor, ha vannak benne képzett hangszeres szólisták.
Dávid: Magyarországra mostanában kezd ez begyűrűzni, de amikor Angliában tanultam, ott már akkor is menő dolognak számított, ha valaki benne van egy-egy ilyen projektben. Egyetemistaként én is játszottam pár bulit egy hasonló formációval, aktuális popszámokat kombináltunk improvizációkkal, techno elemekkel, szóval van ilyen jellegű tapasztalatom. Tudom, hogy ez működik, ráadásul jó buli, bulizni meg jó - ez meg pont nekem való.
Vito: Nem mondom, hogy állandóan ezt a stílust hallgatom, de képben vagyok, szeretem. A zenekar vezetőjével, Viktorral ismerjük egymást, rajta keresztül jutott el hozzám a felhívás. Szeretek zenélni, pontosan ilyen dolgot még nem csináltam, legfeljebb hasonlót, szóval miért ne?
A zenekarvezető gondolatai - Trombitások és szaxofonosok a komfortzónán kívül
Kapusi Viktor szerint a Jägermeister Brass Band magas szólamait játszó zenészekre is izgalmas feladatok várnak majd.
„A trombita általában a fő témát játssza majd, de ahol például vokális rész vagy rap van az eredeti dalban, azt szeretném egyfajta párbajként vagy beszélgetésként megvalósítani. Lesz olyan megoldás, hogy a trombita rappel, és arra válaszol majd a szaxofon. Ezen a téren jó példa lehet Mike Patton nagyzenekari projektje, a Mondo Cane, ahol a kitűnő trombitás, Roy Paci nagyon jól hozza ezeket a scratch-re emlékeztető hangokat. Pont ilyen kiterjesztett technikákat kell majd gyakorolniuk a trombitásoknak és a szaxofonosoknak, hogy olyan hangokat tudjanak reprodukálni, ami nem a normális megszólaltatása a hangszernek, inkább elektronikus hatású, vagy beszédszerű. Sok jó módszer van erre, amiket elsősorban kortárs komolyzenében, kísérleti zenékben, esetleg free jazzben használnak, itt pedig kitűnően bevethetők lesznek a könnyűzenei hangszerelések fúvós leképezésére.”
A zenekarban összesen nyolc tag lesz. Hogyan kivitelezhető ennyi zenésznél, hogy egyszerre legyen valaki csapatjátékos, és közben meg is mutathassa tudása legjavát?
Gergő: Szerintem mindenképpen kivitelezhető. A magam részéről szólószerepben sem vagyok kifejezetten exhibicionista, nagyon jól meg lehet találni az ideális arányokat. Másrészt nem csak a trombita lehet szólista, pláne egy ilyen zenekarban. A tubásnak is lehet egy 8-16 ütemes kiállása, ahol meg tudja mutatni, hiszen ilyen közegben a tuba a basszusgitár szerepét tölti be, ugyanúgy lehet virtuóz, szólisztikus szerepe, mint bárki másnak. Ha jó a zenekar, jól működik a próbafolyamat, valószínűleg mindenki lehetőséget kap majd arra, hogy megmutassa a kvalitásait.
Dávid: Ahogy már kitértem erre, amikor a hangszer változatosságáról beszéltünk, a trombita tudja vinni a dallamokat, a vezérszólamokat, de ugyanúgy alkalmas arra, hogy a háttérbe vonuljon, mintegy jelzésértékkel kiszolgálva a többi hangszert. Hangszerelés kérdése - adott esetben bármelyik szólamhoz lehet szünetjelet is írni!
Vito: Mivel játszottam kamarazenekarokban és szimfonikus zenekarokban is, szerencsére van ebben némi tapasztalatom. Nem csak az lényeg, hogy küldd, mint az állat, fontos, hogy figyelj a többiekre is. De persze, ha az a feladat, akkor meg kell tudni fújni a hangszert.
Az előválogató után volt egy stúdiófelvétel, amikor mindenki rögzítette azt a másfél perces részletet, ami alapján a közönség szavazhat rá. Ez milyen élmény volt?
Gergő: Jó volt a hangulat, nagyon kedves volt az egész szervezői csapat. Mivel elég nagy rutinom van stúdiófelvételek terén, azt gondoltam, ez lesz legkisebb gond, de lehet, hogy én bíbelődtem a legtöbbet a feljátszáskor. Volt ugyanis egy 6-8 oldalas kotta előttem két állványon, a mikrofon meg behatárolja, hová állhatunk ilyenkor. Mivel szemüveges vagyok, a kotta második oldalától már nem láttam, mit kell játszani, elment egy kis idő azzal, amíg ezt áthidaltuk, de aztán már flottul ment minden.
Dávid: Mivel vetésforgóban dolgoztunk, nem voltam ott egész nap, de kicsi ez a szakma, szóval találkoztam pár ismerőssel, mindenkinek örültem. Nagyon profi volt az egész, maga a stúdió, a helyszín, és az is, ahogy velünk bántak, már az előválogató első percétől kezdve. Ebből is látszik, hogy ez egy komoly dolog lesz. Nagyon gyorsan végeztem, aminek örültem, mert ez azt jelentette, hogy nem kellett sokszor megismételni a felvételt. Viktor személye is nagyon megnyugtató volt, bátorított mindenkit, instrukciókat adott, hogyan szeretné hallani a számot. Csak jókat tudok mondani arról a napról, szerintem mindenkinek nagyon kellemes élményt jelentett.
Vito: Teljesen jó volt az egész. Ahogy ez lenni szokott, az első változat sikerült a legjobban, így végül azt is fogadtuk el. Számomra a helyszínen derült ki, hogy lesznek interjúk, ez kicsit furcsa volt nekem, bár arra úgysem tud igazán felkészülni az ember, de jó hangulat volt végig, jól ment.
Hogy érzitek, zenei és emberi szempontból mit tudnátok hozzáadni a zenekar összképéhez?
Gergő: Zenei oldalról a jazz- és könnyűzenei ismereteket, az improvizációs készséget. Azt gondolom, eléggé nyitott, jó kedélyű srác vagyok, aki csapatjátékos is egyben, szerintem elég jól lehet velem együtt dolgozni.
Dávid: Remélhetőleg a jó zenét, a próbákon alázatot és tiszteletet a csapat felé, emberileg teljes odaadást, jó hangulatot, és némi csípős humorérzéket. De elnézve a jelentkezőket, bárki kerül majd be a zenekarba, csak jó csapat alakulhat ki.
Vito: Alap, hogy nem kések el próbákról, hogy tudok kottát olvasni. Ha improvizációra lesz szükség és lehetőség, azt gyerekorom óta hallgatom és csinálom. Emellett tudom, milyen egy jó buli - igyekszem majd minél jobbat csinálni.
Ahogy erről korábban már volt szó, rengeteg értékes nyeremény vár mindazokra, akik rászánják az idejüket, hogy besegítsenek a zenekar tagjainak kiválasztásába. A szavazók akár minden nap nyerhetnek egy Mojo fejhallgatót, minden héten egy Jägermeister hátizsákot, illetve egy Mojo Ultimate Buzz hangszórót, fődíjként pedig egy kétszemélyes, berlini Jägermeister-túra várja majd a legszerencsésebb szavazót, látogatással a márka wolfenbütteli gyárában, ízelítővel az igazi underground zenei életből Berlinben. Az utazást, a szállást és a belépőket egy az egyben a Jägermeister állja, nektek csak ki kell választanotok a legszimpatikusabb felállást.
A szavazás határideje: 2019. december 19., csütörtök, 23:59.
Szavazás és további információk a Jägermeister Brass Band weboldalán és a Jägermeister Facebookján! A meghallgatásról készült fotókat itt nézhetitek meg.
