Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hamarosan jön az új Decolonize Your Mind Society-album, amelynek elkövetője nemcsak zenei, hanem egy sztereotípiamentes, szabad gondolkodói műhely is, melynek vezetője, kitalálója Szabó Bálint, aki vidám, életünneplő lemezt ígér. A Jon Hassel és Hortobágyi László nyomvonalán haladó zeneszerző-gitáros-gondolkodóval Lángoló-premierjük apropóján beszélgettünk.
Miben más a Decolonize-ügy a többi zenei kísérletedhez képest?
Teljesen más, mint az improvizatív, elsősorban jelenlétből zenélő és komponáló 12z zenekar, vagy az ambient popba hajló, lassú és melankolikus Gosheven szólóprojektem. Utóbbihoz hasonlóan én írom a Decolonize-ban is a számokat, de ekkora méretű zenekarral nem zenéltem soha, pláne nem zenekarvezetőként. Szóval ezek mind teljesen új kihívások és tapasztalatok a számomra. Mikrotonális kottát például eddig maximum hóbortból írtam, de így élesben sosem, szerencsére ebben Pozsár Máté sokat segített a lemezfelvételre való intenzív készülés közben.
Hogy véled, ez inkább zenei differencia a kiváló projektek között vagy sokkal inkább filozófiai?
Amint említettem, zeneileg más a szerepem, más a felállás, ezért a zenei különbözőség egyértelmű. A filozófiában azt hiszem nincs nagyon változás, mindig a saját inspirációm és imaginációm vezetett. Sokszor ezért megkapom, hogy kívülről milyen magabiztosnak tűnök, ami persze nem zárja ki a belső kérdések jelenlétét, de tény, hogy olyan, mintha vezetne valaki vagy valami, és nekem csak hallgatnom kellene arra a hangra: ilyenkor garancia, hogy ez az út mindenképpen az önazonosság útja lesz. Ami mindenképpen differencia filozófiai szempontból ebben a projektemben, hogy úgy érzem, elég volt az apokalipszisből, a klímaszorongásból és a Covid hatására sok esetben bekövetkező pszichés megbuggyanásból. Állandóan fel kell frissíteni magunkat, és nekem ez most abban nyilvánult meg, hogy elkezdtem ünnepelni az életet, a sokszínűséget, az örömöt, ezért is lett a Csató Csenge által rajzolt gyönyörű borító ilyen színes, és ezért is ilyen vidámak a tiszta hangolású kompozíciók a lemezen. Mi így ünnepeltünk, és erre hívjuk a hallgatóinkat is.
A behangoltság-elhangolás-másképphangolás filozófiája régóta izgat téged, s most mintha minden említett “kategória" megjelenne ebben a projektben. Egymásra épülő rétegeket hallok.
Pontosan így van. Idegen szóval most talán a "decolonize" az a szó, ami a legjobban összefoglalja a dolgokhoz való hozzáállásomat. Abba az irányba mutat, hogy írjuk át a szokásainkat, berögződéseinket és merjünk újak lenni, és persze kérdőjelezzük meg minden eddigi tudásunkat és tapasztalatainkat. Tulajdonképpen ez egy megszakítás nélküli tudatosságra való törekvés.
Amikor ilyen markáns zenészekkel veszed magadat körül mint Hock Ernő, Halmos András meg a többiek, mennyiben számítasz zenészi kvalitásokra és mennyiben hatnak rád, mint gondolkodók?
A zenekar mind az öt tagja jazz és underground körökben nagyon jól ismert zenész, különleges kvalitásokkal, ezért rendkívüli hálát érzek, hogy velük készült el ez a számomra olyan fontos lemez, úgyhogy ez óriási boldogság most nekem.
Lehet-e a zenének úgynevezett “üzenete", ha mégoly törékeny-megkérdőjelezhető is, lehet akár társadalmi mondandója egy instrumentális zenének?
Minden hang mögött ott áll sok esetben egyfajta ideológia, ott áll egy egész világ, gondolkodásmód, az érzékeny fülűek és szívűek pontosan tudják ezt. Véleményem szerint nincs intakt zene ebből a szempontból. A mi érintettségünk ezen a lemezen azt hiszem a különleges hangolás mögött meghúzódó gondolatok mellett mindenképpen egy pozitív világszemlélet feltárása és megélése, hogy igenis tudunk úgy újak lenni és állandóan megújulni, hogy közben mindvégig önazanosak maradunk, és közben nem mondunk le a zene elsődleges funkciójáról, a közösségben levés öröméről és annak megosztásáról.
Zenekarod tagja, Pozsár Máté a Grencsó-kollektíva tagja is. Erről jut eszembe, hogy te mint nagy szertartászene-fan, mennyiben kapcsolódsz Szabados Györgyhöz, aki meg ugye Grencsó István amolyan zenei “apafigurája"?
Pozsár Mátééknak a Szabados-féle iskola rendkívül meghatározó viszonyítási pont. Szabadost hallgattam egy időben, de mióta az elhangoltság ösvényére léptem, a temperált zongorajátéka sok esetben az én fülemnek nem tud elég szertartásosnak és autentikusnak hatni, talán inkább eszmeileg állok hozzá közelebb, gondolok itt elsősorban Hamvas Béla munkásságára, mint lehetséges közös nevezőre.
S ha már apafigura, akkor nem kerülhetjük meg DYMS-szempontból Jon Hassel-t sem. Mit kaptál/kapsz tőle?
Nagyon komoly inspiráció ő, többször próbáltam elhozni Magyarországra, de valamilyen szerencsétlenség mindig közbejött, ezért sose jött össze. Az egész úgynevezett world music jelenség filozófiai szempontból az európai ember percepciója a "Másik"-ról, ami sajnos ab ovo egy nárcisztikus tükörbenézés marad, így nem is tud igazából a dolgok mélyére ásni. Jon Hassell azon kevés zenészek közé tartozik, aki úgy nyúlt ehhez a témához és inspirálódott az eltűnőfélben lévő kultúrák hangzó világához, hogy talán esetében a legkisebb az esélye a kulturális kisajátításnak. Nagyon ingoványos terület ez, könnyű az embernek a saját csapdájába esni, ezért nekem is ügyelnem kell minden lépésemre, és azt hiszem, ezen a lemezen ez jó eséllyel sikerült.
Ebből az alkotásból vinyl is készül, sőt, most azon tüsténkedtek, hogy frankón el is jusson a “fogyasztóihoz”.
Valóban készülünk a digitális kiadás mellett vinyl-t is vágatni és nyomtatni. Itthoni kiadót egyelőre nem tudtunk találni, külföldi kiadó pedig az egyre hosszabbra nyúló várólisták miatt nem jöhetett szóba, és valóban, a Covid erre a területre is nagy hatással volt. Minket viszont szorít az idő, mivel novemberben lesz a lemezbemutató, és addig mindenképpen ki szerettük volna tenni a teljes anyagot. A bandcamp oldalunkon egyébként már most is előrendelhető a lemez digitálisan , a vinyl kampány pedig itt fut, amelynél valójában már nem kell sok rendelés, hogy sikerüljön, ezért biztatnék mindenkit, hogy bátran rendeljen belőle, nagyon közel vagyunk már a kitűzött célhoz. Ősszel a posta pedig mint egy rég elfelejtett ajándékot meghozza, ráadásul addigra még egy lemezjátszót is be lehet szerezni, ha esetleg bárki híján lenne.
