Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mint azt korábban már említettük, a különösen szívlelt fesztiválok utolsó napjához óhatatlanul társul némi szomorúsággal vegyített szentimentalizmus, melynek maximális átéléséhez keresve se találtunk volna megfelelőbb aláfestő zenét a Fostartálynál. A zenekarhoz utoljára kb. akkor volt szerencsénk, mikor a Spárgázó Jean-Claude Van Damme van a fenekemre tetoválva című klasszikust tíz eső-kelő tróger előtt prezentálták a Kultiplexben(?). Azóta – mint azt a Rockmaraton szombati napja duplán is igazolta – a grindcore lakossági műfaj lett, a BP Underground Pit sátorban ugyanis egy okádéktócsányi szabad hely nem volt. És bizony az újabb szerzemények alapján (Lehugyozott egy látássérült a Burger King emeletéről, A szippantóskocsi balladája, Kibaszott dühös dal) is nyilvánvalóvá vált, hogy a Fostartály a Balaton Sound-napijegyért cidázó ribancok útjára lépett. No, de még ezt is hajlamosak vagyunk elnézni egy olyan alakulatnak, melynek frontembere az egyéves jubileumra való tekintettel Megadeth-pólóban avokádót dobál a közönség soraiba. (Az egybegyűltek pedig vécépapír-zuhataggal honorálták a nagylelkű gesztust.) Egyébként meg szimplán kurva jó bulit toltak, Fostartályt az Eurovizióra! És bár ennyi bőven elegendő lett volna a harangvirág lelkületű picsogásból, a Gutalax még rátett egy lapáttal. A vegyvédelmi ruhás csehek a szokásos Baywatch-intró helyett ezúttal a Ghostbusters főcímzenére vonultak színpadra, a közönség pedig a szokásos sablonos kellékekkel (vécépumpa, felfújt óvszer, dzsuvás matrac, gumikrokodil) köszöntötte őket. Mellesleg a fesztivál – és úgy az általános zenetörténet – legjobb vokáljait magasan az ő frontemberük prezentálta. A koncert végén komolyan attól tartottunk, hogy soha többé nem leszünk képesek meghallgatni egyetlen könnyű- és komolyzenei kiadványt sem, melyen nem ez a fajta digitális varangyhányás hallható. Egyébként pedig Gutalaxot a kereskedelmi rádiókba! (Fotók: Bands Trough The Lens)
