Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Burzum – Umskiptar
(Byelobog Productions)
Minden zenei műfajban vannak megkerülhetetlen zenészek, zenekarok. A blackmetalon belül ilyen a Burzum. A szellemi atya Vikernes életútja, múltja, cselekedetei és zenéi minden műfajt szerető ember számára ismertek, az untrue arcok pedig továbbra is Skrillexre fényesítik a bohócot és tudomást sem vesznek a legújabb, Umskiptar című album megjelenéséről.
A Burzum zenei munkásságát két korszakra lehet osztani: az ifjúi hév, etalon dalcsokrok és a börtönévek utáni kiútkereséses zsengéire. Az előbbibe bármilyen hihetetlen, de a két börtönben készült ambient lemez is beleszámít, míg utóbbit a Belus, Fallen és a From the Depths of Darkness triász elkészülte jelzi. Utóbbi az egyik legérdekesebb az újkori megnyilvánulások közül: a legjobb hasonlat a visszaadott zenei élményre az lenne talán amikor egy fiatalember képes magát szájjal kielégíteni. Önmagának kivételes érzéseket és örömet okoz, de az esetleges kívülállóknak vagy nézőközönség nagy részének heves öklendezéssel jár a performansz. A saját régi dalait ennyire látványosan megerőszakoló, kiherélő művész ritka a műfajon belül.
Az Umskiptar már új dalokkal, új utakat keresve jelenik meg az életműben, ami kétségtelenül mostanra jutott el az érettség, a fáradtság, a kétes bölcsesség legmagasabb fokára. Legyünk azért igazságosak, mindenki változik. Mi is és hajdanvolt rajongásunk tárgya is. Nem lehet elvárni húsz év elteltével, hogy visszakapjunk egy War #2-t vagy egy Lost Wisdom Update-et.
Ha ennyire megértőek vagyunk, akkor mégis mi a baj a lemezzel? Alapvetően semmi. Kérdés, hogy ki mennyire hajlandó Vikernessel kalandozni a saját kis világába, felfogni a mérhetetlen filozófiai ömlengést és magáévá tenni abból bármit is, illetve megbékélni azzal, hogy Vikernes már nem károg azon az extrém hangján, hanem csak suttog, énekelget, szöveget mond.
Fura ezt kimondani, de míg az Umskiptar lemez első fele viszonylag tartalmaz vijjogó blackes gitárharmóniákat, monoton menetelő ritmusokat, addig a másodikra Vikernes megalkotja a maga kis Lulu albumát. Számára rettenetesen fontos a mondanivaló és ez most itt abszolút a zene rovására megy. Bár korábban is szerette az ambientet, a pőre zeneiséget, ez igazából egy felnőtteknek szóló hangoskönyvvé avanzsálódik a 11. szám és bő egy óra lemezidő végére.
Ha tényleg igazán rendesek vagyunk, elfelejtjük a zenei múltat és hagyjuk magunkat el-eltéríteni a vikernesi világban, akkor nagy bajunk nem történhet. Nem fog senkit felkavarni ugyan, de háttérzenének és íjpuskás vadászathoz egy Lada Nivából kikönyökölve tökéletes lesz.
