Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Bemutatkozó nagylemezét jelenteti meg a hazai könnyűzenei élet egyik izgalmas, új formációja, az Elefánt itt a Lángoló Gitárokon mutatja be új albumát, a Vérkeringőt. A jelenlegi formájában 2012 januárja óta zenélő, szombathelyi gyökerű Elefánt 2011 decemberében mutatkozott be. A zenekar Magányos című számához - amelyet a két alapító tag, Szendrői Csaba énekes és Tóth András gitáros írt - a Szimler Bálint és Rév Marcell nevéhez kapcsolódó, komoly szakmai elismeréseket begyűjtő Kodály Method projekt készített klipet, ami nagy siker lett, és amit aztán az ugyancsak a Kodály Method által szervezett, jól sikerült debütáló koncert követett, majd a zenekar hattagúvá bővült.
Az oldalágon a hazai slam poetry-színtérhez is kapcsolódó együttes Kék szoba címmel 2012 nyarán jelentette meg első, öt dalt tartalmazó lemezét, melyet most Vérkeringő címmel követ az első igazi album. „A Kék Szobát a korai duettekből hangszerelt melankolikus, steril elgondolkodtatásnak szántuk. Ezzel szemben a Vérkeringő lesz az a lemez, ahol nyugalmat megtöri a düh, ahol a melankólia inkább monumentális formában jelenik meg, ahol elszabadulnak az őrület energiái, s az egész mégis marad feszes és precíz. Mint egy elegáns elmebeteg a cigarettázás közben a Duna parton. Bármelyik pillanatban felszakadhatnak a sebek, elszabadulhat a pokol, amit aztán ismét a csend követ. Kicsit olyan, mintha filmzenéket írnánk nem létező filmekhez. A megjelenített hangulatok, a tempó is nagyon széles skálán változik. Nincs meghatározott stíluskorlát, minden érzelmet, tartalmat igyekeztünk a stilisztikailag legizgalmasabb formába önteni. Tele titokkal, és meglepetéssel. A lemez címe az első ilyen meglepetés. Vérkeringő. A keringő ¾ -es lüktetés, 3x4 az 12. 12 szám van a lemezen, amit három ciklusban tör meg egy visszatérő motívum. A Vér a címben a szenvedélyesség jelképe. A Vérkeringő a zenekar életében egy nagyon impulzív időszak vége. Azt szeretnénk, ha a dalaink erős érzelmeket váltanának ki. Amikor a szerelem szó elhangzik, akkor legyen gyönyörű és fájdalmas. Legyen valódi." – mesélik a zenekar tagjai.
A zenekar az albumot országos turnén is bemutatja: az Elefánt április 12-én Székesfehérváron a Petőfi Kultúrtérben, április 13-án Tatabányán a Roxxy-ban, április 19-én Szombathelyen a Magházban, április 25-én Budapesten az A38-on, majd április 26-án Dunaújvárosban, Galéria Jazz Klubban lép fel.
Elefánt: Vérkeringő
Prológus:
Szeretnénk, ha mindenki a saját, személyes kalandjaként tekinthetne a lemezre, ezért azt, aki a szerzői szándéktól függetlenül, kedvére szeretné értelmezni a dalokat, arra kérjük, ne foglalkozzon az alábbiakban leírtakkal!
Mottó:
„A Vérkeringő valamiféle engesztelő áldozat egy olyan világban, ahol a szerelem emberhúson él.” --Szendrői Csaba
Vérkeringő:
- a naivitás szakasza
- a csalódás és befordulás szakasza
- a téboly szakasza
I.
Az első rész az ifjúkori bohóságok, a tapasztalatgyűjtés színhelye.
A Mona Lisa című dal a mindent elsöprő szerelem átélését, majd elvesztését idézi fel.
Ez az az emlék, ami meghatározóvá válik, ami beépül minden további tapasztalásba.
A Szex ebből a túlcsordult állapotból ránt ki minket. Valamiféle haragot érzünk, talán saját magunk, talán az elveszett szerelem iránt. A hiányt feltöltendő az érzelmek fontosságának prioritása felcserélődik: a szerelem helyett most jöhet a ’pornó.’
A Budapesti lányokban megismerkedünk a női nem káprázatosan színes és széles palettájával. Kalandorokká válunk, archetípusokat rajzolunk. Kihasználjuk őket, és számon kérjük rajtuk a gyengeséget, amit végtére is mi provokáltunk ki.
A Merengő I. „Szenderülés”
II.
Az Ízek és formák a befordulás kezdete. Valahonnan előkúsznak az eddig elfojtott frusztrációk, a tátongó űr, amit eddig az öröm hajszolása töltött ki. Ez a fuldoklás dala.
A fuldoklásé, ami elől nem tudunk többé elbújni.
A Körbelátó egy eszeveszett rohanás. Ha már elbújni nem lehet, vajon el lehet-e menekülni? Lassan az őrületbe kerget minket ez a titokzatos hiányérzet: mi hiányzik belőlünk? Mit akar még tőlünk az Isten vagy a sors? A szív már rég csak munkát végez: puszta szerv, önző anyag.
A November az elfáradás, a kiégés dala. Nincs már hova futni. Előkerül a kaland utolsó fontos eleme, az Istenkérdés.
A Merengő II. „mélyálom”
III.
A Kerülöd a napfényt egy szigorú számonkérés, egy atyai pofon. Isten még ki is nevet minket kicsinyességünkért. Szembesülünk vele, hogy nem vagyunk Számára tényezők, és hogy a semmiért nem várhatunk feloldozást.
A Bordahajtogatóban már egy idős, félőrült, kiábrándult ember képében nosztalgiázunk. Ha ilyen a szerelem természete, akkor a szerelem egy szörnyeteg. Itt az ideje véget vetni a táncnak.
A Kedvenc felhőmnekben a végzet sötéten örvénylő, mégis áttetsző víziójába csöppenünk, és mi tagadás, egészen közel járunk a feloldozáshoz. Igaz, ez nem jöhet létre másképp, csak saját halálunk árán. Most egy pillanat tört részéig, mely egyúttal örökkévalóság is, kedvenc felhőnkkel repülünk együtt, és egészen a dal végéig úgy tűnik, hogy talán mégis minden rendben van úgy, ahogy eredendően létrejött.
A Merengő III. – a tébolyba „ébredés”
