Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Earl Sweatshirt - Doris
(Tan Cressida)
Végre megjelent az év egyik legjobban várt raplemeze, az Odd Future kollektívából ismert Earl Sweatshirt hivatalos bemutatkozó albuma, a Doris. A kaliforniai székhelyű Odd Future Wolf Gang Kill Them All (OFWGKTA) 2009 körül kezdett mozgolódni, és sötét tónusú, sátánista színezetű zenéket pakoltak a gördeszkás srácoknak. A kemény, lassan földbe döngölő ütemek, a monoton rapszövegek, és a mindent átható nihilizmus egyhamar meghozták a csapatnak a hírnevet. A 2010-ben még csak tizenhatodik évét taposó Earl ebből a brancsból került ki, ahol csupán poénból dobtak fel olyan szövegtémákat, mint az öngyilkosság, vagy a nemi erőszak. Earl debütáló mixtape-jével hatalmas presztízst szerzett hiphop berkekben. Mindent leszaró flow-ja, és a minimumra vett hangszerelés igazi rapistenné avatta az öncélú csillogástól megcsömörlött rajongók körében. Azonban a szupererőszakos mondanivalónak köszönhetően Earl mamája jobbnak látta fiacskáját olyan távol tartani a bűnös rap zenétől, amennyire csak lehet, így Sweatshirt egy problémás fiatalokkal foglalkozó, szamoai bentlakásos intézményben kényszerült lehúzni két évet. Hazatérése után egy pillanatig sem késlekedve vette fel a fonalat, és a banda feje, Tyler, The Creator harmadik nagylemeze után elérkezett az ő fordulója.
Az albumot beharangozó Chum lehangolt, zongorás kislemezével Earl kijelölte a Doris fő csapásvonalát. A komótos lemezhez a randomblackdude néven producerkedő Earl főként a saját alapjait használta, valamint olyan nagyágyúk is a nevüket adták a produkcióhoz, mint a Neptunes, Samiyam, és RZA. Az összkép így viszonylag egységes, bár amíg a Neptunestól csak egy béna Odd Future utánzatra futotta, RZA kézjegye üdítően hat a monoton zenék rotációjában. Earl flow-ja pedig csak ráerősít a mókuskerékhatásra: unott, néhol motyogásba hajló stílusa ugyan egyedi, de mintha hiányozna belőle az élet, és az igazi beleélés. Így a lemez néha menthetetlenül unalomba fordul, és fárasztó önismétlésbe megy át. A Tyler, The Creatorrel közösen jegyzett, koszos Sasquatch, valamint szintén a bandavezér segédletével készült Whoa az album legjobb pillanatai közé tartoznak. Meglepő módon Tyler több alakalommal is hangsúlyozta, hogy Earlt jobb rappernek tartja magánál, ez az állítás mégsem látszik igazolódni a dalokban. A lemez hatalmas hibája, hogy néhány szerzemény kifejezetten összecsapottnak tűnik, és olyan érzésünk támad, mintha jó egy-két perc még hiányozna a végéből. Még egy teljesen értelmetlen instrumentális kitérő is helyet kapott a negyvennégy perces anyagon. A Doris egyértelmű mélypontja a Mac Miller vendég verzéjével készült Guild, amit – ki tudja miért – belassított (screwed) verzióban hallhatunk. Ez a szörny hangba átvitt stílus faszán hangzott a 2000-es évek elején Lil Flip lemezein, ám ezen az albumon teljesen idegenül hat. Szerencsére a rákövetkező Molasses a már emlegetett RZA-cucc, amellyel nem csak hogy kiheverjük az előző szám okozta sokkhatást, de az egész anyag mintha új lendületet is kapna. A végkifejlet azonban nem kecsegtet sok jóval. A Whoa után még két közepes rap eldöcög, aztán kalap, kabát.
Az év egyik legjobban várt albuma végül az év csalódása lett. Az Earlben rejlő potenciált nem sikerült kiaknázni, és fogós témák helyett lagymatag plömplömmel találjuk szemben magunkat. A fiatal rapper sátáni imázsát is szögre akasztotta, így hiába a technikás szövegek, és az ötletes videoklipek, a bemutatkozó mixtape-et övező sokkfaktor nem érvényesül. Meglepő tény továbbá, hogy a közreműködései által az egekig magasztalt fiatal MC mennyire fárasztó tud lenni ekkora dózisban. A hallgató egyszer csak azon kapja magát, hogy a jó dolgában rímeket dobáló Frank Ocean lerappeli Earlt a saját számában. A helyzet nem menthetetlen, mert Sweatshirt tele van ötletekkel, és az érdekes megoldások valahol ott bujkálnak benne, a szájhúzásra ítélt megvalósítás azonban még nem emeli őt Jay-Z, Eminem, vagy MF DOOM szintjére. A Doris úgy hangzik, mint egy egy helyben topogó próbálkozás a határidőnapló szorításában.
