Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Két dalt már bemutattunk az Angertea most megjelenő új nagylemezéről, a Snakes In Blossomról, most viszont itt a teljes lemez. Nem is mondunk róla semmit, ugyanis a lentebb hallható premier alatt ott van Mihály Gergely frontember dalról-dalra kommentárja is, bőven kifejtve mit kell tudni a számokról. Szóval hajrá!
Snakes
Ez volt mind közül az első elkészült dal. Az egyik leggyorsabb, legdinamikusabb tétel a lemezen. Mondhatni olyan tipikusan angertea-s, szóval magas üvöltözős ének, tört ütemek, dinamika. Minden van benne, ami eddig jellemzett minket. Szövegileg arról szól, hogy a háttérben ott vannak a „kígyók” akik bármikor beléd marnak, szóval figyelni kell, és semmilyen helyzetben nem szabad elbízni magunkat. Én elbíztam, aztán csúnyán hátba is szúrtak. Volt egy elég durva pokoljárós időszakom másfél éve.
Sinking in Strain
Ezt a dalt hoztuk ki elsőnek, felvezetőként a lemezhez. Többen mondták, hogy toolos az ének benne. Mondjuk a dal maga inkább nekem ilyen stoner-doom szerű valami, persze a közepén ott van az a szép rész, ami teljesen más stílus. A szöveg a mai nyomulós világról szól. Egymást tiporják az emberek, hogy feljebb jussanak. Nem számít már semmi, nem tudják élvezni az életet, csak a karrier a lényeg...
Seeds of Hell
Ebben a dalban vannak rendesen grunge-os, de közben ilyen space rock-szerű dolgok is. Kicsit újító az eddigi dolgainkhoz képest, főleg hogy minimális elektronikát is használtunk a dalban. Jelenleg a Tisza mellett ez a kedvencem. Eléggé klipesélyes. A szöveg az elveszettség érzéséről szól.
Aquarium
Mindig is voltak ilyen egyszerű akusztikus témáim. Csak nem mindig és nem mindegyiket használtuk fel. Ezt is kb. 2 perc alatt írtam meg, utána meg egy ideig a fiókban pihent. Később elővettem újra, és aztán ahogy jöttek a szövegötletek, rájöttem, hogy mennyire szép lenne már, ha ebben a szakítós témájú dalban egy hölgy válaszolgatna nekem, szinte megbeszélnénk, hogy koporsószöget verünk a kapcsolatunkba. Felkértem hát egy régi ismerősömet, egy igazán nagyszerű hölgyet, Sarusi-Kis Flórát egy kis vendégszereplésre. Flórának annyira gyönyörű, és érzékeny hangja van, hogy szerintem nem is nagyon tudtunk volna ebbe a dalba jobban illő nőt találni. A másik vendég Csontos Peti, aki a The Void zenekar billentyűse. Mindenképp szerettünk volna csellót a dalba, és Petit, bár rég óta ismertük, Vári Gabi a producerünk ajánlotta erre a posztra. Nem tudtuk, hogy csellózik is, azt meg főleg nem, hogy ennyire jól. Odajött a stúdióba mindenféle kottákkal, mi meg csak néztünk, hogy mik ezek a cseresznyék. Aztán feltolta 4-5 szólamban a dalra a csellót. Az az igazság, hogy amikor hallgattuk a kész dalt, igencsak a pityergés szélén voltunk, pedig kurvára kemény arcok vagyunk. A címet amúgy az egyik kedvenc filmem, a Closer ihlette.
Orange Machine
Ez egy klasszikusabb Angertea-féle dal. Kicsit talán a „Rushing” albumunk zabolátlanságát idézi. Van számomra egy kis indusztriális, meg ilyen katonai-menetelős hangulata is a gépies üteme miatt. Szövegileg a már említett nagyon rossz időszakomról szól. Nem volt egyszerű túllendülni ezen a kb. fél éves életszakaszon. Jaksa Robika, az Ektomorf dobosa nagyon régi barátunk. Szoktunk sokat bulizni együtt. Ő is szereti a nőket, meg az italt, szóval sok a közös témánk. Meghívtuk hát egy kis jammelésre a dal végén. Franz Stahl pedig egy újabb valóra vált álom számunkra. Ő azért elég nagy legenda Amerikában a Scream révén. Dave Grohl a bandájából került be a Nirvanába, meg pár évig Franz is tagja volt a Foo Fightersnek. Hatalmas megtiszteltetés, hogy szólózik-jammel velünk egyet a dalban. Azt azért elmondanám, hogy az eddigi vendégeinkhez hasonlóan, ő is tisztán barátságból-rajongásból-szimpátiából csinálta meg a vendégszereplést, szóval nem pénzért, mint ahogy azt sokan gondolhatják. Elvből nem is fizetnénk ilyenért amúgy. Franz azt mondta, hogy neki voivodos a dal, szóval imádja.
St. Andrew's Storm
Egy elszálltabb, merengősebb dal. Nagyon nyugodt, de közben felkavaró is a hangulata. Egy nyári, békésszentandrási kirándulásról szól, amit négyesben töltöttünk egy barátommal és a barátnőinkkel. Életem egyik legszebb pár napja volt. Béreltünk egy nyaralót, aminek saját stégje, kis strandja, és csónakja volt. Egész nap ment a sütögetés grillen, csónakázás, úszkálás, meg a sörözés-nagy beszélgetések. A barátnőmmel egyik éjszaka a stégen romantikázva megbeszéltük, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak, és lehet, hogy az „igazit” találtuk meg a másikban. Ehhez képest 2 hét múlva már nem voltunk együtt, és azóta a haverom is külön van a barátnőjétől, pedig ő még el is jegyezte utána. A dalszöveg a kirándulás hangulati képeiből áll.
The Song for Vengeance
Magasan a legbetegebb, és legviccesebb dalszöveg, amit valaha írtam. Nyilván nem is kell teljesen komolyan venni. Mindenki számára van olyan ember, akinek legszívesebben kitekerné a nyakát, annyira utálja. Szóval a dalt egy ilyen emberről írtam. Egyfajta dühlevezetés ez. Az egyik sort egy számomra nagyon fontos-legendás rajzfilmátirat, a „Narancs, Tetves és Dugó” ihlette, amiben elhangzik az, hogy „meg....lak anyád hátán”. Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy „szétmorzsolom a koponyád anyád hátán”. A Cannibal Corpse hatásaim itt előjöttek elég rendesen. Amúgy egy nagyon dinamikus, brutál dal. Igazi koncertfavorit lesz, remélem.
Instancy
Ez a dal Migi tappinges bőgőfutamára íródott. Itt eléggé megmutatkoznak a King Crimson-hatásaink, azt hiszem. Egy jammelősebb, kötetlenebb tétel, az egyik legújabb szerzeményünk. Sokat használom benne az új gitárszintimet, ami elég beteg dolgokra képes. Élőben nagyon mókás lesz játszani a dalt. A szöveg a mai világ parazitáiról, a politikusokról szól, akiknek az egyetlen céljuk, hogy a saját zsebüket megtömjék, aztán csak tovább fokozzák a vagyonukat.
The Moon Encounter
Ez is, az Aquariumhoz hasonlóan, egy olyan téma volt, ami már régóta a fiókomban pihent, és nem is volt biztos, hogy felhasználjuk. De aztán annyit játszottam az utóbbi időben, hogy elkezdtem rá énektémákat írogatni, és működött, nagyon is. Számomra olyan kispálos hangulata volt a dalnak, de kellett bele valami plusz, mondjuk billentyű, hogy azért ne legyen annyira egy szál gitáros-tábortüzes feelingje, szóval egyből az jutott eszembe, hogy felkérem Dióssy Ákost, a Kispál billentyűsét egy kis vendégszereplésre! Ákos, saját bevallása szerint viszont annyira nem tipikus dióssys témákat tolt a dalba, hogy pont miatta nem lett Kispálos a végeredmény sem, inkább van valamiféle durva 70-es évekbeli elszállós, progos hangulata. Érdekes ellentmondás.
Tisza
A lemez legfurcsább szerzeménye számomra a Tisza. Azért is furcsa, mert a többi dallal ellentétben ebben elhangzik pár sor magyarul is. Bár ez inkább ilyen spoken-word szerű elszállás. Pluszban egy speciális torzítót-oktáv generátort, úgynevezett Bit Commandert használtunk a gitáron, ami újítás az eddigi hangzásunkhoz képest. Ez a dal állt össze legutoljára, és talán jelzi is valamilyen szinten, hogy milyen irányba fogunk elhaladni a jövőben. Mivel alföldi gyerekek vagyunk, sok időt töltünk a Tisza-parton. Nagyon sok dolog a folyóhoz köt bennünket, sokminden történik a partjainál, rengeteg meghatározó élményünk köthető hozzá. Egyfajta tiszteletnyilvánításként írtunk egy dalt a folyóhoz-folyóról. Próbáltuk visszaadni az érzéseinket, amit kivált belőlünk. Van, hogy nyugodt a folyó, úszunk, csónakázunk benne, randizgatunk a partjainál, de a viharos-háborgó-áradó Tisza iszonyatos dolgokat is tud művelni. A dalban próbáljuk minden oldaláról megközelíteni a mi kis Mississippinket, és a hozzá fűződő viszonyunkat.
