2016.05.08. 16:25 – Magyar Ádám

Ippon lite – a Kispál és a Borz utolsó koncertje Bátorkeszin

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Harmadik alkalommal lépett fel a Kispál és a Borz Bátorkeszin az orfűi koncert felvezetését szolgáló külföldi turné részeként, és ezúttal utoljára, legalábbis jelen állás szerint. Eddig adott itt a zenekar egy igen jó és egy kevésbé jó koncertet, és nem mellesleg feltette a kis felvidéki falut a térképre, szép bevételt hozott a helyi szőlősgazdáknak, és eközben a rajongók is megismerkedhettek egy Budapestről korábban igen távolinak tűnő világgal. És hogy az idei, a zenekar életművének utolsó szakaszát feldolgozó koncert hogy sikerült, azt mindjárt elmondom. (Fotók: Sarkadi Bálint/Jépicture)

A koncert előtt sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan fog majd felépülni, méghozzá azért, mert a három szakaszra tagolt Kispál-életműnek egyértelműen a most feldolgozott utolsó részében született a legkevesebb jó szám. A Zsákmányállat, noha elvileg nem tartozott oda, már a tavalyi koncerteken is előkerült, úgyhogy ismét arra számítottam, hogy felbukkan majd egy-két régi dal a setlisten. Attól tartottam, hogy ha túl sok régi slágerhez nyúl a zenekar, azzal pont a koncepció lényege veszik ki, ha viszont csak az újabbakat játssza, akkor azokból nehezebb lesz igazán emlékezetes koncertet adni.

Számításaim nem jöttek be, ezúttal kizárólag az utolsó három album dalait, és a még később születetteket játszotta a zenekar Lecsóval, és a koncert egy részére a Kispál utolsó pécsi dobosával, Bóra Áronnal kiegészülve. Ez pedig kifejezetten jó döntés volt.

Egyszer valaki azt mondta nekem körülbelül hét éve a zenekar egyik fellépése után, hogy az nem tetszett neki, mert nem játszották a Ha az életbent, anélkül meg nem az igazi egy Kispál-koncert. Ilyen szempontból lehet kivetnivalót találni abban a döntésben, hogy nem hozott a zenekar egyetlen régi dalt sem, hiszen ezáltal „kisebb" volt ez a fellépés, mint a tavalyi, a két évvel ezelőttinél meg pláne.

Viszont ha azt vesszük, hogy ez a koncert egyértelműen a rajongóknak szólt, akik hajlandóak voltak elutazni Bátorkeszire azért, hogy lássák a zenekart, és akik ugyanúgy tudtak örülni a kevésbé ismert, vagy csak simán kevésbé jó számoknak is, akkor már más a képlet. Sőt, igazából azt gondoltam koncert közben, hogy az életmű vége maximum a korábbi évekkel összehasonlítva nem olyan jó, született annyi értékes dal ekkor is, hogy önmagában ez a fellépés is megállja a helyét.

Ezzel együtt igaz az is, hogy ezúttal a koncert egy kicsit semmilyen volt. Az előzőek sokkal hevesebb reakciót váltottak ki belőlem, vagy nagyon tetszettek, vagy időnként pont, hogy nem. Most viszont csak azt vettem észre, hogy lemennek egymás után a számok, nincs velük semmi baj, de olyan igazán különleges dolog nem történik a színpadon. Vagyis csak nagyon ritkán, a Vackolj belém nagyon jó volt például a Boys Don’t Cry gitárriffjével. Ja, és az a sztori is zseniális volt, hogy több mint húsz évvel ezelőtt Kispált megdobták egy üres sörösdobozzal, mire ő odament a mikrofonhoz, és azt mondta bele, hogy telit dobjatok, bazdmeg.

Szóval egy kicsit bajban vagyok, ha el kell döntenem, hogy ez most jó koncert volt, vagy nem. De azért inkább azt mondanám, hogy jó, és az orfűi hangulatot hozzáadva akár még nagyon jó is lehet. A zenekar hű maradt az előzetes koncepcióhoz, nem csinált egy best of haknit utolsó bátorkeszi fellépéséből, és aki szereti őket, az biztosan jól érezte magát. Ha pedig a tágabb jelenséget nézzük, erre a három éves, felvidéki borfesztiválos epizódra jókedvűen fog visszaemlékezni az a kispálos, aki részt vett benne.


kispál és a borz koncerbeszámoló bátorkeszi borfesztivál



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása