Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Persze, hogy tőle nyúltam a nickemet még jó, nála nagyobb fazon az igazi rakenrollerek között nem sok akad, így hirtelen Lemmy, aki beugrik, de ő más kategória, Nikki még nem élő legenda, csak majdnem. A Mötley Crüe tulajdonképpen azért lézetik most, mert ez a csávó annak idején volt annyira makacs, hogy nem adta fel gyermekkori álmát, azaz minél kevesebb melóval minél több pinát bezsebelni és drogot elfogyasztani, ehhez képes volt még lopni is egy bőgőt a legenda szerint, bár eredetileg gitárt akart volna. Jól jártunk a tévedéssel.
Sixx nélkül nincs Crüe, ahogy Mars nélkül sem nagyon - míg Neilt kiválóan helyettesítette Corabi (az a lemez a mai napig az egyik kedvencem) és Lee helyett is eldobolt az azóta elhunyt Randy Castillo (meg előtte egy csaj, de ő nem volt olyan fasza), Nikki kiszállásával a zenekar atomjaira hullna. Bőgősként nem egy nagy truváj, nála sokkal jobban és főleg pontosabban zenélő fazonok akadnak a magyar zeneéletben is, de zeneszerzőként és szövegíróként ebben a stílusban nincsen párja. Megjárta a hadak útját, (tessék csak elolvasni a Herionnaplókat) kész csoda, hogy két, klinikai halálban töltött éjszaka után még mindig köztünk van és headbangel a turnékon, rendes ember annak amit ő átélt, már a felébe beledöglött volna. Az alábbi videóval nosztalgiázzunk egyet a nyári buli előtt (Prága, O2 Aréna, június 17.): ilyen volt a Primal Scream 1991-ben a Népstadionban.