2009.05.18. 08:28 – gihi

Három testvér egy zenekarban: 2/4 sugárhajtással – Romanek Airlines-interjú

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Biztosan vannak, akik egykor jártak Noise koncerten és látták a három testvért úgy játszani, ahogyan az Oasis fivérek is teszik. Ez azonban már csak emlék; nevüket Romanek Airlinesra cserélték, csiszoltak a hangzáson és mától elérhető első lemezük is, a Ledőlnek a falak. Itt az idő, hogy ti is kipróbáljatok valami újat!

Pár évvel ezelőtt, mikor először hallottalak titeket, még Noise néven koncerteztetek, most nevet váltottatok. A zene is változott vagy csak a név?
Gergő: Mindkettő. Korábban más volt a felállás és a zene is. Voltunk már hatan is a bandában és akkor még brit rockot játszottunk. Miután láttuk Bryan Adams Slane Castle DVD-jét, ahol éppen trióban játszottak és zseniálisan szóltak, tele energiával, úgy döntöttünk hárman maradunk. A trió pedig az a felállás, amely a legőszintébb, ugyanis ez a legkisebb létszám, amellyel ki lehet állni zenekarként közönség elé. Testvérek is vagyunk ráadásul, így még jobb.

Miért éppen Airlines?
Vannak ilyenek, hogy Company, Kft és Bt, Airlines még nem volt. Hangzatos, számos ötletet mögé lehet sorakoztatni látvány és minden egyéb terén, a lemez intro-outro pl. pont emiatt vicces.

Korábban olyanok akartatok lenni, mint az Oasis, most viszont a lemez inkább az AC/DC-re hajaz, csak nem komolyodtok? Vagy majd úgy osztjátok a népet, mint a Gallagherek?
Az Oasis korábban nagy példakép volt, most is az, de zeneileg más irányba mentünk. A feszes húzós 2/4, amitől bekattanunk. Meghallok egy AC/DC riffet és végem van! Hihetetlen energia és életerő sugárzik belőle. Azonban a dallamosságnál megmaradtunk, hiszen Beatles-en nőttünk fel. Viszont szerintem az Oasis jóval komolyabb zene, mint az AC/DC, tehát pont hogy szertelenebbek lettünk ebből a szempontból. Azt viszont szeretném kihangsúlyozni, hogy nem akarunk senkire sem hasonlítani, érnek bennünket hatások, mint bárki mást, amelyeket nem szándékoltan, de beépítünk a zenénkbe.

Mit hallgattok mostanában?
Igaz, hogy testvérek vagyunk és az izlésünk nagyon sokban szerencsére egyezik, de vannak külön útjaink zenehallgatás terén. Kisebbik öcsém Bence pl. metálőrült, folyton csak azt hallani a szobájából, hogy hegesztenek, meg fröcsög a vér. Marci és én sok fajta zenét hallgatunk, a jazztől a rockon, a countryn, a poppon, punkon át a metálig. Sőt mindhárman sok évig tanultunk klasszikus zenét, Marci jazzt is.

Melyik volt a kedvenc koncertetek?
Egyértelműen az AC/DC. Végünk volt mikor megszólalt az első kihajtott A-dúr akkord. Ami pedig a legdurvább, hogy 60 körül járnak és szívüket lelküket beleadták, Angus Youngnak vérben forogtak a szemei, ömlött róla a víz, Bryan Johnson nagyon jófej volt, Phil Rudd kettőnégye meg olyan, hogy beleáll a betonba. Cliff bátyánk és Malcolm tette a dolgát, ahogyan szokta, irgalmatlan profizmussal. Az AC/DC még mindig a toppon van, nagyon őszinte és egyszerű, ezért szeretjük, csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Az egész jelenlétük természetes volt, semmi sallang. Aztán nemrégiben engem kedves barátomék koncertje vett le a lábamról, ők a Wackor, a metál AC/DC-je, imádom az új lemezüket. Az Oasist, Bryan Adamset is láttam élőben, róluk majd legközelebb.

Ez nagyon aranyos, de én saját koncertre gondoltam.
(nevet) Én az Azfeszteket imádtam a legjobban, Subscribe-ékkal akkorákat buliztunk utána, hogy életembe nem voltam még úgy beakasztva. Átkeltünk egy mocsáron is, és lefejeltem egy sárga Zsigulit nekifutásból. De a legjobb bulink talán a régi Süss fel napban volt, bodysurfing meg minden és a Rocktogont egyszer telepakoltuk, az állat volt. A többire már nem emlékszem annyira, de voltak emlékezetes esték.

Hol készült a felvétel és ki segített?
Egy szép napon valamikor tavaly tavasszal összefutottam Nagy-Miklós Péter barátommal, és szóba került, hogy stúdiót tervez, mi meg lemezt. Megbeszéltük a részleteket. Nyár közepén elkezdtük a felvételeket, de akkor még nem volt stúdióhelye, így a próbatermünkben meg különböző kevésbé jólszituált helyeken vettük fel a lemezt, nagy küzdelem volt, de hatalmas hangulat és elszántság jellemezte a munkát. Életem egyik legnagyobb élménye. Miki zseniális szakember, azóta meglett a stúdiója, Bit-Beat King névre hallgat és Pázmándon található Velence mellett, nagyon baró! Korábban Mohai Győző segített nekünk. Rengeteget fejlődtünk mellette, jó pár demót nála rögzítettünk. Konkrétan a lemezt 3 dolognak köszönhetjük: a családunknak, Mikinek és Havas Dani barátunknak, aki a borítót kivitelezte és még egyéb más dolgokban is melletünk volt. Ezúton is köszönjük nekik és mindenkinek, aki valaha is segített nekünk bármiben!

Hátrány vagy előny, hogy testvérek vagytok?
Egyértelműen előny. Jó testvérek vagyunk, szeretjük egymást, jóban, rosszban együtt vagyunk, zeneileg passzolunk, érezzük egymást a szinpadon, és médiafogásnak sem utolsó a tény.

Mindig is zenészek akartatok lenni?
Persze, az első számomat a köldökzsinóromon írtam. (nevet) Édesapánk hangszerkészítő mester, a zenébe születtünk bele, el sem tudunk mást képzelni kiskorunktól fogva, mint azt hogy zenéljünk. Ez az életünk!

Mit csináltok, amikor nem hangszer van a kezetekben?
Bence harcművész, aikidózik, brazil jiu jicuzik meg judozik, Marci hangszerkészítő én pedig a bodajki Hang-Szín-Tér művészeti középiskola magyartanára vagyok.

Miért kellett ennyit várni a lemezre?
A dolog egyszerű. Korábban számos demót készítettünk már, de sokáig nem volt letisztulva a felállás kérdése. Zeneileg is váltottunk, majd miután minden összeállt, nekikezdtünk a lemeznek.

Mennyire akarnak a szövegek okítani?
A szövegeinknek annyi a mondanivalója, amennyit ez a zene igényel. Mi nem vagyunk próféták és nagy megfejtők sem, szórakoztatni akarunk, elvonni az emberek figyelmét a feszült hétköznapokról, de természetesen reagálunk bizonyos problémákra. A célunk azonban a szórakoztatás és energiafeltöltés.

Mit vettetek célba ezzel a lemezzel?
Szerintem széles réteghez szól ez az anyag, és ezt most nem reklámfogásként mondom. Valóban sokszínű, de mégis egységes. Ha megfelelő nyilvánosságot kap, sokan fogják szeretni. Mi nem izzadtunk soha azon, hogy slágeres legyen a zenénk, egyszerűen ez jön belőlünk, nincs benne semmilyen "megcsináltság". Szóval, ha egy jó kis rockalbumot akartok hallani, akkor pattanjatok rá mától a myspace oldalunkra vagy a honlapunkra, ahol ingyenesen letölthető.


interjú rock romanek airlines



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása