Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pearl Jam - Backspacer
(Universal)
Igazából a Pearl Jam az egyedüli zenekar, akik túlélték a grunge-ot és mára már csak szimpla rockegyüttesként állnak színpadra. Ők 1994-ben, (amikor ugye a műfaj maga Kurt Cobain fejlövésének pillanatában meghalt, és minden kiadó eszét vesztve próbálta a grunge-zenekarokat lecserélni az éppen akkor feltörő poppunk-csapatokra), minden kétséget kizáróan léteztek, ekkor adták ki a Vitalogy című harmadik lemezüket, de mindezt a sajtó teljes kizárásával, ugyanis kicsit tele lett a tökük a körülöttük kialakult hisztiből. Beszüntettek minden kommunikációt, nem csináltak klipeket sem, mondhatni visszavonultan zenéltek. Ennek köszönhetően meg is csappant az őket szeretők száma, viszont cserébe kaptak egy mindhalálig kitartó, fanatikus rajongói bázist. Átlag kétévente kijönnek egy-egy új nagylemezzel, amiken nagyjából tartják is a színvonalat, de meglepetést már nem okoznak, bár az előző album "Vissza a gyökerekhez!"-felfogása sok régi Ten- vagy Vs.-rajongót ismét a felszínre hozott.
A sorban a Backspacer a kilencedik lemez, aminek híre leginkább a netes vírusmarketingnek köszönhetően terjedt. Az akció maga a borító mozaikképeinek keresgélését jelentette (ha sikerült kirakni, kaptunk egy dalt ajándékba), na meg annak, hogy látványosan szakítottak eddigi kiadójukkal, a Sonyval. Az ingyen letöltögetős kiadásban nem lett volna akkora reklámpotenciál számukra, lévén most már boldog-boldogtalan ezt csinálja, (pedig ha valakihez, akkor a Pearl Jamhez igazán illet volna ez a partizánakció), inkább kijöttek függetlenként az USA-ban, Európában meg áttáncoltak egy másik multihoz, ami ugyan nem forradalmi tett, de biztos így volt praktikus.
Könnyen emészthető, laza rockzenét tartalmaz a Backspacer, tele potenciális slágerrel, ráadásul szokatlanul optimista, sőt, néhol kifejezetten szerelmes hangvételű lemez ez. Eddie Vedder szerint az album már-már vidám dalai egyértelműen Barack Obamának köszönhetőek. Amerika új elnöke olyan pozitív változást hozott az énekes életében, hogy ezt nem is bírta magában tartani. A zenekar egyébként nyíltan baloldali kötődésű, már-már Rage Against The Machine-szintű a pártállásuk, de szerencsére nem annyira harciasak, nem prédikálnak annyit és nem lépnek fel gigantikus vörös csillagos háttérvászon előtt.
Minden idők legrövidebb Pearl Jam-lemeze a Backspacer a maga 36 percével, pár dalt akár punkosnak is lehetne nevezni, de mivel alig van bennük düh, így ezt a stílus-meghatározást inkább hagyjuk. Maradjunk annyiban, hogy jó pár szokatlanul pörgős dal van itt a szokásos Vedder-féle lassúzással (Just Breathe, The End) színezve. Szinte még el sem indult, már vége is van a korongnak, de inkább ez legyen, mint pár felesleges töltelék.
A Pearl Jam csupán a korából fakadóan nem lehet akkora Észak-Amerika-ikon, mint Neil Young (akivel még lemezt is vettek fel), vagy Bruce Springsteen, de várnak még vagy tíz évet, és akkor már senki sem fogja elvitatni tőlük, bár zenekarként biztos nehezebb lesz elérni ezt a státuszt. A Backspaceren lévő zene már régen kiment a divatból, nem mutat semmi újat, nem kiáltunk fel, egy-egy váratlan megoldás hallatán, mert olyanok nincsenek. Viszont mindez kit érdekel, ha van rajta 11 jól megírt, tömör, szórakoztató, már-már popos rockdal?
