2009.10.05. 10:01 – -dj-

Az isteni szikra

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

VL45 – Inside The Dice
(Edge)

Jó lenne ott tartani, hogy Magyarország is így termeli ki a színvonalas zenekarokat, hogy rögtön az elején lehet csodálkozni, hogy jé, megint valami érdekes. Mert mindig van valami hiba, vagy a hangzás, vagy egy rossz zenész (de főleg énekes), vagy béna kiállás. Nyilván nem kaphatjuk készen a dolgokat, de a szikrát jó meglátni az első pillanatokban. A VL45 úgy csinált első lemezt, hogy senki nem gondolná róla, hogy első lemez. Nem tökéletes, nem is annyira egyedi, de legalább meggyőzően jó.

Tudjuk, hogy a jó hangzáshoz pénz kell, de jó fül is. Ma, Magyarországon többen képesek megcsinálni azt a hangképet, ami elvárható egy metal zenekarnál. Szűcs Szabolcs, Szentpéteri Zsolt és Práznek Tamás képes volt dinamikus, rögtön ható soundot összehozni. Amikor a Cementmixer megszólal, azzal a hallgatót leteperi a zenekar, más kérdés, hogy az egyébként erős refrénnel bíró dal a verzerészeken nem teljesít túl jól.

A dolog kb. ugyanígy vonul végig az egész lemezen. Hiába van emlékezetes rész, mindig akad olyan, ami felejthető. Talán túl sokat akartak egy dalba beletömködni. Nem a kiállásokkal van a baj, azok kellenek, hanem egy-egy riffet túl sokat ismételnek, amikor pedig nem is hatásos a téma, annál nagyobb a baj. Egy hazai zenész mondta egyszer, hogy olyan riffek kellenek, amit Beavis és Butthead el tudna szájjal riffelni a tévében. A mondat persze túlzás, de amikor valaki egyszerű, tömör ötletekkel akar teljesíteni, annak muszáj szem előtt tartani a szemetest, és akár kidobni egyben az egész cuccot, egy ösztönös témán sokat kár rágódni.

A helyzetet sok dolog menti meg. A minden számban jelen lévő ún. isteni szikra például. Az isteni szikra egyik legfőbb összetevője a máshol is sokat, de megérdemelten dicsért Szabó Dávid, aki csak néha bicsaklik meg a kiejtéssel, de annyira meggyőzően énekel, hogy nehéz lenne nem beszélni róla. Széles hangszínnel dalol, ha kell, ellágyul, ha kell, rekeszt, és nagyon-nagyon jó dallamokat talált ki. A többiek is alaposan összerakták a maguk részét, de Szabó nélkül egyértelműen nem lenne ennyire ígéretes a VL45.

Zenekarokat szánt szándékkal nem citáltam ide, érdemes inkább belehallgatni a myspace-en, vagy máshol (akár koncerten, ott súlyosabb a zenekar), mert sokat nem kell gondolkozni azon, hogy érdemel-e több figyelmet a csapat. Vagy működik, vagy nem, annyira határozott, egyértelmű zene ez.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (4/5)

lemezkritika rock metál vl45



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása