Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
.jpg)
A Watch My Dying 10 éves, ami egy magyar zenekarnál bizonyosan esemény. A zenekar töménytelen koncerten és négy nagylemezen van túl. A csapat részéről most Gaobr beszélt a tíz évről, nagyon-nagyon röviden. Végső soron a Watch My Dying zenéje is lényegre törő. Aki pedig ennél is többre kiváncsi a zenekarból, az menjen el szombaton a Dürer Kertbe, ahol a Bedlam, a Mantra, az Angelus és a Stiff Bastards társaságában lépnek fel.
Kezdjük az utolsó lemezzel. Szinte egyöntetű vélemény, hogy Moebius egy nehezen megnyíló album. Szerintetek is?
Ezt nekünk nagyon nehéz "külső füllel" megítélni. Odafigyeltünk, hogy ne öncélú és emészthetetlen lemezt készítsünk, magunkhoz képest kifejezetten slágeresek voltunk most a szó jó értelmében. Ha ettől jobban egyszerűsítenénk a zenén és a szövegeken, akkor valószínűleg unatkoznánk koncerteken. Emellett persze igyekeztünk nagyon tartalmas anyagot összehozni, ami nem kifejezetten egydimenziós. Belefér a dobseprűs jazz, énekesnős lassúszám, blastbeat, breakbeat, parasztmetál. A hangszerelés lett rafináltabb, a zene pedig egyszerűbb. Az előző lemez óta eltelt három év és mindezek kis lépésenként történtek. Kívülről ezekből a fázisokból nem sok látszott és az előző lemezhez talán éles a váltás, de aki régóta ismer minket, annak az ilyesmi nem meglepetés.
Volt valami, amit másképpen csináltatok, mint legutóbb. Mármint a minden számban feltűnő vendégeken kívül?
Szerettünk volna igazi dalokat írni a személyes ambíciók hátrébb szorításával. Olyan cuccot akartunk, amit nem nehéz hallgatni, nem megy teli vele a fejed, inkább kikapcsol, mint eltapos.
A WMD jelenleg négytagú. Az interjúkban az hangzott el, hogy nem kerestek gitárost, de ha szembe jön egy tehetséges fazon, akkor ő beszállhat. Azóta sem találkoztatok ilyennel?
De igen. Beszéltünk több sráccal is, akiknek szuperképességeik vannak, de amíg nem érezzük úgy, hogy a hangzás vastagításán kívül másért is szeretnénk még egy gitárt, addig inkább félretesszük ezt a kérdést. Eléggé zárt kört alakítottunk ki a dalszerzéssel, ami nagyon jól működik, igazából ez a buktatója az egésznek. Jelentkezett pár olyan srác, akiknek az az útja, hogy igazán kibontakozzanak gitárosként, de nálunk sokkal inkább az összhangzás a fontos.
A zenekar most 10 éves. Rövidnek érzitek ezt a 10 évet, vagy hosszúnak?
Általában rövidnek, ami alatt rengeteg dolog történt. Kivétel, amikor hajnalban hullafáradtan kell hazafelé vezetni, akkor olyan, mintha 1000 éve szarakodnánk ezzel az egésszel és öregek vagyunk már hozzá.
Van olyan dolog, amit szívesen kihagynátok ebből az egy évtizedből?
Van. Ettől is kevesebb alku.
Ha nehézséggel találkoztatok, mi segített azon továbblendülni?
Mindig kirúgtunk valakit. Nem, nem, csak viccelek. Egyetlen szó: "Leszarom".
És mi az az élmény, amit öregkorotokban is mesélni fogtok az unokáknak?
Az, hogy ha mindent megtudnának, biztos kellemetlenül éreznék magukat az öregek miatt.
A zenekar életében kik azok az emberek, akik nélkül ma nem létezne a zenekar, persze a tagokon kívül?
Van pár barátunk, akik mindenen keresztül velünk tartottak, legyen az bármilyen hülyeség is. Kovács Bedlam Péter manager, Sallai Nadinjo Zsolt road-mindenes, és Tóth Ádám technikus. Nélkülük ez nem ment volna, ennyi.
Szerintetek van recept a zenekarok számára, hogy képesek legyenek 10 évet megélni együtt?
Van. Ne oszoljanak fel. És sose hallgassanak a vén hülyék jó tanácsaira.
