Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az internet előtti sötét korokban úgy terjedt a zene, hogy a zenebolond spanodtól kaptál egy kazit kölcsönbe (hogy visszakerült-e vagy sem, az már lényegtelen). A szép az volt ebben, hogy olyan cuccokat is lehetett így szerezni, amelyeket magadtól sosem hallgattál volna meg. Mától újra vannak ilyen spanjaid. Mától nem egyedül nézel szembe az egymillió zenekarral. Hétről hétre magyar zenészek mondják meg mit hallgatnak mostanában, mit érdemes "kölcsönkérni".
Hortobágyi László (Isten Háta Mögött)
Biztos mindenki ismeri az érzést, amikor "másállapotban" szörföl a youtube-on és kincsekre lel... "Írjuk be, hogy 'kuki'!" Aztán kidobta Shiina Ringót, aki amúgy szupersztár Japánban és véletlenül sem Beatles-tag. "Kuki" pedig az egyik nagy slágerének a címe. Nagyon bejött, úgyhogy gyorsan lekaptam az összes elérhető albumát és azon kaptam magam, hogy "akkor én most rajongok érte". Akkor is, ha néha be-becsúszik egy-két hallgathatatlan szám. Ez van.
Tóth Bertalan (Insane)
Tavaly decemberben pont karácsony előtt bérbe adtuk a zenekari buszunkat, ami sajnos lerobbant Szlovéniában és ki kellett menni a Bridge To Solace-t „megmenteni” egy másik busszal. Aznap amúgy éppen hivatalos voltam Őri Feri által egy jó pesti Tankcsapda-bulira, hogy mulassak egy szépet, és már konkrétan ott álltam a helyszín előtt, amikor jött a hívás, hogy indulnunk kéne a másik busszal Szlovéniába. Én kezdtem a vezetést, így az első dolgok között volt, hogy valami zenét generáljak, de felkészültség hiányában csak helyi anyaggal tudtam dolgozni: azzal az egy CD-vel, ami a „csere-busz”-ban volt, és ez nem volt más, mint a Ladytron Velociferója, ami akkor ott, ahhoz a hangulathoz iszonyatosan illett, ezáltal nagyon megkedveltem, és azóta is szeretem.
Tóth András - (OneHeadedMan, RHS2)
A Breach-csel még kis metálosként ismerkedtem meg egy hardcore/punk rajongó haverom, Galluska révén. Az „It's me god” lemezük, melyen a számok között valamiféle búgó kazettazaj szól, annyira furcsán és extrémen szólt az általam megszokottakhoz képest, hogy eleinte nem is nagyon tetszett. Aztán nagyon beütött és alapzenekarrá vált számomra ez a fajta Neurosis-szal rokon, dinamikai váltásokban gazdag, klasszikus értelemben vett metalcore zene (akkoriban a metalcore metalos hardcore-t jelentett, és nem volt ott a cornflakesban az „Ajándék At The Gates-számsablon!").
