Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vrangsinn – Phobia
(Szerzői kiadás)
Az idei év túlzások nélküli legnagyobb albuma és meglepetése Vrangsinn (Daniel Salte) Phobia nevű projectje. Az úriembert leginkább a Carpathian Forest (alap norvég black metal-csapat) életműből lehet ismerni, valamint rendkívül igényes modellfotóiról. Illetve mostanában aktív résztvevője a Facebook életének, ahol roppant elmés és vallásellenes megnyilvánulásainak gyakoriságával fordított arányban rajzolódik elénk egy IQ-ban szegény norvég zenész rémképe.
Ha lehúzott redőnyök mellett szépen kényelmesen elhelyezkedtünk a fotelünkben, lábunkon pihe puha takaróval, forró teával a kezünkben és nem az ehhez az alkalomhoz illő Perdition Cityt hallgatjuk, akkor kiváló választás lesz Vrangsinn remekműve. A jó előre vizionált blackes kirohanások és rockos koszolások írmagja megmaradt hat láb mélyen, helyette már az első hangok alapján erősen felvonjuk szemöldökünket. Az album sokkfaktora csak a harmadik világháború kitöréséhez hasonlítható egy verőfényes délutánon, amikor a tévében éppen elkapcsolunk valamelyik szórakoztató műsorról és hirtelen bejelentik az észak-koreai inváziót Dél-Afrikában. Ugyanis minden prekoncepciónk tizedmásodpercek alatt válik az enyészetté a lemez indulásakor.
Vrangsinn nem hogy black, de még metalt sem hajlandó játszani itt, ellenben egy négyéves herélt kisfiú kifogástalan hangi adottságaival, játszi könnyedséggel kalauzol el bennünket agyának legbutább és legfelkavaróbb sötét részeibe. Önmeghatározása szerint ez nem más, mint: psycopop idiosyncrasy with an ounce of psychedelic doom rock. Mindenesetre érdekes, ahogy a minimál tempók, némi gitárzajongás és fuvolaszólamok segítségével próbálja színesebbé tenni a katatón állapotba került hallgató életét, amennyiben az album végighallgatása utáni vegetatív állapotot még életnek lehet nevezni. Nehéz szavakkal leírni, hogy mennyire elvadult és idegtépő Vrangsinn hangja, de nyilván nem lennénk azok akik, ha nem buzdítanánk mégis mindenkit ennek legalább egyszeri megtapasztalására. Olyan, mintha édesded álmában egyszer csak a fejére esett volna a Manes Vilosophe albuma (avantgárd metal/elektro vonal) és felriadva reggel azonnal a stúdióba vonult a kétes ihlettől vezérelve, hogy reprodukálja saját érzései szerint az ottani professzionális nyivákolást.
A korábban már megjelent Did You Ever? számhoz klip is készült, ami látványvilágával és apró részletekig kidolgozott vizualizációs megoldásaival teljes kölcsönhatásba lép a zenével. Érthető lenne, ha sokan határoznák el magukat a videó megtekintése után, hogy Vrangsinn vérével fognak pergamenre vaskos kódexeket másolni, mert ez a minimum, amit a dalszerző érdemel.
A bajok viszont ott kezdődnek, hogy ha az önként vállalt egyszeri meghallgatás után mégsem követnénk el öngyilkosságot és valami furcsa perverziótól vezetve újra nekiveselkednénk az albumnak, fenemód előjönnek a finomságok. A kissé bugyuta vagy érthetetlen szövegek mögött egy rideg és fájdalmas világkép sejlik fel, ami ettől jobb énekhangot nem is kívánhatna magának. Valamit csak tud azért ez a fickó, mondhatni hülyére vett teljesen, gyanítom, valahol ez is volt a célja. El lehet ebben merülni, viszont tényleg kisimult arc és ipari mennyiségű nyugtató használata javallott a Phobia megismeréséhez, akik e nélkül is képesek rá, azok bizonyosan nem normálisak és egyben tiszteletet érdemelnek. Vrangsinn félelme maga Vrangsinn, ez most már a napnál is világosabb.
(A teljes Phobia album ingyen letölthető innen.)
