Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Annyi elmondható, hogy a győri gátlástalan afterozás meghozta gyümölcsét: a Mixtúra végleg osztálykirándulássá változott. A nem rövid út Szegedig az a része volt ennek, amikor a diákság üveges szemmel, hányingerrel küszködve néz ki a busz ablakán, lehetőleg úgy, hogy tanárnő ne vegye le a mulatság minden egyes elfogyasztott kortyát. Ez utóbbi, mint mindent osztálykiránduláson, természetesen most sem sikerült.
A győri eksön fontos eredménye Magyarország egyik legújabb, és már most legkultikusabb formációja, a Senior Hal, Krsa (PASO), és a hősökös Mentha által reggel 9 körülig futtatott szupergrupp, aminek keretei között a tagság egészen új jelentéstartalommal tölti fel a hiphop szót. A projektet ketten a buszon is továbbvitték, ezzel jó szórakozást generálva az amúgy is leamortizált agyközpontú többieknek – Haltól érkezett az értelmesebb rész, míg Krsa a trágár vonalra feküdt rá, ezzel megnyerve a battle-t (állítása szerint). Mindez kiegészítve a Transformersel (természetesen NEM a mozifilmet néztük), és a Mixtúra által nem képviselt techno-színtér előtti tisztelgésként a Berlin Callingal. Szegény Paul Kalkbrenner meg is kapta a magáét Superbutt Attilától, mikor is az első pár taktus megszólalásakor közölte, hogy ő most akkor hallgat egy kis black metált (igaz ő valószínűleg egy atomháború kitörésének hírére is hasonlóképp reagálna).
A Győrben még szépnek tűnő idő odáig fajult az alföldig, hogy elállni nem akaró esőben kellett a szokás szerint sietős szállást elfoglalni, majd mindenféle pihenés nélkül átmenni a Jatéba. A hely mint megtudtam, csak ideiglenesen viselni a Jate nevet, ugyanis az eredeti placcot a helyi egyetem ingyen és bérmentve felújítja nekik. Ez szerintem mindent elmond a szegedi egyetemisták helyzetéről, megbecsülik itt őket. A diszkóból megcsinált klub hozta is a diszkós hangulatot, de ettől függetlenül nagyon barátságos. A sikertelen estéhez minden adott volt: szar idő, szemeszter vége, hétköznap, fáradt zenekarok, és megkoronázásaképp az egésznek, ez volt az első állomás, ahol volt belépő.
Ezért aztán magam is meglepődtem rajta, mikor már az első zenekarként eddig mindkét alkalommal méltatlanul kevés arcot megmozgató Folkfree-re is megindult a mozgás. Ezért nem véletlen, hogy ők az alföldön voltak a legmeggyőzőbbek, szinte látszott a zenekar arcán, hogy helyreállt a lelkiviláguk. A PASO vendégseskedő fúvósaiból azért most sem hallottam semmit, de szerintem ebben nem lesz változás. Külön vicces volt a Red Bull osztogatás, amikor is pár száz forint megspórolása érdekében vad akciózás indult el egy ingyen doboz megszerzése érdekében.
Az eddig látott vendégszereplések után jött a Hősök. Veszprémben még egyértelműen a hazai pálya előnyének tudtam be a diadalmenetüket, de mára kijelenthetem, hogy erről szó sincs: ez egy népszerű zenekar, és erre rá is szolgáltak. Energiaosztogatás itt is volt, ám sokkal rendhagyóbb módon: a Dávidszobor testtel rendelkező Eckü hasáról egy igencsak bevállalós szőke leányzó nyalta le a taurint. Popszakma ez baszki.
A Superbutt meg egyszerűen legázolt mindenkit. A nagyjából teltháznyi közönség komoly része adta a metált, ezért elmondásuk szerint Szegedi működésük legjobb koncertje jött össze. Ezt persze bárki megállapíthatta, aki látta a vadul stagedivingoló embereket, a szövegeket kívülről ordító első sort, és a végre sikeresen kialakított circle pitet. Itt jegyezném meg, hogy a Mixtúra legnagyobb sztárja mégsem a PASO. Ez a sorozat egyértelműen a Folkfree Gábor tekerőlantjának mennybemeneteléről szól. Talán ő lép fel a legtöbbet a többi zenekarral, és egyszerűen mindenbe illik a produkciója. Tekerőlantost minden zenekarba!
A PASO hozta a szokásosat, még mindig borzasztó lelkes, és távozni persze nem akaró közönségnek. Este megkérdeztem Krsa-t, hogy milyen érzés az, hogy a nevének bármikor említésére vadul elkezdenek visítozni a lányok. Ő szerénykedve azt válaszolta, hogy nem osztja fel a közönséget nemekre, ő minden visításnak örül, de ezt nyilván egy férfi sem hiszi el, szóval irigykedjünk csak kurvára rá. A zenekarnak kedves sofőrünk időközben akkora rajongója lett, hogy oldalról telefonnal kamerázta a koncertet. A buli végén most is volt közös hepöning, Bob Marley nagy ovációt kiváltó Get Up Stand Upjával, és persze a PASO-életmű kihagyhatatlan darabját képző Hello Gagarinnal. Ahogy az összes közös zenélés, ez is kezd igazán összeállni, szóval a maradék állomásokon nem hazamenni előtte!
A legfaszább koncertből sajnos kimaradt a nagyközönség, ugyanis megalakult a második alkalmi zenekar is: a PASO-s Lipinek annyira bejött az egyik nagy fém tál, hogy elkezdett rajta dobolni, amihez meglepetésszerűen csatlakoztak pohárral, hamutállal, és hasonló lehetetlen eszközökkel doboló emberek, plusz Superbutt Attila, akusztikus gitáron. A hippi-kommuna annyira belendült, hogy már a tánc is megindult rá.
Superbutt Andrással a buli után beszélgettünk, hogy ez a buli derült égből villámcsapás volt. Nem is az az igazán megdöbbentő, hogy sokan voltak, hanem hogy a közönség magja simán végignézte, és végigugrálta mind a négy fellépő mutatványát. Optimista hangulatban már egészen európai országba képzeltük magunkat, ahol nem kell feltétlenül kannásbort locsolni ahhoz, hogy az ember metált hallgathasson, és a hiphophoz sem fontos magunkat négernek képzelni. Ez még nincs teljesen így, de a Mixtúra minimum arra a kérdésre választ adott, hogy kinőhet-e az ország a stílusfasizmusból.
Ma pedig Miskolc, nekem hazai pálya, másrészt pedig fesztivál, ahol erős az esély a dolgok megborulására.
