2011.09.05. 15:00 – SCs

Vezérürü és visítozás nélkül

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

ICS Vortex – Storm Seeker
(Century Media)

Borknagaros epikusság? Arcturusos avantgarde? Lamented Soul-os melankólia? Igazából egyik sem, Simen Hestnæs az első szólólemezén új utakat keresett és talált is.

Bár alapvetően egyetértettem vele, egy idő után kicsit fárasztóvá vált az a mantra, miszerint Simen Hestnæs, azaz ICS Vortex többet érdemelne annál, hogy pár sort elénekeljen a Dimmu Borgir éppen aktuális lemezén. Valószínűleg senki nem tartott pisztolyt a fejéhez, hogy ilyen sokáig maradjon a norvég zenekarban, ha pedig megélhetési bérzenész akart lenni, akkor miért sajnáljam, az ő választása volt. Ja, hogy helyette micsoda nagy alkotásokat hozhatott volna létre csodálatos hangja segítségével? Ha végigtekintünk a pályafutásán, azért kiderül, összesen három darab számottevő lemezen közreműködött főszereplőként (értsd: nem csak egy-egy dalban vendégénekelt): a Borknagar The Archaic Course-ában és Quintessence-ében, illetve az Arcturus La Masquerade Infernale-jában. Ám mivel ez utóbbi a metál teljes históriájának egyik legkiemelkedőbb albuma, így a sok üres éve ellenére is kedveljük Vortexet.

Persze nem mindenki, mert King Diamondhoz hasonlóan ő is a "gyűlölöm vagy szeretem" kategóriába tartozik, sokan, ha el is viselik a "rendes" hangját, nem bírják a visítását, és olyan véleményt is hallottam már, hogy rendes férfiembernek, főleg ha az metálénekes, nem illik így vinnyognia. Mivel tehát Simen pályafutása finoman szólva sem egyenletesen magas szintű, és a kvalitásaiban sincs széles körű társadalmi megegyezés, érdekes kérdés volt, mihez kezd az első szólólemezén. Borknagaros (black) metalt játszik? Vagy a Lamented Soult idéző doomot? Netán arcturusosan művészi próbál lenni? A Dimmu Borgir-os üres nagyotmondás eleve fel sem vetődött lehetőségként, hiszen akkor ugye minek lépett ki onnan, meg annál azért feltétlenül többet néztem ki belőle. Az is lehet, hogy egyik eddigi zenekarára sem hasonlít majd?

Az internetre elsőként kikerülő és az albumot is indító The Blackmobile a Borknagar-szálat látszott erősíteni, csalódás is volt, mert ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, amolyan biztonsági játéknak. Szerencsére azonban többről van itt szó, semmint egy soron kívüli Borknagar-lemezről (amely együttesben egyébként ismét tag, tehát értelme sem sok lett volna ennek). Nem rossz dal amúgy a The Blackmobile, némi blastbeattel megszigorítva a szokásos Simen-dallamokat halljuk, habár az ó-je-je kicsit merész szövegrésznek tűnik. A zene nem olyan szövevényes és sokrétű, mint a simenes Borknagarokon, ami már a második Odin's Tree-ben is nyilvánvalóvá válik, holott még itt is elég nagy a hasonlóság. Ez a szám a címe ellenére sem folk metal, hála Odinnak!

Igazából nehezen kategorizálható, ami a Storm Seekeren hallható, valahol a metál és a rock határán mozog, néha erre, máshol arra billen, ennek megfelelően a hangzás metálnak vékony, rocknak talán túlzottan tömény. Ami összetartja az egészet, az Simen hangja, aki lubickol ebben a közegben, mindegy, hogy alig 2 perces (Skoal!), vagy komoly, epikus szám (Storm Seeker), majd' minden dallama új dimenziót nyit az adott tételnek. Érezni, hogy ez most tényleg ő, csakis ő, amit ő gondol a zenéről. És nagyon szimpatikus, amit gondol. A visítozásától viszolygók számára pedig jó hír lehet, hogy ezúttal nagyon keveset használja azt a hangszínét.

Nem minden dal telitalálat azért, van egy-kettő, amelyik annyira rövid, hogy szinte nincs is ideje kibontakozni. Ez persze dicséret is lehet, mert néhány dallamot, témát valóban jó lenne hosszabb ideig hallgatni. Épp emiatt tesszük fel újra és újra a lemezt, és épp ezért nehéz megunni is. A When Shuffled Offban figyeltem fel először arra, hogy Vortex egyes megoldásai, hajlításai néhol nagyon emlékeztetnek a Yes egykori énekesének, Jon Andersonnak a stílusára. Ez az elsőre meghökkentő párhuzam a címadóban csúcsosodik ki, a szellős, finom, progresszív rockos szám kis túlzással elmenne egy modernkori Yes-dalnak is.

Az egyedüli, amit hiányolok a Storm Seekerről, egyetlen igazán nagy sláger, egy Colossus-szerű nagyágyú. Azt a dalt tartom Simen karrierje legjobb teljesítményének, és jó lett volna legalább egy hasonlót hallani itt is. Annak ellenére, hogy az album tele van kellemes énekdallamokkal, egyik számot sem érzem amolyan "vezérürünek", amelyik húzná a többit. A hiányosságok ellenére azonban így is többet kaptam Simen első szólólemezétől, mint amit vártam. Most pedig, remélem, az következik, hogy meggyógyítja a Vintersorggal szinte halálos beteggé váló Borknagart.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3,9/5)

lemezkritika rock metál black ezt hallgasd ics vortex



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása