Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Monster Energy Fridge Fesztivál 2011 @ Városligeti Műjégpálya, 2011.11.10-12.
A tavalyinál is nagyobb felhajtás övezte az év első számú téli fesztiváljaként hirdetett Fridge-t, ami most nem az 56-osok terén, hanem a Városligeti Műjégpályán kapott helyet. Ehhez a jó marketing és gigantikus méretű óriásrámpán tartott extrémsport verseny mellett nagy tömegeket vonzó zenei fellépők is kellettek, amikben szintén nem lett volna hiány, csak sokszor hely nem volt arra, hogy az emberek nézhessék is őket. Szemelvények a második Fridge zenei kínálatából.
Az első nap főzenekarára, a Scooterre teljesen megtelt a színpad előtti tér a harmincas éveikre készülő nőkkel és férfiakkal. Nehéz leírni a reakciót, amit a Scooter váltott ki a kétségtelenül csak miattuk kilátogató tömegből. Ahogy belekezdtek a püfölésbe a közönség abban a pillanatban végeláthatatlan pattogásba kezdett. Egyszerre volt röhejes és lenyűgöző látvány, ahogy meglett felnőtt emberekben előtörtek a tinédzserkori emlékek a régi nagy rave-ekről. A rendszeresen összeölelkező, hatalmas vigyorú és állandóan ugráló tömeget pirotechnikával is próbálta lenyűgözni a továbbra is örökifjúnak tűnő Scooter. Ha beengedték volna a fotósokat, akkor meg tudnánk mutatni, hogy a lassan 20 éves zenekar énekese semmit nem változott és teljesen ugyanúgy néz ki, mint anno az első videoklipjeikben a német VIVÁ-n, de fotózás furcsa szabályai miatt ezt nem tehetjük meg. Az eszméletlen tombolás egyedül akkor akadt meg, amikor prezentálták a friss dubstep kislemezüket. Ezzel még a sokat látott harmincasok sem igazán tudtak mit kezdeni. Végül a szervezők egyszerűen félbeszakították a műsort, mivel kicsit csúsztak a snowboard verseny miatt és 10 után már nem lehetett zenélni a nagyszínpadon.
Ezután megpróbáltunk bejutni sikertelenül az Arénába megnézni mit művel Chase And Status illetve Steve Aoki, de már éjfélkor akkora tömeg volt a bejáratnál, hogy kordonnal kellett elbarikádozni a több száz elégedetlen jegytulajdonostól, így mi is kint maradtunk.
Pénteken a Freestylers koncertje voltaképpen egy szimpla dj set volt két MC-vel, abból is a piaci bóvli fajta. A kezdetekkor a breakbeat és a jungle elemeiből építkező csapat haladni kívánt a korral és lecserélve az amen break-es, reggae-s vonalat egy sokkal aktuálisabb stílusra váltott. Na mi az? Hát persze, hogy a dubstep! Borzalmasan hangulattalan, unalmas előadást látott a kezdéskor még eléggé foghíjas közönség, pedig a Freestylers már annyira keményen próbálkozott, hogy nem csak dubstep volt, hanem drumstep is. Mondani sem kell, hogy 170 bpm-en is legalább annyira szörnyű volt ezt hallgatni, mint mínusz négy fokban Bob Marley Sun is Shiningjának átdolgozását. Sebaj, a végére felduzzadó tömeg amúgy is az Infected Mushroomra volt kíváncsi.
A zenekar tavaly a Szigeten óriási, teltházas bulit csinált a partiarénában. Itt is szépen megtelt a placc emberekkel a kezdésig. Az Infected nagyjából olyan a goa/psytrance vonalon, mint a Pendulum a drum and bass-ben. Mindketten saját műfajuk koronázatlan királyainak számítottak, ameddig a siker hatására át nem váltottak az élő zenekaros felállásra, amire persze a trú ándörgránd arcok kiátkozással reagáltak. Mert hát mi az már, hogy goát nyomatni metálgitárral meg dobossal?! Pedig pont a gitár az, ami kifejezetten jól áll nekik élőben, ellenben az elektromos dobbal, amit pár cintányér csörömpölésen kívül abszolút észre sem lehetett venni. A tömeg extázisban tombolta végig a jól ismert klasszikus slágereket a zenekar még underground repertoárjából, hogy aztán egy egészen furcsa húzással váltsanak át egy Foo Fighters drum and bass remixen keresztül a dubstepbe. Ez volt az a pont, ahol az idősebb korosztály már kicsit harsányabban küldte el az egész műfajt a francba.
Megelégelve, hogy már egy tisztességes goabuli sem mehet végig a mostanában rettenetesen divatos dábtepp nélkül, inkább elindultunk a partisátor felé, hogy legalább egyszer sikerüljön oda bejutni. Majdnem egyórás heringezés után ez ment is. Itt leginkább a techno egyik legnevesebb feltörekvője érdekelt minket, a szlovén Umek. Mire kezdett az aréna teljesen megtelt. Annyian voltak, hogy egy idő után egyszerűen meg sem lehetett mozdulni, mert azonnal löktek, tapostak, anyáztak az emberek. Büfé vagy vécé használata esetén pedig akár félórás verekedéssel felérő lökdösődést kellett átélni az embernek a célja elérésének érdekében. Egyébként Umek igen kellemes, mondhatni dallamos zenével rukkolt elő, de az egyre növekvő tömeg végül idő előtti távozásra kényszerített minket.
A beatbox legszórakoztatóbb figurájaként számon tartott Darren Foreman, azaz Beardyman annyiban tér el az átlagos beatbox-előadóktól, hogy saját gyártású ketyeréivel mindössze csak a saját száját használva hangforrásként kreál zenét. Sajnos szombaton nem a vicces formáját vette elő, így szórakozásra nem igazán volt alkalmas az ő másfél órája. Szó sincs róla, valóban elképesztő miket tud művelni élőben. Mindössze pár torokhanggal meg torzítóval simán rekonstruálja előző két nap teljes zenei repertoárját, ami sajnos sokkal inkább kritika a fellépőknek, mintsem elismerés Beardyman felé. Ja, jó sok dubstep volt itt is. Arról már ne is beszéljünk, hogy esélye se volt analizálni senkinek mit is csinál és hogyan, mivel a vágó tízből kilencszer olyan alkalommal váltott a kezeit vevő kamera képére, amikor pont semmi érdekeset nem csinált.
A Pendulum dj setje utána már semmilyen meglepetést nem keltett. Akár egy Freestylers Lightként is fel lehetett fogni, csak mindenből eggyel kevesebb volt, dj-ből is, MC-ből is. Pár régi klasszikus felidézése után persze itt sem maradhatott el az eddig sosem hallott dubstep kiállás, ami annyira kiszámítható volt, mint hogy szilveszter után mindig január elseje jön.
A végére már csak egy neves fellépőt tartogatott a fesztivál záróakkordként, méghozzá Dub FX-et. Ahogy a korábbi fellépők 90%-a, úgy ő is megjárja hazánkat évente kétszer háromszor, így azért kíváncsi voltam tud-e valami újat mutatni. Tudott ő, csak nem úgy, ahogy vártam volna. Az első számoktól illetve az utolsó tíz perctől eltekintve az volt az újítás, hogy Dub FX előre gyártott hangmintákra énekelt, nem pedig általa ott helyben kreált alapokra. Ez kicsit azért csalódásként hatott, pláne amikor tízpercenként az óráját nézve kommentálta, hogy még akkor két szám belefér. Az egésznek olyan izzadságszaga volt, hogy még a sztenderd közönséget dicsérő szövegek is mind befejezetlenül hagyta. Mindent összevetve elképesztően semmilyen koncertet adott, amit hiába próbált drum and bassekkel és pörgős vokálokkal feldobni, egyszerűen nem lehetett szabadulni a gondolattól, hogy ez azért nem az a Youtube szenzáció, amit megismertek az emberek. Még egy Szellemírtók-feldolgozást is bevetett, hogy a közönséget éneklésre bírja, de úgy néz ki felnőtt egy generáció, akiknek fogalmuk sincs arról mi is az az ektoplazma. Valószínűleg a vizuálos is ide tartozik, mert sikerült matyóhímzést vetíteni a Szellemírtókhoz. A végén még egy exkluzív számmal is próbálta feldobni a meglehetősen inaktív közönséget, de ez a lassú, merengős dubstep már annyira nem érdekelt senkit, hogy megfogadva Dub FX háta mögé vetített “Koncert végén vészkijárat arra” tanácsot még a vége előtt elindultak haza.
