Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Shearwater - Animal Joy
(Sub Pop)
Na, itt egy újabb szövevényes történet a kétezres évek amerikai független zenei színteréből: a (főleg a tengerentúlon) kimondottan népszerű Okkervill River két tagja, Will Sheff és Jonathan Meiburg számára a főzenekar nem adott elegendő lehetőséget rá, hogy színpadra vigye kisfiúsan jólfésült fizimiskáját, ezért Sheawater néven több mint tíz éve mellékállásba kezdtek. A dolgok ezután úgy alakultak, hogy Sheff már nem tagja a mellékprojektnek, Meiburg pedig már nem tagja az anyazenekarnak. Viszont cserébe a Shearwater egyre népszerűbb. (Még mindig lehet követni? Akkor itt van még egy infó: másfél éve Meiburg a Xiu Xiu-ból ismerős Jamie Stewarttal is közös projektet indított Blue Water White Death néven.)
A 2010-es Off fesztiválon ezt írtam róluk: "A zenekarvezetőt tényleg a civil foglalkozása írja le legjobban (ornitológus), nos, ha valaha is elképzeltem volna egy texasi illetőségű madárszaki folkos zenéjét, nagy valószínűséggel pont ilyet gondoltam volna el. A tagok mindegyike több hangszeren is otthonosan mozgó, képzett zenész, akik hihetetlen lelkesedéssel adnak elő viszonylag komoly dalokat úgy, hogy se hülye hippinek, se komolykodó szakállharcosnak nem lenne szívem őket nevezni."
Mindez jobbára továbbra is áll, viszont sajnos tény és való, hogy a mérleg ezúttal a komolykodás irányába dőlt. Meiburg a maga öblös, néhol kimondottan patetikus óbégatásával végleg az amerikai folk-rock Antony Hegartyja kezd lenni, ami így leírva jól hangzik, de gyanítom sokak számára a gyakorlatban inkább irritáló.
Pedig a dalok nagy része kimondottan jó, túlmutat az akusztikus gitáron sebeskezű akkordbontogatáson némi zongorával felvizezve, és agyasan hangszerelt, sokféle hatást felmutató albumot hoz össze. A You As You Were feszült ütemével és érzelemdús, nyolcvanas évek rádióslágereit idéző dallamával nyugodtan lehetett volna egy texasi Flashdance alternatív kísérőzenéje, míg a Breaking The Yearlings a mostanában már kimondottan elhasználttá vált törzsi ütőhangszerekre hajazó monumentális zakatolását irigyli el az új Florence And The Machine- vagy a régebbi Bat For Lashes-albumról, magyarán kimondottan sokszínű a lemez. Tény viszont, hogy az alaphangon sok áll vagy bukik, és félő, hogy a mindenre súlyosan ránehezedő énekhang miatt sokan fognak lemaradni egy egyébként kimondottan játékos zenekar finom megoldásairól.
A teljes lemez meghallgatható itt:
