Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Aki egy kicsit is érdeklődik az élőzene iránt, az tudja, hogy egy zenekari produkció nem létezik próba nélkül. Abban már megoszlik a vélemény, hogy mennyi szükséges, és milyen időtartamban, de a próba olyan kardinális kérdés a zenekarok életében, hogy egyes zenészek sorsa, és zenekari élete is ezen múlik, mert valaki nem bírja. Annak jártunk utána, egy próbahely, a Próbazóna próbaterem, és több zenekar megkérdezésével, hogy ki mit tart fontosnak, amikor a próba kerül szóba. A kép természetesen vegyes volt.
A Próbazóna a Budapest szívében, a belváros közepén üzemeltet több próbatermet, amiket olyan zenészek használnak, mint Szekeres Tamás, a Zanzibár vagy az Ektomorf. Németh István, a Próbazóna munkatársa szerint az otthoni garázsban, sufniban, pincében és az ipartelepeken működő lepukkant próbatermek ideje lassan lejár. Magasabbak az igények, és sokat számít a praktikusság. „Egy saját hely fenntartása szinte biztos, hogy anyagilag sem éri meg, hiszen egy-egy zenekar nem próbál annyit, hogy ezért érdemes legyen külön helyet kialakítani. Ha valaki zenélni szeretne, nálunk kipróbálhatja mit tud, és ehhez nem kell óriási költségekbe vernie magát a felszerelés megvásárlásával, hiszen profi cuccokkal felszerelt próbatermek várják.” – mondja. A legfontosabb szempont itt az volt, hogy könnyen megközelíthető legyen és hangszigetelt. A próbatermek kialakítását gondos akusztikai tervezés előzte meg, melynek eredményeként "ház a házban" elven épültek meg a próbatermek, minősített hanggátló anyagok használatával, így volt elkerülhető, hogy a próbák bárkit is zavarjanak.”
Természetesen vannak olyanok, akik mégis inkább a saját próbatermüket használják, bővítik, szépítik, takarítják. Halász Ferenc, a Depresszió énekes/gitárosa így válaszolt arra a kérdésre, hogy mi az alapvető fontosságú egy próbateremmel kapcsolatban: „Legyen elég áram, maximálisan biztonságos legyen, ne zavarjon minket senki. Egy minimális kényelemről is gondoskodtunk magunknak. Manapság már igyekszünk rendet is tartani magunk körül.”
Az EZ Basic átmeneti megoldást választott, mert saját megfogalmazásuk szerint egy egérjárta, dohos gyértelepi pincén osztoznak három másik zenekarral. És természetesen ők is, ahogy a többi megkérdezett zenekar a biztonságot nagyon fontos kérdésnek tartja, ami nem csoda, a mai napig gyakori a hangszerlopás, de ez egy külön cikket érdemelne, hiszen az egyedi hangszerek miatt léteznie kell egy hazai és külföldi feketepiacnak. Térjünk inkább vissza a próbákra.
A Freshfabriknak kalandos sorsa volt a próbatermek szempontjából. „Próbáltunk már teljesen inaktívakkal, és próbáltunk például olyan aktív zenekarokkal is, mint Quimby vagy a Fish!. Mindegyiknek megvan a maga előnye. Az egyeztetés könnyű, ha kevés a próbája a másik csapatnak, de kicsit unalmasabb is úgy az élet. Voltak érdekes sztorik: akkoriban a Quimbynek egy second hand shop volt a szponzora és bőröndszám hordták a rongyokat, zsibárukat a próbahelyre, mi meg szünetekben beöltöztünk és szétröhögtük magunkat rajtuk, hogy ők ezekben a göncökben járnak az utcán. Nekünk akkor éppen négy ruhaszponzorunk volt. Aztán most ők az Arénában nyomják, mi meg ugyanott ahol akkoriban. Tényleg nem a ruha teszi az embert. A Fish!-sel azért volt jó próbálni, mert az összes pletyka, hír és álhír visszajutott hozzánk Senior Hal (Kovács Krisztián) jóvoltából. Ma ezek a dolgok már kevésbé érdekelnek, de azt hiszem ők is inkább a zenére koncentrálnak már. Olyan zenekarral nem szívesen próbálnék, akik sokat anyagoznak vagy isznak, mert abból csak galiba van. Úgy emberileg, mint szakmailag.” – mondja Kovács Levente basszusgitáros. De van további anekdotájuk is: „Emlékszem a Fonóban, egy teljesen szürke leszőnyegezett betonkockában, egyetlen darab papír volt felragasztva, egy 1692-es írás, amit állítólag egy Baltimore-i templomban találtak. Egy ilyen útmutatás jellegű szöveg volt. Nagyon teátrális volt az egész, ráadásul most megtaláltam azt a papírt és a mai fejemmel belegondolva homlokegyenest az ellenkezőjét műveltük egészen 2008-ig, amikor volt végre egy kis időm átgondolni, hogy mit is csinálunk mi valójában. Emlékszem mellettünk a Publo Hunny próbált, de onnét akkoriban már legritkább esetben szűrődött ki zene, inkább mindig szorgos kopácsolás hallatszott, mert ők próba helyett egy összkomfortos lakást csináltak a próbahelyükből. Nem volt jó előjel.”
A zenekarok között erősen megoszlik, hogy ki, mennyit próbál. Az EZ Basic pl. hetente egyszer, akkor is, ha koncert van, akkor is, ha nem. A Depresszió abban az esetben próbál gyakori koncertek mellett, ha új dalt kell összepróbálni, ugyanezt gondolja a Freshfabrik is, hiszen a koncert a legjobb próba, mert minden „éles”. A próbazónás Németh István is ezt támasztja alá: „Aki rendszeresen koncertezik, annak nem szükséges heti rendszerességgel próbálni a fellépésekre, mert a koncertek már rutinból mennek. Főleg, ha profi zenekarról van szó. Az ilyen zenekarok jellemzően akkor próbálnak többet, ha valamilyen különleges koncertre készülnek (pl. unlpugged), vagy kreatív munkát végeznek, például új lemezt készítenek, dalokat írnak. Van olyan zenekar aki évek óta rendszeresen jár hozzánk, és nem is biztos, hogy egyáltalán koncerteznek, csak szeretnének hetente néhány órát együtt, zenével eltölteni.”
A próba lehet egyébként büntetés is. „Abban az időben, amikor még kevésbé demokratikusan működött a csapat, olyan is előfordult, hogy koncert után tartottunk büntetőpróbát, ha gikszer volt a bulin, de az sem volt ritka, hogy fellépés után olyan hangulat uralkodott el rajtunk, hogy hazaértünk mondjuk Debrecenből vagy Pécsről, felpakoltuk a cájgot és elkezdtünk számot írni. Ezek voltak a régi szép idők. Sokan épp ebbe reccsentek bele.” – mondja Kovács Levente.
A körkérdéssel természetesen még sokakat megkereshettünk volna, de már a fentiekből is látszik, hogy a gyakran koncertező, és ismertebb zenekarok már a biztonságot, a kényelmet, és jól felszerelt próbahelyet tartják szem előtt. Ebből a szempontból mindegy, hogy a Próbazóna egyik termét használják, vagy a sajátjukat szerelik fel. Ahhoz persze, hogy valaki az igényeit ennyire ki tudja elégíteni, sok-sok munka és kitartás kell. És persze sok próba, amivel a kör bezárul.
