Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
„Hidd el nekem, kurva jó lesz. Tudod mi kell ahhoz, hogy valami dögöset csinálj? Sok fű és kokó. Vittem sok füvet és kokót, és baszdmeg, baromi király dolgokat csináltunk. Oda fog baszni, hidd el nekem.” - így kommentelte a Kollaps új, Body Horror című EP-jét Tooff, a zenekar orosz frontembere, és még hozzátette, hogy leszakad majd tőle az ember arca. Nos, most minden kiderül. Rendhagyó lemezpremierünk alább következik Sarkadi Miklós gitáros szintén különleges szöveges kiegészítésével.
Ha már neked is feltűnik, hogy újabban eszméletlen sokat cuccozik az énekesed és úgy sem tudod leállítani, mit lehet tenni? Örülj, hogy végre nem te fizetsz, hisz' úgy is elfogy gyorsan a pénze. Eleve viszonylag szarul zenélsz, és a próbahelyeden veszed fel a béna kis számaidat, akkor legalább a felvételeidet övező pia, fű és pörgetőszer mennyiség legyen olyan, mint a 60’-as. 70’-es vagy 80’-as években a kedvenceidnél, akiket szíved szerint majmolnál, ha nem egy irodában robotolnál naphosszat, hogy éhen ne halj. Jobb pillanataid úgy sem lesznek.
Soha nem értettem mit lehet írni egy háromperces rock’n’roll szám születésének körülményeiről, persze ezt is nekem kell csinálni. Mivel nyár volt, ezért sokat ültem alsógatyában otthon a PC előtt, ahol skicceltem a gitársávokat. Gondolom ez észbontóan izgalmas sztori. Tooff persze szart az egészre, ő épp felívelő szakaszba került. Gondolom a családja megírta neki, hogy karácsonyra nehogy maradjon a vésztartalékból, amit kisírt belőlük, mert bajok lesznek.
Wannabe
Valami sokkal vacakabb témából jött egy kevésbé vacak, majd egy közepes téma, majd a szám közepe, majd az egész szám. Szégyenérzet nélkül lenyúltuk a Mildred Pierce dobját az elejére, amúgy is hasonlít rá a hangulata, meg férfiasan bevallva a szám elejét. A felénekléskor nem volt szövegünk, mindig elfelejtjük, de megoldottuk. Próbáltunk Bee Gees-esen vokálozni a refrénben, ezért hatalmas klubsláger lett volna, ha sikerül. Ráéreztünk Robin Gibb halálára, na. Egy haverom szerint az „átlag zenehallgatóknak” „túl bonyolult a szerkezete”. Hát, ja, A/B/C/A/B/C, én sem ismerem ki néha magam rajta a jegyzeteim nélkül. Ilyenkor úgy érzed, ez valami teljesen más univerzumban élhet, aztán bebizonyosodik, hogy te élsz egy egyszemélyesben, ahol a Bed Beachen a Youth Of Americára táncolnak az arra fogékony fiatalok, és ahol a Pixiesről beszélgetve fiatal csajokat szedhetsz fel amíg világ a világ.
Wasted Blood
PC-n született, kizárólag egérrel, ahogy McGyver is tenné. Minden idők legszarabb első két sora, azokon a számokon kívül, persze amikben egyből „falling angel” van. Amúgy az összes éneksávot egy sámlin ülve a sarokban nyomtuk fel. Messziről olyannak tűnhetett, mintha krumplit pucolnánk pár sörrel, és jó sok cigiszünettel. Kovács Ákos és a VHK között próbálunk, akár lehetne ez is a szám címe, hogy „Kovács Ákos és a VHK között”.
Come On Baby
A legrégebbi szám a kislemezen. Életem első valamire való próbáján írtuk az akkori dobossal. Egy Fostex-magnóval rögzítettük kazettára. Megittunk egy üveg gint a próba elején, meg boroztunk egy csomót az izgatottságtól, hogy zenélünk, és sajnos annyi van meg az estéből, hogy legurulok egy lépcsőn gitárral a hátamon, néha hányok, és hogy valami olyat csináltunk, ami úgy rohadt jó, hogy fogalmad sincs, hogy konkrétan mi is az.
Annyira faszán játszottunk, hogy a felvétel visszahallgatása után simán használhattam a nagyon drága gitárerősítőt, pedig nem is az enyém volt, de ilyen horderejű önkifejezésnek senki nem mert gátat szabni. Persze akkor még nem volt ilyen „sokrétű”, csak az eleje ment körbe, körbe úgy 20 percig. Mindezek ellenére olyan volt, mintha újjászületnél.
Лунный свет/ Waiting for the moonlight
Old school vámpíros szám, legalább is, ha a vámpírokat férfias és érzelemmentes lényekként definiáljuk, hatalmas adag megmagyarázhatatlan meggyőzőerővel. A remek kórus valami Robin Hood-filmből van, ha jól tudom, emeli a likantropizációs faktort. A Tooff hetekig görcsölt az orosz átirattal, állítása szerint éjjel-nappal szarozott vele. A végén persze kiderült, hogy úgy nagyjából szóról szóra megegyezik az eredetivel a refrénen kívül, képzelem mennyi meló lehet benne.
Always On My Mind
Homokos-kiszűrő dal. Ha ez tetszik a haverodnak legjobban a kislemezről, akkor kizárólag akkor barátkozz vele, ha neked is ez tetszik a legjobban, és szeretnél mellette ébredni minden reggel. Ezt a témát amúgy hónapokkal később találtuk meg újra, egy merevlemezen, a kutya nem emlékezett rá, hogy próbán játszottunk ilyesmit. Persze akkora bunkók vagyunk, hogy utána sokáig Always In My Mindot énekeltünk, de még időben szólt valaki. A végét levágtuk, mert anélkül játszottuk fel, hogy bárki is tudná mi fog történni, nem is történt semmi élvezetes. Remélem, amúgy a hölgyek majd vígan dudorásszák naphosszat, mint az összes hímsoviniszta, vagy disznó angol számot.
A permanens hedonizálás amúgy Tooff részéről állandósult elfolyt Alice Cooper-sminkkel, kurva nagy fekete parókával karöltve, 15 kiló mínusszal, valamint fél év legszarabb koncertsorozatával végződött, amivel ki is nyírtunk szűk 50 rajongónkból úgy bő 30-at. A zenekar többi tagja persze papírkutya, biztonsági játékos, mi pár igen görbe estével, és néhány karcolással megúsztuk. Emberünk szellemileg, és karizmáját tekintve egy farkavesztett hüllő szintjére esett vissza. Már a seggbedugásról sem beszélt szinte soha, ami őt ismerve elég hihetetlenül hangzik, mert a hobbija a zenélés mellett a segg.
Mivel orosz, ő úgy mondja „sjeggbegyugas”, hozzá farpofákat formáz a levegőbe a kezeivel, és forgatja a szemét. El sem hinnéd, hogy van ilyen, ha nem lennél vele heti három napot a hétből. Az igen meglepő akaraterő, karöltve a pénz totális elfogyásával végül megoldott mindent egy csapásra, mielőtt komolyabb baj történt volna. Tooff most már békés és pirospozsgás orcájú szántóvető újra. Én mindeközben a meló mellett végig a számok keverésével szoptam, de ez gondolom senkit nem érdekel.
