Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Second Avenue art rock zenekar - tavalyi interjúnk velük itt olvasható - 2006-ban alakult, amit két évvel később egy négyszámos demó, most pedig négy év elteltével elkészült a Going To The Revolution EP, ami a Lángoló Gitárokon hallgatható meg először. A kiadvány különlegessége, hogy nem egy, hanem rögtön három videó is készült - illetve egy Guy Ritchie-s rövidfilm a zenekar megalakulásáról - a számokhoz, amiről Suchman Péter frontember mesél egy kicsit: "Tavaly kezdtük el 5 szám felvételét, de nem a megszokott formában terveztük megjelentetni az anyagot. Régóta úgy érezzük, hogy a zenénk hangulata eléggé filmes, és nagyon szerettük volna látni, hogyan működik képekkel amit csinálunk. Ezért egy, a saját súlycsoportunkhoz képest hatalmas projektbe vágtuk a fejszénket, videós EP-t készítettünk. Jelenleg 3 számhoz készült klip a Flashbird Kreatív Műhely jóvoltából. A maradék kettő? Maradjunk annyiban, hogy szintén audiovizuális terveink vannak velük, de egyelőre ezeket még nem árulnánk el. A felvételek és forgatások kivitelezése nagyjából minden olyan nehézséget előhozott, amivel egy fiatal - vidékről indult - magyar zenekarnak meg kell küzdenie, ennek megfelelően ez nem volt egy könnyű szülés, de most, hogy megjelent, óriási a megkönnyebbülés. A munka során sikerült zenekarként kicsit megszűnnünk és most épp az újjáépülés szakaszában vagyunk, fél év után az első koncertünk november 28-án lesz a Rohamban, kedvenc zenekarunkkal, a svájci Swatka City-vel, akik a legjobb klubkoncert banda, akit valaha hallottunk. " - mondta az énekes-gitáros.
You Won't Try to Wake Up
Ez egy tipikus nihilista rock klipnek indul, és a zene is a tőlünk kicsit szokatlan jókedvűséggel dübörög, egészen addig, amíg egyszer csak szétesnek a dolgok, és valami émelygés lesz úrrá mindenkin. Ez az émelygést keltő szétesés valójában az ébredés. Ébredés után jellemző, mikor megpróbáljuk összerakni újra az álmot, vagy visszaaludni, visszamerülni egy kicsit. Hiába játsszuk ezt el, soha nem lehet visszahívni az álmok szereplőit, a bohóc is hiába próbálja. A sikertelen visszazuhanás után a zenekar játszik tovább, szépen felöltözve, ünnepélyesen és komolyan, de valójában már fogalma sincs miért. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy ez mit akar jelenteni. Ellentétes érzések kavarognak a számban, és a videóban, szürreális és kicsit őrült hangulata van, és elég kézzel foghatatlan, nincs semmilyen üzenete, inkább az a cél, hogy egy-egy impresszió elkapja az embert.
Turn Around
Mikor Ferenczi Szonit (aki a szöveget írta és a rap betétet nyomja) megkérdeztem,hogy miről szól a szám, azt mondta, bármennyire is nyálasan hangzik, a szerelem beteljesületlenségéről. Szerencsére a klip forgatókönyvének írása közben erre nagyon ráéreztek a srácok, és a történettel sikerült kifejezniük a párkapcsolatokkal szembeni szkepticizmust, és a szenvedélyeink, elsősorban a zene iránti rajongást. Ha a kettőt összeadjuk, máris érthető, hogy Szoni miért a mikrofonjával, Dani miért a zongorájával, Szabi miért a dobjával, Berci miért az ütőshangszereivel és dobverőivel, én pedig miért a gitárommal vagyok el a legjobban. A számban amúgy a zenekar egyik fele 3/4-ben, míg a másik 4/4-ben van, szóval ez is mutatja, hogy ami párhuzamosnak tűnik, valójában nem az, csak ha jól össze van fogva, akkor annak látszik.
Going to the Revolution
Ez a szám még magunkhoz képest is eklektikusra sikerült. Semmiféle klasszikus pop/rock szerkezetet nem követ, és nincsenek benne ismétlődő részek. Ennek oka, hogy egy folyamatot próbál bemutatni, ami nagyon szép ívben indul, alakul, majd egyre inkább töredezik, egyre dühösebb és zavarosabb lesz, majd a végén egy katartikus felvezetés után elbukik. Hogy miért gyerekek szerepelnek a videóban? Mert ők még tudnak lázadni, a felnőttek pedig csak a legritkább esetben bontják le a kényelmetlen kereteket. A klipben a lázadó kölykök elbuknak, de a hógolyó általi haláluk valójában megváltás, és a végén igazából a szomorúnak tűnő ének nagyon is cinikus és boldog, inkább azt jelenti, hogy bocs, de én kiszállok az eddigi unalmas életemből, és abszolút nem érdekel, hogy a korábbi szereplőinek ez hogy esik. Nem magamról írtam, még nem kellett ekkorát lázadnom, inkább azokról, akiknek az arcára van írva a bezártság a saját életükbe. Vicces, hogy régen, a fiúcsapatok a "milyen volt a forgatás?" kérdésre általában azt válaszolták, hogy nagyon fáztak (vizes, kigombolt fehér ingben nyilván). Hát szegény gyerekek tényleg nagyon fáztak, mert -10 fokban forgattunk 7 órán keresztül, és míg mi a kocsiban melegedtünk, ők nagyon durván szétfagytak, ezúton is köszönjük nekik a hősiességet!
