Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ugyan nem most jelent meg, de mivel Sub Bass Monster megkerülhetetlen névvé nőtte ki magát a magyar hiphopban, valamint hamarosan a Felete lemez című album hamarosan vinylen is napvilágot lát, nem mehetünk el mellette szó nélkül. Sub Bass, aki a Hemapopuban elkezdett rövidke karrierje után egyből bevágódott egy nagy kiadóhoz, mindig is érdekes színfolt volt a telepi nagyotmondók uralta palettán. Már karrierje elejétől higgadt, és összeszedett szövegekkel tudott szolgálni, ügyesen távol tartva magát a coelhói mélységekben dagonyázó „utcai költők” közhelyáradatától. A mondanivaló mellé hamarosan a flow is felnőtt, és a Funktasztikussal való közreműködésében (Fanyarország) már egy összetéveszthetetlen, ütős hang adagolja a refrént. Aztán Sub Bass Monster feltűnt itt-ott pár közreműködés erejéig, ám a Fekete lemez csak nem akart megjelenni. Aztán hét év után kijött végül az a bizonyos Fekete Lemez egy olyan időszakban, amikor a magyar hiphopot soha nem látott népszerűség övezi. A kérdés csak az, vajon megállja-e a helyét egy olyan lemez 2013-ban, amelyen négy évvel ezelőtti dal is található.
A hosszúra nyújtott intró után végülis a Hol van már a lemez?-zel kezdődik az album. Az önironikus dalban Szabi megmutatja, hogy amíg a hazai MC-k 90%-ba annyi humorérzék szorult, mint egy döglött mókusba, vannak néhányan, akik igenis tudnak vicces rímeket pakolni. A nem kevésbé eltalált Mázliban Sub Bass egy igazi hungarikumot karikíroz ki. A „mozdítsuk, ami mozdítható” hozzáállást megéneklő számban a rímek csípősek, és tűpontosan betalálnak. Az internetfüggő nemzedéknek az Ábel a Kábelrengetegben ad egy kis fricskát, karöltve a fesztiválkedvenc Hősökkel. A reggae-vel fűszerezett Ne sírj anyámból ugyan videoklip is készült, és annak ellenére, hogy valóban ez a leginkább rádióbarát alkotás a cuccon, egyúttal ez a legkevésbé sikerült dal is. A Nomagróf közreműködésével készült Bort Búzát, Békességet főként arra jó, hogy feltegyük az i-re a pontot: Szabi szinte bárkit lerappel a magyar szcénából. Aztán jön egy viszonylag hosszú üresjárat, megpakolva g-funkos alapokkal, amelyektől néha feldereng a pálmafákkal barázdált Gyulafi Beach látképe, de igazán kiemelkedő alkotásra nem kapjuk fel a fejünket. Ám mielőtt lemondanánk Szabiról, és sutba vágnánk az egészet, berobban egy spanyolos gitár, és egy tutira bólogatós ritmus, amire Sub Bass mintegy felébred, és ismét pörgős, ropogósan friss rímekkel veszi célba hallójáratainkat. A Ki így, ki úgyban az Animal Cannibals is vendégeskedik, akik ezúttal szerencsére eltekintenek a gügyögéstől, valamint a Sas Kabaréban is kínosnak számító vicceskedéstől, és korrekt szövegekkel töltik ki két verzéjüket. A Fekete lemez záró akkordja a politikai témájú Mista Slota. A jamaikai hangzással átitatott dal a 2009-es szlovák nyelvtörvény módosítást veszi célkeresztbe, szelíden ostorozva a szomszéd politikusok kirakatnacionalizmusát. Ahogy a törvény, úgy a szám szövege is erősen vitatható, és szolidaritás ide vagy oda, ez a szerzemény igencsak távol esik Sub Bass világától.
Az intrókkal együtt 17 dalt számláló lemezről elsőként az ugrik be, hogy a kevesebb több lett volna. Néhány funky cuccort nyugodtan le lehetett volna hagyni, ahogy a politikai korrektséget színlelő Slota-kritikát is. A feszesebb tempóval az album talán még a bűvös 5 csillagot is kiérdemelte volna, ám panaszra így sincs okunk. Sub Bass Monster képes arra, amire a magyar rapperek döntő többsége még akkor se, ha erőlködésükben összepiszkítják a wu-tanges alsógatyájukat. Mímelt gengszterkedés, és kőműves segédmunkásokra szabott picsaparádé helyett Szabi még mindig szellemes rímpárokat lök az arcunkba, valós témákról, egy egyre jobban csiszolódó flow-val. Ebből az albumból valóban megéri egy csillogó fekete lemezt vágatni, hadd pattogjon a bakelit.
