Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ligeti György, akinek művei számos kultikus mozifilm – többek között a 2001: Űrodüsszeia, a Ragyogás, a Tágra zárt szemek és a Charlie és a csokigyár – zenéjén keresztül is ismertek, idén lenne kilencven éves. A múlt század második fele legjelentősebb magyar zeneszerzőjének egyik főművét, a Grand macabre (magyarra fordítva A nagy kaszás) című operát május 22-én mutatja be a Művészetek Palotája – tizenöt év után első alkalommal Budapesten. A neves hazai és osztrák társulatok közreműködésével megvalósuló előadásra most a 2 darab páros belépőjegy egyikét nyerhetik meg, akik helyesen válaszolnak a kérdésünkre.
Ligeti operája abszurd anti-dráma, sőt a szerző meghatározása szerint „anti-anti-opera”, amely az 1978-as ősbemutatója óta eltelt időszak alatt mit sem vesztett aktualitásából: ma is épp úgy felráz és magával ragad. A fikció lazán követi Michel de Ghelderode 1934-ben íródott, La Balade du grand macabre című színművét, amely szerint a halál (operabéli nevén Nekrotzar, nem mellesleg egy hasonló nevű grazi black metal együttes névadója) az „ígyésígyedik században” megérkezik Breughellandba, és kisvártatva bejelenti, hogy a világvége éjfélre várható. Sietve közli, hogy az emberiség leigázásához lóra van szüksége, és a spicces kedvű borkóstoló, Piet vom Faß fogja betölteni ezt a szerepet. A halál így Piet hátán lovagolva állít be az udvari asztrológushoz, aki éppen női fehérneműben kelleti magát. Feltűnik Mescalina, akinek nemi vágya kielégíthetetlen, ezért kisvártatva megölik, majd a fiatal Go-Go herceg, akit cívódó és korrupt miniszterei próbálnak befolyásolni döntéseiben, akik azonban rögtön lelépnek, amint baljós hangulatot szimatolnak. Nekrotzar és kísérete ez után a hercegi palotából kívánja levezényelni a világ végét. Nagy lakomát csapnak, de a halál angyala úgy berúg, hogy elmulasztja a nagy eseményt: ilyen állapotban nem lehet kipusztítani az emberiséget, pedig a polgárok már a mennyben hitték magukat.