Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Culture Abuse borzasztóan egyszerűen fogja fel az életet. Saját bevallásuk szerint is ők csak pár srác San Franciscóból, akik piálnak, drogoznak és mellesleg írnak pár riffet meg koncerteznek. Az a pár riff viszont elég jó. A Perfect Light című daluk mindenesetre megfelelően szórakoztató. Van klip is hozzá, ami a fenti hitvallást tükrözi. Van benne nagyon sok pia, nagyon sok drog, illetve feltűnik benne pár himbálózó pöcs is az s&m felvonuláson. A szám amúgy egy kislemez b-oldala, az a-oldalon a Spray Paint The Dog van. Utóbbit nem mutatom most meg, mert nem tették fel, csak az említett klip van itt, illetve a csapat első EP-je, csak, hogy tiszta legyen a kép róluk. Jó kis noise punk, na.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Black Sabbath basszusgitáros legenda nemrég túltolta a kocsmázást és egy kaliforniai pubban őszintén magáénak érezte az ellátóegység fogalmát olyannyira, hogy egy ismeretlen embertársát ellátta ő is rendesen, na nem riffekkel és a Paranoidhoz hasonló dalszövegekkel, hanem leginkább pofonokkal. 65 évesen én például tök boldog lennék, ha még lenne erőm pofozkodni miközben vedelek, szóval maxi respect Geezernek! Természetesen a vandálkodás és a verekedés után a zenész tisztázta a helyzetet, na jó, inkább a gyomrát a detoxikálóban és szabadlábon védekezhet tetteiért a jövőben.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az egyik legjobb Neurosis-lemez a Times Of Grace. Azért nem A legjobb, mert az nekem az 1993-as Enemy Of The Sun. Soha nem volt rám zene akkora hatással, mint amikor az utóbbit hallgattam (nem ismertem előtte a Neurosist). Nem hittem el, hogy ilyen nyomasztás létezik. De ez most mindegy, nem ez a poszt témája, hanem az 1999-es Times Of Grace, ami nekem nagyjából egy szinten van az elődjével, az 1996-ban megjelent Through Silver in Blooddal. A Times Of Grace lemeznek ugyanis van egy párja, szimplán Grace címmel. Ezt is a Neurosis adta ki, csak az ambient alteregója, a Tribes Of Neurot név alatt. A két lemez külön-külön is hallgatható (a Neurosis természetesen jobban), de úgy jön ki a teljes élmény, ha egyszerre indítjuk el őket. A Grace morajlása, zörejei, zajai így pompásan megágyaznak a Times Of Grace lassú, apokaliptikus metáljának. Mindezzel azóta tisztában vagyok, hogy megjelentek ezek az albumok, csináltak is belőle mixet lelkes emberek, de én csalásnak tartottam volna így meghallgatni. Most viszont itt a Deezer és a Spotify. Egyiken megy a Times Of Grace, a másikon meg a Grace. Tényleg jobb így.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az RNR666 koncertsorozata igen fontos állomáshoz ért, hiszen a szervezők régi vágya teljesülhetett, hogy végre el tudják hozni egyik kedvencüket, a montreali garázsrock kulcsfiguráját, Skip Jensent. Az énekes-dalszerző-gitáros Skip Jensen neve a kilencvenes évektől kezdve kezdett forogni a helyi undergroundban: a Scat Rag Boosters trióban kezdte, később a Demon's Claws-ban mint dobos bukkant fel, de Skip Jensen & His Shakin' Feet néven egyszemélyes zenekart is működtetett, majd duót alapított Skip Jensen & Seb Normal fedőnév alatt. Az utóbbi években visszatért a trió felálláshoz és a Skip Jensen Group is így érkezik Budapestre európai klubturnéja részeként. A szuperszonikus rockandrollban utazó Skip egyébként megszállott képregény-készítő is, utóbbiból talán a merch pultnál kaphatunk ízelítőt, előbbiből pedig koncertje alatt.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Harcsa Veronika, Andrew J és Gyémánt Bálint közös munkájának eredményeként nemrég megszületett a Bin-Jip második nagylemeze, a Heavy, amivel a zenekar országos turnéra készül, illetve némileg a határon túlra is. A csapa, és legfőképpen Andrew J producer másfél évig dolgozott az albumon, a zenekar hangzásán, a számok alapjain és szerkezetén, amiket Schram Dáviddal közösen kevert hónapokon keresztül. A Heavy című új hanganyag szinte a közönség előtt készült. Három év kísérletezgetést, folyamatos tökéletesítést követően született meg.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ahogy már többször szóba hoztuk, két, minden nehezítő körülmény ellenére rendületlenül publikáló kiadó tevékenységén kívül alig láthatóan jelennek meg folk és világzenei lemezek, itt-ott legfeljebb váratlanul, valamint esetleg még saját kiadásban - és erre még a végén példát is említünk. Először két Gryllus CD-t, majd pedig néhány Fonóst választottunk – és többek közt párhuzamokat is találtunk, de erről később. A fenti címet nem kell persze túlgondolni, az alább tárgyalt lemezek mostanában jöttek ki ugyan – legtöbbjük 2014 utolsó heteiben -, de piaci-kereskedelmi okokon kívül nem sok egyéb köti őket a téli időszakhoz. Viszont képesek arra, hogy feledtessék a hideg és szürke hétköznapokat, ez felütésnek elég is.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az A38 Hajón pár éve, karrierjének hajnalán fellépett Elektro Guzzi, a kortárs techno egyik legkurrensebb formációja. A dob-gitár-basszusgitár felállású trió nagy trükkje, hogy gyönyörű, okos és magával ragadó minimáltechnót játszik – teljesen analóg hangszerparkkal, számítógépes kütyük nélkül, mindössze néhány alapeffekttel. Ez az Elektro Guzzi, ami a nyáron megjelent legfrissebb lemezét mutatja be az A38 Hajón.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az már annyira nem nagy, hogy a Blue Hellben lesz április 22-én. Hát hová fér majd be az a sok harmincas-negyvenes családapa, akik szökőévente mennek el egy koncertre nosztalgiázni? A Dog Eat Dog is nosztalgiázik majd, illetve ünnepel, idén 25 évesek tudniillik. Ha jól rémlik valamikor évekkel ezelőtt, a Balatone fesztiválon léptek fel utoljára Magyarországon, de nem biztos. Már akkor is csak lestem, hogy még léteznek. Tudni illik a rapes, szaxofonos, hardcore-os, metálos Dog Eat Dog a kilencvenes évek első felében volt a csúcson, akkor volt az a nagy slágerük, hogy Who's The King, akkor futott a bemutatkozó All Boro Kings nagylemezük nagyon. Voltak is vele Pesten, akkor, frissiben. A Biohazard előtt melegítettek a Pecsában a Downset és a debreceni Necropsia mellett. De szép koncert is volt az! A haveromat kidobták a Necropsia után, mert lehányta egy szekus cipőjét. Kezdők voltunk, na. Be is fejezem, mert könnybe lábadt a szemem.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

ez még ugyanaz a szám? / elég lesz már a vonósokból / ez még ugyanaz a szám? / vonósok vonósok vonósok / ez még ugyanaz a szám? / rrrrrííííszpekkkt / rrrocket rrreturrrning / répa retek mogyoró / ez még ugyanaz a szám? / ne már! nem akarok már több hegedűt / ez még ugyanaz a szám? / wow björk, you just dropped the f-bomb at the worst possible place / vonósok / jaj ne! antony hegarty! jaj ne! / ez még ugyanaz a szám? / mik ezek az ütemek egyébként? / vonósok / legyen már vége!!!!!!

Szöveg: DIT
A nagylemez itt érhető el.