Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A napokban mutatt be itt a Lángolón új, Zarathustra című albumát a Sör és Fű, április 22-én, pénteken pedig lemezbemutató-koncertet tart ASAN-dj-k társaságában a Dürerben. Mainstream rapről, producereikről, hatásokról, sikerről és persze maszkjaikról is kérdeztük az inkognitóba bújt srácokat.
Mi az alapvető különbség az első és most megjelent második albumotok között?
Az új lemez témáiban filozófikusabb, szövegekben személyesebb és megfontoltabb, zeneileg is kísérletezőbb, mégis kiforrottabb anyag. Egy koherens, önreflektív, konceptuális lemez, aminek komplexitása reményeink szerint sokadik hallgatás után is képes lesz új dimenzióit megmutatni.
Miként választjátok ki a producereket? Legalább hatásadóként közreműködtek a zenében, vagy vakon bíztok hangszerelésileg Zomblaze, Suhov és társaiban?
Általában minden közreműködés személyes összhang alapján jön létre, ami nyilván a zenei dolgokban való hasonló látásmódot is jelenti. Van, hogy küldenek száz zenét és abból kiválasztjuk azt az egyet, amelyiket a legjobban érezzük, és van, hogy csak nekünk írják - a zenéinken inspirálódva - akár az orrunk előtt. Akármelyik módszer válik is be, sokat alakulnak a beatek is, mire elérik a végső formájukat. Ezek után pedig Imi és Zombi masterelik a zenéket, szóval mindenkivel, aki hozzátett, csapatmunka alakult ki. Így részt veszünk az instrumentálok kialakulásában, mindent megbeszélünk a beatmakereinkel és a közreműködőkkel, akiknek innen is hatalmas köszönet és tisztelet!
Milyen érzés teljes underground státuszban létezni, mégis körülünnepeltnek és kritikusok által rajongott előadóként működni?
Nem szeretjük a hype-ot. Téves következtetéseket vonhat le belőle az ember és fals elvárásokat támaszthat velünk szemben. Annak minden esetben örülünk, ha egy ember fejében célt ér a zenénk, de a cikkek egy nemlétező hírnevet hazudhatnak, míg nálunk az alkotás örömével és közreadásával véget ér a "showbiznisz". A sajtószabadság és a szólásszabadság fontos dolog. A rap alapköve is. De hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem esik jól néha, ha pozitív kritikákat kapunk, vagy, hogy ezáltal több emberhez eljutnak a gondolataink. Viszont néha az egész jelenségünk félreértelmezhetővé válhat emiatt. Másfelől egy szubkultúrának a szubkultúrájáról van szó, ami egyébként véges terhelhetőségű promóciót képes elbírni. Nem érzem azt, hogy a csapból is mi folynánk, de néha már így is sok. Lévén a mentalitásunkkal ellentétben álló dologról van szó. Csak a legjobb zenéket akarjuk csinálni a lehetőségeinkhez képest és átadni azokat a gondolatokat, amikről fontosnak tartjuk, hogy terjedjenek. Nem akarunk nagyobb sikert, mint ami megillet minket, azt szeretnénk, ha célba érne a zenénk és masszív, pozitív változást hozna más emberek életébe akkor is, ha ez nem jelent tömegeket.
Mi a véleményetek a ma mainstream-szinten, rádióban, Pilvakereken nagyon működni látszó könnyedebb hip-hop sikeréről?
Minden nézőpont kérdése. Ahogy az is, hogy a kultúra mennyire rétegelt, mennyire relatív és egyáltalán szabad-e osztályozni azt. Az esztétikai értékekről pedig lehet tankönyvek alapján értekezni, de nem hozza közelebb az igazságot. A nagyobb média megjelenésén támogatott produkciók nagyobb közönségnek szólnak, nagyobb rátában különböző szociális helyzetben élőknek, több korosztálynak egyszerre. Nem tudjuk, hogy mi megy mostanában a rádióban, de hordozhat értéket attól függetlenül, hogy zeneileg vagy megfogalmazásában távol áll tőlünk.
Nem érezzük azt, hogy mást azért kéne megvetnem, mert az önkifejezés más formáját választja, mint mi, ez képmutatás lenne. Abban viszont határozott a véleményünk, hogy az ember legyen őszinte. Akiknek az egyetlen elve a haszon és önmaga, aki visszaél azzal a helyzettel, hogy mainstream előadó és ezért hülyeségekkel, hazugságokkal tömi tele tömegek fejét, az nem okés.
Kik a veletek hasonló attitűdű magyar hip-hop-formációk, producerek, akikre tisztelettel gondoltok vagy akikkel együttműködést terveztek a jövőben?
Mindenkire tisztelettel és békével gondolunk, rengetek jó zenész, producer és MC él Magyarországon. Van, akinek a munkássága már most megkerülhetetlen és sok olyat hallani, akié biztosan az lesz. Nem tudjuk, milyen szempont alapján értelmezzük ez a bizonyos "attitűdöt". Merjük azt hinni, hogy egy egyedi és új dolgot prezentálunk. Sok új arccal és sok régivel érezzük, hogy - bár máshonnan közelítjük meg a dolgokat, más úton, de - ugyanoda találunk. Sok elvi kérdésben hasonlóan vélekedünk. Magyar hatásként, ha hiphopról van szó hivatkozhatunk a Gimmeshotra, az Idő Uraira vagy a Wacuumra. Egyébként meg a punk- és a rockkultúra ért minket erős zenei hatásként. E szövegek szociális érzékenysége vezetett a hiphop - ugyanezzekkel a témákkal foglalkozó, de - szövegcentrikusabb és költőibb vonalához. A dzsesszzene érzékenységét is erős hatásként érezzük, de az inspirációk nagyrésze a zenei világon kívülről érkezik.
Együttműködést nem tervezünk, de sokan vannak zenészek, mc-k, vagy producerek akihez személyes jó viszony fűz és persze fel-felmerül a kérdés, hogy mikor csinálunk már közös számot. Előbb utóbb biztosan sok meg is fog valósulni ezekből, de semmi izzadtság. Szeretjük, ha minden a saját medrében halad.
Rövid idő alatt emblematikussá váltak a maszkjaitok.
Talán a régi idők berögződése, de jobban szeretjük, ha nem ismernek fel minket. Semmiféle képpen nem szeretnénk reklámarcokká válni, személyi kultuszt, sztárbálványokat magunkból, pár száz embernek sem. Azt szeretnénk, hogy az arcunk ne vonja el a figyelmet a zenéről. Több műfajban, művészeti ágban is munkálkodunk, de nem szeretnénk semmilyen árukapcsolást. Azt akarjuk, hogy bármire, amit csinálunk, a minősége miatt figyeljenek oda és ne azért, mert ennek vagy annak a projektje. Szerény srácok vagyunk, akik kerülik a feltűnést, csak sok a mondanivalónk. Akik ismernek, tudják ezt és tudta a törzshelyünk tulaja is, aki megajándékozott minket ezekkel a kocsmában készült maszkokkal.
