Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Folytassuk hát a minap elkezdett klipnézegetést. Igaz, hogy nem túl ismert zenekarok dalai sorakoznak ebben a második eresztésben, de annál izgalmasabb a felhozatal. Nem lenne meglepő, ha a többségük fényes jövő előtt állna. Arról nem beszélve, hogy csak becsúszott egy-két híres zenész ide is, igaz, nem a megszokott formációjával. A képen látható Giraffe Tongue Orchestra pont ilyen, de Ronnie James Dio felbukkanása talán még nagyobb szenzáció. Aki legalább félőrültnek tartja magát, az pedig feltétlenül kössön barátságot a Jinjer, a Moon Tooth, és az Into the Storm videóival.
Kezdjük is a fent említettek közül egy őrületes hangulatot és minőséget produkáló csapattal. A Moon Tooth év elején debütált egy ezerszínű, modern progresszív lemezzel. Néhány név, hogy legyen hova elhelyezni őket: The Mars Volta, Mastodon, The Dillinger Escape Plan, Protest the Hero, Between the Buried and Me. De megvan a saját hangjuk, nem kis részben a funkos-grunge-os dallamokat hozó vokalistának köszönhetően. Ez az erdei menekülős videó nagyon meggyőző, és a hozzá tartozó Igneous dal jól jellemzi az album világát. Extra különlegessége a nyaktörő riffek közül kibukkanó, vidám, slide gitáros rész. Nézzétek, mert hatalmas hiba volna kihagyni:
A 90-es évek második felében atmoszférikus avantgárd metálban maradandót alkotó In the Woods...-ról alighanem senki se gondolta volna, hogy valaha újra összeállnak. Aztán mégis ez történt, és szeptemberben már ki is jön egy új album. Ez itt pedig a második előzetes dal róla, amelyhez egy minimalista, de azért hangulatos videót is összevágtak:
A Giraffe Tongue Ochestra neve totál ismeretlenül hangozhat, bár itt a Lángolón már többször is volt róluk szó. A felállás alapján egyértelműen a szupergroup-kategóriába passzolnak, ugyanis a Dillinger Escape Plan-gitáros Ben Weinman fejéből pattant ki az ötlet, és nem elég, hogy a mastodonos Brent Hinds szegődött mellé másik hathúrosnak, a The Mars Voltában is megfordult Thomas Pridgen ült a dobok mögé. Meg is írtak együtt egy nagylemeznyi komplexen húzós rockdalt, mire némi hercehurca után végül William DuVall lett az énekesük. Szeptember második felében ki is jön az album, és a most már klippel is rendelkező Crucifixion alapján az Alice in Chains frontembere végre igazán magát adhatja. Emellett a zenekari produkciót tekintve is nagyon ígéretesnek tűnik a dolog:
Egyre unalmasabbak ezek az idióta írásmóddal elővezetett znkvrrnwvk. Viszont sokszor elég jó zenét szoktak produkálni a mögöttük rejtőző bandák, és úgy néz ki, ez lesz a helyzet az Oldd Wvrms-szel is. Áprilisban már megjelent a bemutatkozó albumuk, amelyen elég jó blackened sludge-t játszottak, és mindjárt itt a következő. Egy lemezelőzetes új dal már meg is érkezett, ám némi meglepetésre a Délétère stílusilag inkább post-metal. Úgy tűnik, ebben sem rosszak, és a videó is rendben van. Egész szép tájakat láthatunk, mialatt szegény főszereplő hölgy lélekszakadva menekül:
Az ukrán Jinjer nemrég megjelent King of Everything című második lemezét már egy neves kiadó gondozza. Nem véletlenül csaptak le a dekoratív énekesnővel az élen nyomuló csapatra. Bár a mai méregerős mezőnyben közel sem Tatiana Shmailyuknak van a legjobb hangja, viszont nagyon változatosan használja. Jó érzékkel hoz popos dallamokat a komplex zenére, aztán gondol egyet, és kiordítja a földgolyót a Tejútrendszerből. Legalábbis az I Speak Astronomy monumentális videójáról ez az idióta hasonlat jutott eszembe:
Egy jó évtizede még minden bokorból előugrott egy Type O Negative - HIM vonalon mozgó zenekar, mára valahogy felszívódtak. Talán ez kellett ahhoz, hogy az amerikai Bloody Hammers most üdítőnek hasson, bár a Lights Come Alive dal van olyan erős gót sláger, hogy a régi szép időkben is jó eséllyel megállta volna a helyét. Sőt, még egy pár számukba belefülelve az is kiderült, hogy nem is egyszeri véletlennel van dolgunk. A black metalos arcfestés elsőre kicsit furcsának tűnt, de végül is szintén színpadias műfajról lévén szó, miért ne:
Pont a múltkor volt egy addiktív szerekről szóló műsor, amelyben a hozzáértő szakember azt fejtegette, hogy a kávé hiába okoz függőséget, ha egyszer nincs káros hatása. Na, ezt a sludge-os zenét játszó Into the Stormék nagyon másképp látják, és a klipjükben elrettentő bizonyítékokkal is szolgálnak nekünk. Szóval csak óvatosan üljetek a monitor előtt koffeindiétán, mert megnézhetitek magatokat! Vigyázat, csak erős idegzetűeknek:
Az előző etapban is volt egy földöntúli produkció, ott Dimebag Darrellbe sikerült életet lehelni. A mostani ugyan nem hagyományos klip, sőt, hiányzik is a dal eleje, de mindenkinek tudnia kell róla, hogy Ronnie James Dio szelleme megjelent a Wacken színpadán, és elénekelte a We Rockot. Persze sokan naivan azt állítják, hologram volt. Vagy fordítva? Hmm.
Mindenesetre az is előfordulhat, hogy jövőre turnéra indul ez a furcsa képződmény és Dio Disciples nevezetű kísérőzenekara:
Ha ezt olvasod, sikerült a végére érned a posztnak, de mielőtt átugranál a következőre, még gyorsan szavazz egyet:
