Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Voltak, akik kritizálták az In The Woods... előző albumát, de objektív füllel hallgatva a Pure bő két év távlatából is több mint korrekt anyag, a magam részéről legalábbis úgy gondolom, hogy ihlethiányban szenvedő zenészek nem nagyon írnak olyan dalokat, mint a The Recalcitrant Protagonist. A Cease The Day képében most megérkezett a folytatás, és vele az idei év egyik legjobb albuma.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
November 23-án jelenik meg az új In The Woods...-lemez Cease the Day címmel, amiről egy dalt már bemutattunk korábban. Akkor a kolléga azt írta, hogy ugyan az előző lemezt rém unalmasnak tartja, a friss dal alapján ad egy esélyt az újnak, lévén a norvég avantgárd zenekar első három lemeze megkerülhetetlen a műfajban, és még károgás is van az új szerzeményben. Nem ismerjük a kolléga gondolatait az alább bemutatott Respect My Solitude című dalról, szóval most csak úgy pőrén kitesszük ide a friss számot. A lemez mind a nyolc dalát egyébként már hallotta néhány újságíró, akiket a kiadó lelkesen is idéz, merthogy újabb mestermunkáról beszélnek. Mi természetesen nem hiszünk nekik, csak a saját fülünknek.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Cease the Day címmel november 23-án jelenik meg a norvég IN THE WOODS... ötödik nagylemeze. Aki egy kicsit ismeri az avantgárd metal vonalat, az tudja, hogy a zenekar első három lemeze megkerülhetetlen a műfajban, és azt is tudja, hogy az újjáalakulás már nem hozta ezt a színvonalat, lásd előző, Pure című album. A legújabb hanganyag két év alatt íródott és egyfelől sokkal agresszívebb, mint a Pure, másfelől sok visszautalás hallható a dicső múltra - fogalmaz a promóciós beharangozó. Nos, az új dalról (Empty Streets) mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy arcon vág a brutalitásával, ellenben halványan valóban egy-két dallammenet ismerős lehet a klasszikus Heart Of The Ages lemezről. Na meg ugye még károgás is van, hoppá! Mai fejjel is egy rém unalmas lemeznek tartom (kivéve a nyitódal!) a Pure-t, de most jó kedvemben találtak, a hallottak alapján adok egy esélyt az új lemeznek majd. Nektek adja?
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Folytassuk hát a minap elkezdett klipnézegetést. Igaz, hogy nem túl ismert zenekarok dalai sorakoznak ebben a második eresztésben, de annál izgalmasabb a felhozatal. Nem lenne meglepő, ha a többségük fényes jövő előtt állna. Arról nem beszélve, hogy csak becsúszott egy-két híres zenész ide is, igaz, nem a megszokott formációjával. A képen látható Giraffe Tongue Orchestra pont ilyen, de Ronnie James Dio felbukkanása talán még nagyobb szenzáció. Aki legalább félőrültnek tartja magát, az pedig feltétlenül kössön barátságot a Jinjer, a Moon Tooth, és az Into the Storm videóival.