Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ahogy a való, úgy az online univerzumban is vannak íratlan etikai szabályok, melyek megszegését egy szebb világban azonnali internetmegvonással honorálnák. Pl.: Nem posztolunk cikkeket „Amiről a fősodratú média mélyen hallgat” bevezetővel. Aztán nem hívjuk meg ismerőseinket a virtuóz ugandai vibrafonművész, Bernard Butawanga müpás koncertjére annak biztos tudatában, hogy a legkevésbé sem érdekli őket ez az esemény. Továbbá: 2016-ban nem követeljük Derrickes Sepultura-videók alatt Max Cavalera visszatérését. Kiváltképp, ha van némi fogalmunk arról, hogy milyen teljesítményt várhatunk tőle manapság. A telt házas Barba Negra sem bizonyított mást, mint hogy a nosztalgia van akkora úr, hogy behódoljunk neki és félretegyük előítéleteinket. Elvégre nincs az az isten, hogy a húszéves Roots lemez, melyen egy generáció nőtt fel, szarul szólaljon meg élőben! Főleg, ha ott van a színpadon az eredeti Sepultura-tagság fele, a gitártémák nagyrészét pedig a Def Leppard-os Rick Allen is el tudná játszani. Aztán elhúzódott a függöny, és elemi erővel robbant be a Roots Bloody Roots. A hidegrázás egészen a 13. másodpercig tartott, Max ugyanis kb. ekkor gurult be a mikrofon elé.
