Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tavaly ősszel mutattuk be az ék zenekar albumbeharangozó dalát, és akkor azt írtuk, hogy hamarosan megjelenik. A hamarosan az most van, ebben a posztban, ugyanis megjelent az album, amit a zenekar rendhagyóan kommentel is a lejátszó alatt. Nem is húzzuk tovább, mindent meg lehet tudni alább, aki pedig élőben kíváncsi a zenekarra, április 21-én megnézheti őket az Alvárumban az Óriás és a Devil's Trade társaságában.
Steal
Olivér: Tavaly februárban voltam Brugge-ben a barátnőmmel. Mikor hazajöttem láttam, hogy ellopták a bringámat. Akkor írtam ezt a számot. Aztán a lopás mint kifejezés szép lassan más értelmet is nyert. Arról az érzésről szól a dal, amit olykor érzel, ha megosztasz másokkal számodra fontos dolgokat, nyilván máshogy kezelik mint ahogy várod és kicsit azt érzed, hogy megloptak, pedig te adtad oda. Nagyon örültünk neki mikor formát öltött, hogy végre írtunk megint egy rock számot a sok „szomorkodós” helyett.
Ádám: Azt éreztem mikor elkezdtük próbálni, hogy egy Nirvana-alapú dobbal tök jól élne a téma, de szerettem volna valami mást belevinni. Ebből lett ez az érdekes lüktetés, szinte már elektronikus irány.
Olivér: Igen, én eleinte egy kemény rockszámnak gondoltam, aztán disco lett.
Bence: Meg mondjuk le se zártad a biciklidet.
Mountains II
Olivér: Van a Mountains című számunk az első lemezen...
Bence: Ez a második része.
Olivér: ...bármilyen meglepő. Ugyanabban a hangnemben van és ugyanabból a delay presetből indult. Sőt, egyszer próbáltuk a Mountainst és csak tovább jammeltünk. Igazából ez lett az a szám.
Ádám: Elsőre ilyen lett, csak azt még nem vettük föl, úgyhogy gyorsan bekapcsoltunk egy telefont és eljátszottuk még egyszer. Azóta semmi nem változott a dalban. Ja, és ez az első, hogy egy dalunkba került elektromos dob.
Olivér: Régóta szerettük volna, hogy megjelenjen az elektronika, mert amúgy nagy rajongói vagyunk. Vastinál a stúdióban (Vastag Gábor, Sounday Studio) találtunk egy dobgépet, a többi adta magát.
Ádám: Nagyon érdekes szám lett, nincsenek benne ismétlődő részek. Egy baromi hosszú utazás. Elindulsz egy pontból és valahol egészen máshol lyukadsz ki. Nem tudod kiszámítani, hogy hova visz.
Bence: Kicsit olyan mint az első lemezen az Under The Sun volt.
Back To The Ground
Olivér: Ezt egy héttel az első lemez felvétele után írtuk. Hihetetlenül egyszerű dal, de nagyon sokáig nem akart megszületni.
Ádám: Először gitárral kezdődött volna, de az valahogy nem működött.
Olivér: Aztán a stúdióban Bence leült a pianínó mögé és elkezdte játszani. Nagyon megörültünk neki, hogy végre van még egy zongorás számunk.
Golden Days
Olivér: Golden days...
Csabi: Ebben nem szereplek.
Olivér: Mesélj róla. Miért nem?
Csabi: Hát gyerekek, ez volt a koncepció.
Ádám: Na, de most komolyan. A Golden Days már majdnem fölkerült az első albumra is.
Olivér: Sőt, volt már hozzá egy nagyon nem jó szöveg és egy még rosszabb ének téma.
Ádám: Ezt a számot Olivérrel ketten gitároztuk föl. Csináltunk egy demót a próbateremben. Arra gondoltunk, ahhoz, hogy jó telt hangja legyen a gitároknak, a mosdóban kéne játszanunk. Borzalmas lett.
Olivér: Vállalhatatlan felvétel volt.
Ádám: A dalt viszont szerettük. Kicsit föl kellett javítani és kapott új énektémát meg szöveget.
Dark Forest
Ádám: Ez a szám titokban készült. Nem tudtam, hogy veszik. Bent voltam a feljátszóban csörgőzni a Stealre. Aztán csak bent maradtam még dobolni.
Olivér: Elkezdett játszogatni, egyre jobban belemelegedett én meg éreztem, hogy ebből még lehet valami. Gyorsan mondtam a Vastinak, hogy ez piros gomb. Aztán később Ádi csinált hozzá minden effektet.
Ádám: Ja, vannak benne nagyon hátborzongató effektek. Ezeket egy reverb pedállal csináltam amit visszakötöttem önmagába.
Tired
Olivér: Ez sem mai. Két évvel ezelőtt februárban íródott, mikor már nagyon elegem volt a télből, fölismertem egy csomó olyan problémát amivel küszködök az életemben már elég régóta. Elég érdekes lenyomat, így utólag. A lassú öntudatra ébredés első mozzanata, amikor eszedbe jut, hogy fel kéne kelni, de még nincs meg, hogy kell.
Ádám: Szintén egy elektronikusabb jellegű téma. Én az első demót hip-hop néven mentettem el a telefonomon.
Sorry
Olivér: Na, az viszont rock. Ádám írta.
Ádám: Ezt még a Kőbányai Zenei Stúdió portáján írtam. Akkor vettük fel amikor a Februaryt csináltuk. Kicsit szenvedtünk is most a minőségével. Anno még úgy volt, hogy én éneklem, de aztán Olivér verziója jobban sikerült.
Olivér: Először tök másról szólt. Csajoknak íródott, akik nem értik, hogy néha van fontosabb dolgod mint az esti film, aztán eltelt két év és erre lemezre már egy egész más dal került.. Önmagadnak szól, meg a hülyeségeidnek, démonaidnak. Arról, hogy ha valakit vagy valamit nagy nehezen kivetsz az életedből, az utolsó dolog lesz, hogy bocsánatot kérj ezért, vagy sajnáld.
Whatever It Takes
Bence: Néha a próbák végén csak úgy játszogatok még dolgokat, aztán vagy figyel még rá valaki vagy nem. Erre szerencsére pont figyeltek. Aztán Olivér visszavette a gitárját és meg is volt a téma.
Csabi: Erre emlékszem. Mi már kint cigiztünk, aztán mikor hallottuk mit csinálnak, Ádi gyorsan befutott, hogy ezt vegyük föl.
Olivér: Ez is egy olyan dal amit real-time írtunk. Ott helyben születtek a témák és nem változtattunk már rajta túl sokat. Ezek azok a pótolhatatlan pillanatok, amikért boldog vagyok, hogy ezt az egészet csináljuk.
