Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nemrég szűkszavú közlemény jelent meg a Cloud 9+ zenekar Facebook-oldalán:
A hír alapján csak egy sima doboscseréről van szó, amin viszont láthatóan sok rajongó kiakadt, magyarázatot követelt, amit most az eddig csendben lévő másik féltől kapnak meg, természetesen az ő szemszögéből.
Koller Márk a Lángolónak:
Rajongók és zenésztársak is döbbenten fogadták a hírt, hiszen sokak rám asszociálnak először, amikor meghallják a zenekar nevét, holott én egyáltalán nem tartom magam törtető, exhibicionista embernek. Mindig is szerettem a közönséget, vagy még inkább az embereket, mindig is a közönség igénye és a zenekar érdeke alá rendeltem magam. Kicsit most is a közönség tartja bennem a lelket, akik "airdrummernek" hívtak amiatt, mert többször bementem közéjük a teljes felszerelésemmel a kezükbe adva, rájuk bízva magamat. Fontosak a reakciók, nemcsak most, ebben a szörnyű és megalázó helyzetben, hanem ezért is élveztem kifejezetten a social mediaban betöltött szerepem, hiszen hosszú éveken át én írtam például a zenekar összes Facebook-posztját is. Tulajdonképp a "második szócső" voltam az Szivák Zsolt énekes után, akit egykoron én ajánlottam a többieknek, én hívtam a zenekarba. Angol nyelvben gondolkodtunk már az elején is, hiszen közös álmunk volt a nemzetközi színtérre való kijutás, ez volt a legfőbb célunk sok más mellett persze, és szerencsénk volt, Zsolt személyében olyan énekesünk lehetett, akinek az akcentusa ugyan megvan, de kifejezetten jól működik angolszász füleknek is. Egy laza, szerény embernek ismertem meg, illett a csapatba. Örültem, hogy én találhattam rá.
Koller szemszögéből a történet:
2013-ban alakultunk, teljesen a nulláról, barátokként rengeteg munka-, idő- és pénzbefektetéssel. Minden a legnagyobb rendben volt látszólag: idén augusztusban történt a könyöktörésem, a zenekarral megbeszéltük, hogy nem mondunk le emiatt koncertet, 'show must go on’, vallom én is. Helyettesíteni fognak, ebben állapodtunk meg, én is ezt a megoldást támogattam, ami kicsit elhamarkodott gesztus volt a részemről a történtek fényében, hiszen nálunk sokkal nagyobb produkciók mondanak le egész turnékat hasonló szituációban. Azonnal elmentem egy specialistához az Uzsoki kórházba, egy nagyon kedves barátom protezsált be. Szinte azonnal megoperáltak, majd gyógytornára, azzal párhuzamosan dobtanár felügyelete mellett végeztem a gyakorlatokat. Mondanom sem kell, profik kezei között, szigorúan mindent betartva igyekeztem minden porcikammal a mielőbbi felépülésre összpontosítani. Ez idő alatt folyamatos kommunikáció volt köztem és a zenekar között, koncertekre is elmentem, forgatáson is részt vettem. Többek között az AWS és JumoDaddy barátainkkal leforgattuk a közös klipet a Supersize-ban. Óriási élmény volt, reggelig italoztunk és végre újra jól éreztem magam. Ezt követően egy közös megbeszélés alkalmával, amikor jeleztem hogy a gyógytornász és a dobtanár is úgy látja, hogy készen állok újra színpadra állni, közölték velem, hogy ebben az évben már ne üljek dobok mögé, mert rám hosszú távon számítanak, nehogy meghúzzam a kezem, megerőltessem magam, féltenek. A produkciónak ez az érdeke! - ezt próbálták sulykolni. Ezt persze nehéz volt akkor feldolgozni, hiszen erőmön felül teljesítve végigcsináltam egy kőkemény gyógytorna időszakot, végig motiváltnak éreztem magam, következtek volna a teli turné állomások az AWS-sel, amiket már nagyon vártam. Persze nem adtam fel, ekkor már uszodába jártam és keményen edzettem, illetve gyakoroltam otthon a dobomon.
A visszatérésre azonban nem kerülhetett sor:
A srácok lisszaboni koncertjükről hazatérve összehívtak egy találkozót, ahol közölték, hogy “tovább gondolták a dolgokat”, és nem velem kívánják folytatni, hanem a helyettesítésemre kiszemelt beugró dobossal. Ekkor döbbentem rá, hogy ez nem egy szürreális rémálom. Ráadásul néhány napra rá megjelent a velem is leforgatott klip, ahol minden részemet kivágták. Mondanom sem kell, sem én, sem a közönség nem értette az újabb “gesztust”.
Koller arról, hogy miért nem kommunikálta ezt azonnal, amikor december 9-én megjelent a zenekar közleménye:
Szó szerint sokkolt a hír, nem szégyellem bevallani: se enni, se aludni nem tudtam, magamba fordultam.
A jövőről:
Természetesen egy ilyet megemészteni nem lehet soha, egy balesetet követően az ember kiszolgáltatott, de úgy érzem, ami tőlem tellett, mindent megtettem, soha egy jelét nem éreztem annak, hogy engem kirúgnának vagy kirúghatnának bármikor is. Miután a zenekar hivatalosan lekommunikálta két darab mondatban a “távozásom” a közösségi médiában, hihetetlen mennyiségű levelet, hívást kaptam, rajongóktól, zenésztársaktól, barátoktól. Meglepett mindenkit, hiszen követték a koncertekkel párhuzamosan az én rehabilitációmat is, és várták a visszatérő koncertet velem. Ez mindenképpen erőt ad a jövőre nézve, elképesztően hálás vagyok a közönségnek, akik a fellegekig repítettek dobszerkóstul, mindenestül! Nem zártam le ezt az egészet, főleg azok után, hogy így elbántak velem. A rövid hallgatás is azért volt a részemről, mert ez a megalázó szituáció sokként ért.
Ez az egész még most is egy nyitott szituáció, a labda a zenekar tagjainál van. Valamiféle ‘kompenzáció' arról szólna, hogy nekem sok évi munkám, hitem, energiám, sőt, az ÉLETEM benne van, nem csak hogy eddig, de a jövő érdekében tettem meg mindent, és ezt a jövőt vették el tőlem. Azért akarom nyitva hagyni a kérdést, mert ez most még valóban nyitva van. Ez még egy lezárásra váró dolog. Engem itt váratlanul és nyilvánvalóan komoly sérelem ért. Azt gondolnám, ha valami ilyesmi történik, akkor az amennyire lehet, korrekt módon történjen. Búcsúkoncert, megfelelő anyagi kompenzáció? Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy e tekintetben a labda a zenekar tagjainál van.
FRISSÍTÉS!
A zenekar Facebook-posztban reagált Koller nyilatkozatára:
