Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Amióta Deadpool-kötetek jelennek meg Magyarországon, azon gondolkozom, hogy mennyire van létjogosultsága ezeknek a sztoriknak. Deadpool ugyanis egylövéses történetekben szerepel. Elolvasod és azzal a lendülettel ki is megy belőled az egész, és még ha megfeszülsz sem tudod felidézni, hogy pontosan mit is olvastál az előbb, bár kétségtelenül érzed, hogy jól szórakoztál. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy hol jól, hol nagyon jól.
Van sok karakter a Marvel-univerzumban, amelyik sosem tud igazán megragadni egy on-going sorozatban. Valószínűleg azért, mert nincs bennük annyi szufla. Deadpoolnak sem sikerül, hol elkaszálják, hol újraindítják az „állandó” sorozatát, de egyébként szinte minden hónapra jut legalább egy Deadpool-kiadvány. Vannak olyan elkezdett ötletek, amiket aztán a lehető legjobban megjáratnak. Ilyen pl. a Deadpool-alakulat is, ami Zsémbes Zsoldosból fejlődött ki, hogy aztán valami olyat csináljanak, ami más Marvel-karakterek esetén „nagyon meghatározó sztorinak” számít. Az ilyeneknek mindig van egy felvezető története, amit esetünkben meglepő módon a Fumax ki is adott, pedig ez nálunk nem nagyon jellemző, még akkor sem, ha később a főkötetből kiderül, hogy volt értelme.
Az Ölőhang tipikus csapatösszeszedős előzmény, különálló füzetekből összerakva. Bár ezek is tele vannak a Deadpoolra jellemző marhaságokkal, mégsem annyira szórakoztató olvasni. Van köztük jobb füzet, van köztük rosszabb, de a jobb is inkább azért, mert rendhagyó rajzstílussal készült. Összességében azonban ilyen igényes kiadást nem feltétlen érdemelt volna a dolog. Persze, a Fumax miért is adná lejjebb, ha már megszoktuk tőlük a minőséget?
A felvezetés után jön a nagyfalat, a Deadpool-alakulat. Victor Gischler története valójában hatrészes. Ebben indul el a Deadpool-alakulat, hogy megmentse az Univerzumot. Érdekes ízt ad a kötetnek, hogy a továbbiak inkább tűnnek sallangnak, mint egyenes ági következménynek, amolyan bónusz kalandozást ad a rövid életű kvázi szuperhőscsapatnak. Az első szakaszban a fő irány tehát az Univerzum megmentése, aminek a vége természetesen éppen olyan poénos, mint amit Deadpooltól elvárunk. A második szakasz fő eleme pedig egy bolygó elnyomott népének megmentése, és ez bizony már szinte teljesen izgalommentes, pedig a rajzok itt jobbak.
Biztosan sokan megköveznek ezért, de Rob Liefeld (aki amúgy Deadpool karakterének egyik megalkotója) stílusa ma már irritáló számomra. Sosem felejtem el, amikor kölyökként először találkoztam ezzel a szélesvásznú, baromi túlzó megközelítéssel. El voltam ájulva, mint ahogy a későbbi Image-alapítók (Jim Lee, Mark Silvestri stb.) rajzaitól is. Egyszerűen annyira nagy, annyira letaglózó volt minden kétoldalas vagy egész oldalas rajzuk, hogy a történet nem is érdekelt, csak azokat bámultam, főleg, hogy akkoriban az angol sem ment, de a füzeteket akkor is megszerezte nekem a külföldön dolgozó édesapám. Aztán elég gyorsan el is untam ezeket az egykaptafára készült, és egyre kevésbé hatásos képeket.
Ma már meg tudom fogalmazni, hogy mi zavar bennük igazán: semmi sem indokolja a méretüket, és ez Deadpool esetén világlik ki leginkább. Wade Wilson maszkja kevés esélyt ad az érzelmek kifejezésére, ennek ellenére Liefeld bazinagy közeliken mutatja őt, ahogy éppen mond valamit, ami akár lehetne jelentőségteljes, hogy legyen értelme a kiemelésnek, de nem az. Ráadásul a rajzoló szálkás stílusa miatt a részletesség sem az én ízlésemnek való. Nyilván, minek olvas valaki szuperhős képregényt, ha nem szereti a pózerkedést, de Liefeld rajzai annyira rájátszanak erre, hogy inkább taszít, mint szórakoztat.
Na de a kritikából is elég, különben jönnek a Deadpool-rajongók (vagy maga Deadpool, ahogy a legközelebb szóba kerülő kötetben), és lekaszabolnak. A felvetésre, hogy érdemes-e Deadpoolt megjelentetni Magyarországon, a választ nyilván a vásárlóközönség adja. Azt tippelném, hogy egy nagy IGEN az. Szóval fanyaloghatok én, de be kell látnom, hogy végső soron én sem éreztem pazarlásnak a vele töltött időt, és fel is röhögtem néhány viccen, szóval mindenki aki fogékony az ilyenre: kalandra fel, vár titeket Deadpool és az ő szedett-vedett szuperhőscsapata!
Deadpool-képregények a Fumaxnál
