Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Eljött a karanténban születő dalok ideje, ezért úgy alakult, hogy közös zenét készített a tavaly új szólólemezt megjelentető HS7-tag, Németh Róbert és a Bajdázóból, valamint horhos nevű projektje révén zenészként, és író-költőként is ismert Győrffy Ákos. Egyelőre egy szám, amit hamarosan újabbak követhetnek.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mit csinálsz, ha kiszabadulsz a pszichotikus óceánparti karanténból és haza kell jönnöd Budapestre? És ha hirtelen azt mondják, hogy te szartad ki a hazai hiphopot? Lassan kipusztul a hőseit vesztő, betegen szép industrial? Ambient-elektronikába váltott a költői Jazzekiel? A sánta-clown-punk Ian Dury kisfia mára tényleg züllött, szexi nagypapa lett? Zenei böngészés Prieger Zsolttól.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Magyarország kormányának döntése értelmében, a világméretű egészségügyi veszélyhelyzettel kapcsolatos iránymutatásokat követve elmarad az idén 40. születésnapját ünneplő Budapesti Tavaszi Fesztivál, a régió egyik legfontosabb összművészeti eseménysorozata, ugyanakkor a szervezők mindent megtesznek azért, hogy a jubileumi fesztivál tervezett programjából minél több produkció eljuthasson majd a közönséghez a későbbiekben. Ahogy ők fogalmaztak, a kultúra megőrzése, támogatása és az összefogás talán még sosem volt ilyen fontos. Részletek a hajtás után. (Fotó: Kállai Tóth Anett)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Melody Produkció a GrundRecords gondozásában elérhetővé teszi Bródy János 70 című 2016. április 9-i Arénakoncertjének teljes felvételét. Maradjunk otthon és éljük át újra a koncert hangulatát! Bő két órányi videó a hajtás után!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A kilencfős, igazi egyéniségekkel teli Wu-Tang Clan mezőnyéből kiemelkedni már önmagában is szép teljesítmény, de a 2004-ben elhunyt Ol’ Dirty Bastard nemcsak a Staten Island-i kultikus rapcsapat, hanem a teljes hip-hop világ egyik legkülönlegesebb, legszabadabb és gyakran legőrültebb alakja is volt egyben. Az Amazon most egy ingyenesen elérhető tizenhét perces minőségi mini-dokumentumfilmmel ünnepli ODB aka A Son Unique szóló debütálásának negyedszázados évfordulóját, az album ugyanis az Elektra gondozásában 1995. március 28-án került a boltokba.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Második EP-jével jelentkezett az anominitásba burkolózó Hajnalpír, akik nyers black metalt játszanak leheletnyi poszt beütéssel, bár lehet, hogy ez az érzet elsősorban a hangsúlyos szerepet kapó torzított basszusgitár használatának köszönhető. Ugyanis a kétszámos, szűk nyolc percnyi terjedelmű anyagban, mely hamarosan egy Haváriával közös, 7"-es spliten is napvilágot lát, nyoma sincs elvágyódó melankóliának, van viszont annál több keserűség, kiábrándultság, meg hasonló vidám dolgok a műfaj legtisztább hagyományainak megfelelőn. A minden ízében underground zenéhez klasszikus magyar filmekből részleteket és saját felvételeket kombináló videóanyag is készült, a folytatásban mindez látható és hallható.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
FRISSÍTÉS: A Rammstein részben megcáfolta a lenti hírt. Annyi igaz, hogy Lindemann egy estét az intenzíven volt az orvosai tanácsára, de aztán jobban lett, így már nincs ott. A koronavírus-tesztje pedig negatív lett.
A POSZT KORÁBBI SZÖVEGE: A Bild magazin írta meg, hogy az 57 éves Till Lindemann nem csak, hogy karanténban van, hanem kétoldali tüdőgyulladással egy kórház intenzív osztályán ápolják. Lindemann március 17-én még Oroszországban koncertezett, ahol a koronavírus ellen úgy védekezett, hogy egy felfújható gömbben adott koncertet. Hazaérkezése után lett rosszul, magas láza volt, és a tüdőgyulladás miatt került kórházba. Egyes értesülések szerint az énekes már nincs életveszélyben. Arról nincs hír, hogy Peter Tägtgren, akivel együtt alkotják a Lindemann zenekart, elkapta-e a fertőzést ezen az orosz turnén.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nehezen szánom rá magam, hogy kendőzetlenül őszinte legyek, mert a Kreator munkássága mindig is közel állt hozzám: nem egy lemezükre, köztük kifejezetten vegyes megítélésűekre is igazi klasszikusként tekintek, címeket azért sem mondok, nehogy bezzegezésként jöjjön le. Viszont érzésem szerint egy ideje már kifejezetten a biztonsági játékra, mondjuk úgy, rajongóetetésre utaznak a fiúk. Ez persze önmagában nem lenne baj, ahogy az sem, hogy sokan hallgatnak szívesen hatezerszer eljátszott riffeket „új dal” fedőnéven, és a csapat elfogult rajongóinak vélhetően nem is lesz gondjuk a most debütált 666 - World Divided című szerzeménnyel, még a butácska szöveg ellenére sem. A magam részéről viszont azt gondolom, hogy pont az olyan meghatározó csapatoktól lehetne elvárni némi kockázatvállalást, akik nem feltétlenül lennének rákényszerülve arra, hogy a lemezírást gyártósorként fogják fel. Persze ez csak egyetlen dal, és ennek is vannak jó pillanatai, például a közepén elhelyezett kórusbetét - bár amikor megérkezett rá az ismét csak közhelyes dobpergetés, megint visszagörbült a szájam széle - szóval ettől még simán lehet reménykedni abban, hogy a következő teljes album azért picit izgalmasabb lesz. Természetesen van szépen fényképezett, profi klip is, érdemes megnézni - van benne sok tűz, meg csöcsök, ezek mindig jól jönnek, ha metálzenekar számára készül videó.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Olyan érzés ezt a dalt hallgatni, mint amikor a filmbeli öreg bokszedző, mondjuk Mickey a Rocky első három részében még visszafordul az ajtóból, és jól képen törli a fiatal tacskót, aki azt hiszi, hogy már mindent tud. Vagy hallani, ahogy Walt Kowalski a Gran Torino végén meggyónja Thaonak, amit még a papnak sem mondott el. Önmagában semmit sem árulnak el róla azok a száraz tények, hogy Bob Dylan nyolc év után most először jelentkezett saját dallal, amelyben majd' tizenhét percen át John Fitzgerald Kennedy meggyilkolásáról énekel, leginkább ráérősen csordogáló zongora és vonós aláfestéssel. Viszont az egészet végighallgatva, elolvasva a szöveget, melyet egy jó fülű kommentelő volt szíves lejegyezni, olyan, mintha a teljes huszadik század intene búcsút Buster Keatonnel, a Beatles-szel, Marilyn Monroe-val, John Lee Hookerrel és a többiekkel. Persze lehet, hogy csak a mostani bizonytalan idők mondatják ezt velem, de akár így van, akár nincs, az biztos, hogy érdemes rászánni az időt. Mutatjuk is a hajtás után!