Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az Amber Smith hiába lép fel hamarosan a Művészetek Palotájában, hivatalosan mégis pihen. A tagok viszont nem, így Poniklo Imre énekes-gitáros is kiad egy szólólemezt, amiről az Éjjelt már lehet hallani a myspace-oldalán, de innen akár le is lehet tölteni jó minőségben. Sőt, videó is van már hozzá, amit először itt a Lángoló Gitárokon láthat mindenki, és ha ez még nem lenne elég, csütörtökön koncert lesz Szegeden a Jugyu Klubban. Mi pedig még pár kérdést is feltettünk Poniklo Imrének a projektjével kapcsolatban.
Elkészült az első kliped, milyen volt a forgatás?
Kimerítő. Augusztus elején forgattuk egy stúdióban, amikor eleve harmincegynéhány fok volt, plusz teljes cuccban gitárral pörögni 7 órán át, ráadásnak a forgatási lámpák is égnek... az nem kifejezés, hogy izzadtunk. Ennek ellenére egy szavam sem lehet, a Hello Sun forgatásához képest, amikor kinn, hóesésben, 1 fokban, egy mélygarázsban azt kellett eljátszani mennyire izzadunk miközben spray-vel imitálták az izzadtságot és szétfagytunk.
Az Angertea igazi kompromisszummentes zenekar. Sem a zenében, sem a csapat körüli egyéb dolgokban nem alkusznak meg, és erre büszkék is. Ennek megfelelően nem is nagyon ismertek, viszont cserébe viszonylag kicsi, de rendkívül stabil, már-már fanatikus rajongói bázisuk van. Amolyan elvont grunge, amit játszanak, és már a harmadik nagylemezük jelent meg idén. Az ezen lévő Endless Fields dalukhoz készítettek legutóbb klipet, amit itt most be is mutatunk a Lángoló Gitárokon, egy terjedelmes, Mihály Gergely énekes-gitárossal készült interjú után.
Az elmúlt pár évben nem bővelkedtünk
Az idén tíz éves Ladytron nemrég a Volt fesztiválon lépett fel Sopronban. Helen Marnie-t, a hűvös hangú skót énekesnőt kérdeztem a nyári turnézásról,
A tavalyi, tömegnyomort kiváltó Justice-buli után most a Balaton Soundra érkezett az amerikai (egész pontosan kanadai) testvér. A MSTRKRFT duó remixeivel és két önálló albumával is komoly hisztit csapott maga körül az elektronikus zenei színtéren, és a szcéna egyik legkomolyabb húzónevévé vált. Fellépésük előtt beszélgettünk európai baltás gyilkosokról, a hiteles zenéről, a zeneiparról és az állandóságról. Komoly témák, bajszos arcokkal.
A svéd Peter Bjorn and John három éve Young Folks című slágerükkel szinte dörömbölt a mainstream popzene kapuján, ami végül kinyílt, de a trió mégsem lépett be; csak bedugták a fejüket, körülnéztek, elmosolyodtak, majd szép csendben becsukták az ajtót és mentek tovább. Tisztában vannak vele, hogy a világ azóta is hasonló slágereket vár tőlük, és csak a pár hónapja megjelent ötödik albumuk (Living Thing) meghallgatása után derül ki, hogy nem dacból nem írnak klasszikus slágereket három éve, hanem egyszerűen unalmasnak találják azt a világot, és inkább instrumentális albumot vesznek fel saját szórakoztatásukra (Seaside Rock), vagy jéghideg, darabos pop albumot, mint a fent említett Living Thing.
Az Art Brut jelenléte a VOLT-on már első blikkre is fejvakargatást idézett elő - kiváló zenekar sok szempontból, a mulatozó, komolytalan, őszinte okosok zenéje, na meg persze a csajaiké, a fesztiválprofilból azonban erőteljesen kilóg. Ez meg is látszott a gyér közönségen, azonban a zenekar nagyobb örömöt koncentrál magában, mint egy békebeli ska csoportosulás. Gyors beszélgetés és a világ megszakértése az énekes Eddie Argos-szal, valamint koncertbeszámoló.