Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Emlékszem, olyan 2000 környékén coming-outolt Kozma Ricsi barátom, első zenekarom kiváló dobosa, hogy mostanában már kicsit fárasztja a metál, és inkább az utolsó George Michaelt hallgatja, ami, higyjem el, baromi jó. Természetesen nem hittem el, hiszen egy húszéves metálgitárosnak senki ne mondja már, hogy egy olyan lemez, amin George Michael mindenféle jazzfeldolgozásokat énekel, jó lehet. Most persze jöhetne az, hogy mára már tudom, mit veszítettem akkor, de egyrészt hihetetlenül kiszámítható lenne, másrészt meg hazudnék is, hiszen maximum periférikus látószögből követtem figyelemmel a munkásságát.
