Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Október 25-én, hétfőn a belvárosi Könyvtár Klubban lép fel az újvonalas country három képviselője, a Drag The River, Austin Lucas (képünkön) és Cory Branan. Utóbbi kivételevél a másik két formáció már többször megjárta Európát, Austin Lucas ráadásul hazánkban is megfordult 2009 nyarán. A punkszíntéren tán ő a legismertebb ráadásul, hiszen a Hot Water Music énekes-gitárosával, Chuck Ragannel közösen lemezt is adott ki, illetve mellékállásban egy crust/punk-zenekarban gitározik, amely Guided Cradle névre hallgat és Prágában székel. A keményebb hangzást mindenesetre hétfő este mellőzik, előkerül az akusztikus gitár és hamisítatlan country/bluegrass/folk zenét kapnak a nézők.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Nördvarn zenekar énekese egy buli alatt úgy volt vele, hogy ugyan hánynia azt kell, de hörögni méginkább, így a két dolgot összekötötte, és ez lett belőle. 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Aki pusztításra vágyik, annak igazán kellemes hétfői program lehet este 9-től az Atari Teenage Riot bulija. 2010-ben már annyira nem lehet komolyan venni a digital hardcore műfaj egyetlen igazán komoly sikert elért előadóit, de a hardcore, rave, gabber, és hasonló mókás stílusokból építkező formáció enélkül is elképesztő energiákat szabadít fel élőben. A március óta újra mozgolódó szörnyeteg új dalokat is játszik (annak ellenére, hogy lemezről eddig még nincs szó), de a lényeg természetesen a '90-es évek legszélsőségesebb bulijainak újraidézése. Az ATR neve ma természetesen a zenei, és ideológiai agyat, Alec Empire-t, a rég vele dolgozó Nic Endot, és Cx KiDTRONiKot takarja, sajnos a 2001-ben elhunyt Carl Crack már nem lehet itt. Felvezetés gyanánt Pándi Balázs egyszemélyes projektjét, a The Saddest Day in Metalt kapjuk. Ha akarjuk, mi is ordibálhatjuk artikulálatlanul az antifasiszta, antikapitalista, bármiféle társadalmi különbségektől hányingert kapó szövegeket, forradalom már valószínűleg nem lesz, hangerő, és vad futkorászás viszont garantáltan.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az Iron Maiden éppen a finnországi Poriban (igen, ott, ahol a jazz-fesztiválokat is rendezik) lépett volna fel a Sonisphere fesztiválon, amikor leszakadt az ég, és olyan vihar támadt a helyszínen, hogy a második számú színpadon éppen fellépésre készülő Mötley Crüe felszerelését szét is kúrta, az a koncert így elmaradt, de a Maident ennél sokkal keményebb, angol fából faragták.

 

Kivárták, hogy elálljon a vihar (két órát csúszott a program), és adtak egy állítólag istenkirály bulit, aminek a közönségéről Ron Smallwood manager a koncert után csak annyit mondott, hogy soha eddig még nem látott ilyet Európában, ennél jobb közönség tán nincs is. Bruce a Wicker Man elején ugrott fel az egyik kontroll-ládára, de megcsúszott és zakózott egyet, de ez kurvára nem zavarta abban, hogy tovább énekelje a nótát. Szombaton a Szigeten mi is megnézhetjük őket, vihart oda is jósolnak.  

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Freak Folk leggizgalmasabb formációja ismét budapesten! A két amerikai nővér által Párizsban életre hívott formáció nem először jár hazánkban, ami nagy öröm azoknak akik szeretik a kicsit bizarr, kicsit rap, kicsit pop, kicsit opera zenei elegyet. A Cocorosie legnagyobb erénye, hogy ezeket az össze nem illő zenéket egybe tudja olvasztani és mindenki által hallgatható módon tudja prezentálni. Aki szeret kalandozni a zenei szférák tengerében és emellett szereti, ha két szuggesztív hölgy a vezető, akkor az ne maradjon otthon július 26-án.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Egy olyan korban, ahol a kapitalizmus ellen prédikáló hardcore énekes is kínos alapossággal szerzi be az amerikai klipekben látott ruhadarabokat és lopva figyeli a koncertjére jött fizetők számát, felbecsülhetetlen értékű egy olyan csak a zenéért élő, hiteles fickó, mint Steve Von Till. Legtöbben a törzsi dobokkal, szintizajokkal, hosszú és minimalista számokkal rendelkező, de pusztító erejű és katarktikus Neurosisból ismerhetik, mely durván annyival súlyosabb, felnőttebb és eredetibb az átlag metal csapatok 99,9%-nál mint a Mulholland Drive a Rémálom az Elm utcában V-nél. Meglepő módon szólómunkája inkább egyfajta megragadó, személyes hangvételű, sötét folkzeneként írható le, a Neurosisban hallott üvöltözés helyett viharvert, mélytónusú énekkel. Az a fajta muzsika ez, amelyet ha a "Hej, Jancsika" helyett hallhattunk volna kiskorunkban, akkor azonnal rákattantunk volna a népzenére. Persze csak akkor, ha depresszióra hajlamosak vagyunk, ugyanis Steve Von Till zenéje a tökéletes komplementere a ska-nak: javarészt lassú, félakusztikus, egyemberes zene, egy kevéske szintivel, csipetnyi dobbal és banjoval. Ezt a bulit tehát mindenkinek ajánljuk, aki szereti a sötétebb hangulatokat, de nem bírja a "kiabálós metalt". Mindenképpen hallgassunk bele a lenti dalokba, és melegen ajánlott letölteni talán legjobb albumát, az If I Fall to the Field-et, melyet ha Johnny Cash írt volna, most mindenki alapműként emlegetne. Mindez július 23-án az A38-on, este 8 órás kezdéssel.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Egy új-zélandi csávó, bizonyos Jamie Woods óriási Metallica-fan, és már évek óta kesergett amiatt, hogy kedvenc zenekara az istennek nem hajlandó ellátogatni hazájába, míg egyszer csak a tettek mezejére lépett, és a helyi Metallica fanclub tagjait mozgósítva elkezdett mindenféle petíciókat szervezni, hogy ezzel csábítsák le az isten háta mögé Hetfieldéket.

Láss csodát, a kampány sikerrel járt (az egyik online petíciót 11 285 rajongó írta alá egy nap), a Metallica jelezte, hogy két bulit is tartanak Christchurchben, szeptemberben. Woods ennek nagyon megörült, de amikor online akart jegyet venni, azzal kellett szembesülnie, hogy az így árusított jegyek már mind elfogytak (a szeptember 21-i koncertre 28, a 22-én tartandóra öt perc alatt). Sebaj, gondolta, majd megveszi a jegyirodában, múlt hét csütörtökön, amikor is az internetkapcsolattal nem rendelkezőknek fenntartott jegyekért lehetett sorban állni. Szegény azonban későn érkezett, és mér nem jutott neki jegy itt sem. Remélhetőleg a zenekar megdobja egy belépővel.   

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Queensryche azon zenekarok közé tartozik, amik pályájuk zenitjén nem jutottak el Magyarországra, vagy ha igen (mint ők), akkor kaptak egy szarul hangosított, délután hat órás előzenekari pozíciót egy Monsters of Rock bulin, 1991-ben. A Seattle-i zenekar 1990-ben, az Empire című albummal és az azt követő Building Empires turnéval ért fel a csúcsra, ez volt kreatív és anyagilag is sikeres korszakuk non plus ultrája, és hiába készítettek egy kiváló lemezt 1994-ben, (Promised Land), az út innen már csak lefelé vezetett. A tegnapi koncert viszont sikeresen visszahozta a hőskort.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Jó programot ajánlunk július 12-én estére: a Petőfi Csarnokban lép fel 2008 után ismét a Queensryche, ezzel (ha jól számolom), már negyedik alkalommal látogatva el Budapestre, isten tartsa meg jó szokásukat. A zenekarról sokan, sokfelé, sok mindent leírtak, így nem prezentálunk élettörténetet, mert minek. A legutóbbi látogatásukkor az Operation Mindcrime I-II-őt turnéztatták meg, és adtak egy nagyon pöpec előadást a PeCsában, aminek különösen az első része és a ráadása sikerült jól, erről itt számoltunk be.