Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kate Nash @ HMV, Oxford Street, London 2010. április 19.

Hétfő délután öt órakor egy Oxford Street-i lemezboltban, új albumát promotálandó, dedikálással egybekötött ingyenes koncertet adott Kate Nash. A bolt hátsó részét kordonokkal zárták le, amelyek mögött, mintegy kétszáz ember várakozott türelmesen. Valahol vicces, hogy míg otthon a Szigeten minden bizonnyal egy előkelő kora esti idősávot is megkapna a nagyszínpadon, addig a saját városában pár száz érdeklődő előtt, hétfő délután lép fel egy lemezboltban.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Secret Chiefs 3 @ A38 Hajó 2010.05.03.

Alig voltunk. Pár ember lézengett a hajó gyomrában, de legalább megnyugodhattam, hogy ez nem lesz olyan sznob-buli, mint az Ulver volt ugyanitt. Akkor majdnem mindenkit fel akartam pofozni, aki csak azért jött, mert "hallotta, hogy menő és/vagy felírták". Ezúttal ez a veszély nem fenyegetett, holott a Secret Chiefs 3 valószínűleg az egyik legizgalmasabb formáció mostanság. A Trey Spruance által vezetett csapat egy igazi olvasztótégely zeneileg. Van itt minden a jazztől a surf rockon át egészen a keleti népzenéig, ami már önmagában is izgalmas egyveleg, de ha ezt megszórjuk egy kis elektronikával és némi illegális cuccal, akkor egy katarzisba hajló előadást kaphatunk.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Red Bull már tavaly is érdekes bulikkal promotálta magát, mikor is két egymással szemben lévő színpadon kellett egymással megküzdenie az épp kiválasztott zenekaroknak, de idén, elsőre még hülyébben hangzó turnét szervezett: Négy egészen eltérő stílusban mozgó zenekart trombitáltak össze, akik gyakorlatilag átszerelés nélkül lépnek fel egymás után, néha belenyúlva egymás dalaiba is. A buliban a Folkfree – Hősök – Superbutt – PASO négyes vesz részt. Biztos nem csak nekem vannak általános iskolai élményeim a rokker – repper – popper trió szembenállásáról. Ez később ugyan elmúlt, de egymásba nem integrálódott: az acélbetétes bakancstól csak rohadás úton megváló metálosok kicsit sem érdeklődnek a wannabe-afroamerikai hiphoposok zenéje iránt, és természetesen az MR2-n szocializálódott bölcsészek sem tudják, milyen jó mulatság is a torzított gitár. A Mixtúra épp ezért nem is csak a zenekarok miatt érdekes, hanem az egész eltérő zenei preferenciákkal dolgozó közönség miatt.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Dropkick Murphys @ Brixton Academy, London 2010. április 18.

A Brixton Academy impozáns csarnoka a hetvenes évek elejéig moziként, kisebb nagyobb szüneteket követően ’81-től pedig koncertteremként működik. A lejtős padlójú nézőtéren elszórva több helyen is korlátok állnak, melyek mögül az ember a színpadtól akár öt-hat méterre is úgy tudja élvezni a koncertet, hogy közben nem kell az életéért küzdenie. A színpad körül és a terem falain díszlet, amely azt az érzést kelti, hogy az ember valójában egy épület belső udvarán áll, a színpad maga pedig egy hatalmas átjáró. Az épület ablakai, amelyek valójában oldalpáholyok, az erkéllyel együtt ma este le vannak zárva. A színpad két oldalán görög stílusú, életnagyságú szobrok tekintenek le a nézőkre, míg a sört és a cidert a terem hátuljában csapolják.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A House of Pain minden idők egyik legnagyobb slágerét írta a Jump Arounddal. Ketten az akkori csapatból az A38-on a La Coka Nostra nevű csapatukkal adtak szemtelenül rövid, 43 perces koncertet.

Az ősz szakállas, napszemüveges és flanelinges Everlast a hardcore hiphop Eric Claptonjaként lassan, becsületes múltjával és popos jelenével a testtartásában rappelt, mert akinek egy olyan megaslágerhez köze van, mint a Jump Around, attól ez is elég. A torkában dörzspapírral rappelő és éneklő híresség a La Coka Nostrával valami komoly, csak számára világos dolgot akar megvalósítani, erre utal, hogy a koncerten többször elmondta: The House of Pain is a hiphop group. La Coka Nostra is a movement. A 43 perces koncert mondjuk akkor legyen egy mozgalom kampánya, aminek középpontjában a hagyomány, a múlt jelenként való tálalása és az erő birtkollása áll.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

New Young Pony Club @ Indie Sauna, Bécs 2010 április 24.

Az It Might Get Loud című filmben sokak szerint nagyon nem rock n’ roll dolog az a rész, amikor Jimmy Page arról nyavalyog, hogy a Led Zeppelin, Yardbirds előtti években, autókban összezsúfolódva, többször a hangszereken aludva, zenésztársaival nem egyszer náthásan kellett utazniuk koncertekre keresztül-kasul Anglián, és akkoriban fontolóra is vette, hogy ha a zenészszakma ennyi megpróbáltatással jár akkor ő köszöni nem kér belőle. Amikor szombaton Bécsben Tahita Bulmer,a New Young Pony Club félvér énekesnője az első szám után kedvesen megkérte az Indie Sauna kis termébe összepréselődött 250-300 fős közönséget, hogy ha lehet ne dohányozzanak mert asztmás, és alig kap levegőt, ezt valószínűleg szintén nem tartották túl rock n' roll dolognak a körülöttem álló osztrák csajok, ugyanis egy vállrándítás után kb. egyszerre gyújtottak rá a következő cigire. Kegyetlen világ. Ennek ellenére a New Young Pony Club új albumának címéhez méltóan (The Optimist) mosolyogva és magabiztosan nyomult tovább a koncertet nyitó Chaos című dal new wave-diszkója után.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Deerhoof, Max Tundra @ Trafó, 2010 április 24.

Ahogy közeledett a nevezetes nap, egyre kevésbé tudtam, mit várjak ettől a koncerttől. Tudtam, hogy Max Tundrát és a Deerhoofot is nagyszerűnek tartom, de mivel alapvetően mindkettő a vicces, önironikus művészkedésre épül, felmerültek kételyek. Komolyan vehették volna magukat, elkezdhettek volna improvizálni, vagy csak egyszerűen felháborodhattak volna, hogy milyen kevés ember kíváncsi rájuk. Utóbbi problémaforrás végül jogtalan lett volna, mert egy jó háromnegyed háznyi lelkes sznob töltötte meg a Trafót.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Adam Freeland @ Merlin 2010. április 23.

Adam Freeland ugyebár közel sem először tekergeti itt a potmétereket, mégis megéri rá rendszeresen eljárni, mert bármikor képet tud róla adni, hogy napra pontosan hol is tart a mainstream elektronikus zene (és itt most nem Nákisékra gondolok). A Merlinbe ráadásul mindig jó járni, mert egyrészt maga a hely is fasza, másrészt pedig mindig szívet melengető érzés szembesülni a ténnyel, miszerint Magyarországon, ha más nem is nagyon, de legalább egy szabad szemmel látható elektro-kultúra kialakult. Ezek azok az emberek nagyrészt, akik tényleg szeretnek zenét hallgatni, és nem szopnak be mindent, amiben sok a basszus.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Give It A Name Festival @ Bécs, Aréna, 2010. április 20.

Az egész úgy kezdődött, hogy VA Superbutt frontember Divízió I-es jégkorong-világbajnokságra megy Szlovéniába szurkolni, én meg akkor ezt kihasználván leugrok vele, bár a hokit nem értem, mert kicsi a korong és a focilabdához edzett szemem azt nem látja jól, dehát van magánéletem is, azt meg gyakran élem arrafele. Ha már útra kel az ember, egy körben letudhat néhány fontos, vagy annak gondolt találkát Bécsben is, különösen, ha a helyszínként megbeszélt Arénában még koncert is van. Az említett találkák ugyan kedd délre mind lemondódtak, de ha már kitaláltuk milyen jó roadtrip lesz ez így, csakazértis vegyük Bécs felé az irányt elsőnek. Az utazás részleteibe most nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy útközben jópárszor feltettük a kérdést: ugyan mi a fészkes fenének megyünk az Arenába, hiszen Ljubljana felé az óriási kerülő, ráadásul feltehetőleg az egyetlen érdekes zenekart, a Story Of The Yeart lekéssük (perszehogy, ráadásul több, mint a felét), a Sum 41 bár vicces, de nem érdekel (nem győztek meg) az AFI meg a remek Sing The Sorrow ellenére szintén hidegen hagy (az új lemezt miután beszereztem, másfél perc után ki is kapcsoltam).

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,6/5) - 1 2 3 4 5