Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Eddig két fejezetben tárgyaltuk (itt és itt) az év második felének legjobb világzenei megjelenéseit, most újabb gyöngyszemekkel gazdagodva nem hallgathatjuk el őket.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A mostani lemezbörzénken valami különös oknál fogva szinte mindegyik kritikaíró lelkendezik, a legrosszabb pontszám 3.5 lett, ami ugye a közepesnél egy kicsivel erősebbet jelent. A végén még kiderül, hogy mégsem annyira reménytelen a zeneipar és jelennek meg 2016-ban is menő lemezek? Na lássuk:
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szerzőink nem voltak túlságosan lenyűgözve az elmúlt időszak lemeztermésétől, ez meg is látszik a mostani kritikákon. Két albumnak sikerült a négyes osztályzatot megszereznie, a többi alatta teljesített. De vajon melyik a jó és melyik a kritikán aluli, az új überprogos Opeth vagy a cukimuki RHCP netán a Magashegyi Underground?
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az internet megölte az internetes lemezkritikákat. Ma már másfél percbe telik megtalálni a legfontosabb háttér-információkat, öt perc letölteni a teljes albumot, egy óra múlva már meg is van az első benyomás, két-három héttel vagy hónappal később pedig a komolyabb vélemény. Minek olvasgatni vadidegen emberek érdektelen okoskodását? Ez nekünk, akik írogatással kötik le a felesleges energiájukat, nem jó, kivéve néhány esetben – mint például a Thy Catafalque új albumánál.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az, hogy egy rock- vagy metálzenekar élén énekesnő áll, ma már messze nem hangzik olyan érdekesen, mint húsz évvel ezelőtt. Az angyali hangon dalolgató, leggyakrabban fekete csipkékben a színpadon vonagló gótikus démonhölgyek mintha kihalófélben lennének, ám helyüket átvették a retro/okkult rock/metál mezőny delejes pillantásokat lövellő tagjai, és minden egyéb stílusban is egyre több a nő a mikrofon mögött. Erre az esztendőre is jutott bőven „énekesnős” lemezből, még a felsorolásuknak sem érdemes nekikezdeni, számuk annyi, mint a magyar celebpartikon feltűnő ízléstelen dekoltázsoké. Sőt, a hátralévő néhány hónap is tartogat jó pár izgalmat. Nemsokára jön a negyedik SubRosa-album, hét év után lesz új Madder Mortem, és az olyan sarlatánságokról se feledkezzünk meg, mint a hirtelen és érthetetlenül népszerűvé váló Blues Pills, amely augusztus elején adja ki
második LP-jét. Róluk garantáltan nem esik szó az alábbiakban, hat másik zenekarról és énekesnőjéről annál inkább.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mielőtt jönne az uborkaszezon és beindul a meggyszedés 130 forint/kg átvételi áron, íme öt friss lemez kritikája. Ahogy az általában lenni szokott ismét nagy a szórás a pontszámokat illetően, és most kivételesen a Volbeat kapta a legkevesebbet a Vektor pedig a legtöbbet, teljesen megérdemelten. Menjetek inkább a kertbe, heverésszetek egy fa árnyéka alatt valami jó könyvvel és hallgassátok közben az alábbi zenék közül azt, amelyik szimpatikus.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
z underground örök és elpusztíthatatlan, tartja a mondás. Ez különösen igaz napjainkban is, amikor 66 percenként jelenik meg új blackmetal(os) lemez, természetesen mindegyik vagy kazettán vagy bakeliten, a tagok saját vérében megfürösztve. A Lángoló Fatemplomok célja nem más, mint a dömpingben kiadott true zenei kavalkádból a legunikálisabbat és a legborzalmasabbakat kiválasztva rendet vágni a szürkeségben. „Tud valaki ajánlani olyan blackmetal-zenekart, akik például a régi Burzum-albumokat idézik, amik vetítik a havas tájakat, ilyeneket?” - merül fel naponta ilyen és ehhez hasonló kérdés az interneten. A válasz: mi tudunk segíteni, de a kiscsoportos foglalkozás egy későbbi időpontban kezdődik. Az LFT oldalain csakis a förmedvények és az antitrendi mocskok burjánzanak majd göcsörtös televénnyel a fekete fémszív köré fonódva. Hajrá!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A White Liest a legkevésbé sem érdekli, merre halad manapság a gitárzene, ők mindenképp a mostaniból akarnak meggazdagodni. Iron & Wine már megint máshogy szólal meg, mint legutóbb tette, és bár nem ez lesz a Nagy Mérföldkő, azért jó kis lemezt dobott össze. A Cloud Nothings igazán hétköznapi srácok igazán hétköznapi zenéje, és ettől lesz szerethető. A Falkenbach halad a megkezdett úton, tehát ismét kielégíti a zsebgermánok igényeit. Feed Me első lemezét adta ki ezen a néven deadmau5 kiadójánál, és sikerült is felülmúlnia főnökét. Ezen a héten is értekezünk.