Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kid Cudi - Indicud
(Wicked Awesome)
Nem vagyok benne egészen biztos, hogy ezt a lemezt mindenképpen ki kellett adni. A zseniális Man On The Moon II: The Legend Of Mr. Rager és a rockoskodó-kísérletezős WZRD után Kid Cudi új albumával kapcsolatban erős hiányérzetem támadt. Az avantgárd hiphopban utazó, ám a mainstreambe ügyesen belesimuló rapper nem rég szakított a Kanye West fémjelezte G.O.O.D. Music brigáddal. Az új matériát hallgatva felötlik, hogy ez a szakítás talán nem is volt olyan barátságos, ahogyan azt tálalták. A bejáratott, ötletes producerek hiánya egyszerűen ordít a lemezről.
A lemezt egy teljesen felesleges instumentális intro nyitja meg. Több mint két perc malmozás után az Unfuckwittable még mindig csak amolyan bevezető. Művészieskedő, űrhajós alap, falcet refrén, némi gitározással megspékelve, de semmi extra. Igazából egészen a harmadik tételig kell várni, hogy beinduljon a dolog. A Just What I Am Daft Punkot idéző refrénje igazi telitalálat, és titkon elkezdünk reménykedni, hogy – ha lassan is –, de azért csak-csak nekilódul a lemez.