Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Rush - Clockwork Angels
(Roadrunner/Magneoton)

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Manowar - The Lord Of Steel
(Magic Circle Music)

A nyolcvanas évekbeli sci-fik 2012-re lázadó háztartási robotgépeket, ufóinváziót és poszt-apokaliptikus fosztogatókat vizionáltak. Ennek fényében sajnos képtelenek vagyunk a krisztusi kegyesség erényével élve megfeledkezni a Manowar és az önirónia intézménye között feszülő ellentmondásról. Igen, kérem, meggyőződésünk, hogy Joey DeMaio rideg tényként veszi tudomásul, ha valamely zenésztársa mellszőrét becsípi az expander a konditeremben

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (2,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Melody Gardot - The Abscence
(Universal/Verve)

A még mindig csak 27 éves amerikai énekes-dalszerző hölgy harmadik nagylemeze részben szakít az eddig tőle megszokott klasszikus jazz-pop hangvétellel. Nekünk, hallgatóknak pedig csak jobb lesz ettől. Melody Gardot buddhista, a humanitárius ügyek lelkes támogatója, valamint a makrobiotikus étrend híve, ami felé amerikai sztárok egyébként ötvenen túl szoktak fordulni (pl. Madonna), mert állítólag sugárzóan fiatalosak és szuperegészségesek lesznek tőle. Hogy ez miért fontos? Egyáltalán nem az, de a sztárszülő gépezet sajnos így működik: felesleges és teljességgel érdektelen bulvárinformációkat szabadítanak rá a hétköznapi emberekre kedvenceikről – csak hogy szimpatikusabbak legyenek. És ilyenkor nem én vagyok az egyetlen, aki felteszi magában a kérdést: adott sztár tényleg tehetséges? Mert ha az, akkor igazán mindegy, hogy mit eszik, és attól mit szarik. Melody Gardot pedig eléggé tehetséges, és ezen se a makrobiotika, se a buddhizmus, se humanitárius ügyek nem változtatnak. Se nem gyengítenek, se nem is erősítenek a dolgon. Semmi közük egymáshoz. Én se leszek jobb vagy rosszabb újságíró, csak mert a panteizmusban hiszek.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Regina Spektor - What We Saw From The Cheap Seats
(Sire Records/Magneton)

Isten tudja már, hogyan is kezdődött el, melyik pillanat lett az elköteleződésé. De ez talán lényegtelen is. A fontos, hogy ő van, hogy újra itt, és azért, hogy az érzéseimben megerősítsen. Nem tudom, ki hogy van vele, de én különösképpen odafigyelek a megérzéseimre. Hallgatok rájuk, és sokat is köszönhetek nekik, kedvenceim egész sorát. Sosem tudom előre, mi az, amire ráharap majd ez a belső ösztön, csak azt, hogy a hatására valamiről, amit akkor még nem ismerek, azonnal tudni fogom, hogy számomra az jó lesz, talán a legjobb.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Cribs - In the Belly of the Brazen Bull

(Wichita Recordings)

A The Cribs egyike a nagy brit indie-robbanás azon maradványainak, akik sohasem váltak szupersztárrá, de nem is tűntek el végleg a süllyesztőben. Lehettek éppen feltörekvő britpopperek, adhattak ki tőlük lemezt nagykiadók vagy nyomhatta velük egy ideig Johnny Marr a Smithsből, igazán senki sem tudta hova tenni őket. A már több mint 10 éves zenekar nemrég jelentette meg ötödik nagylemezét, ami sokak szerint az eddigi legjobb tőlük.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Burzum – Umskiptar
(Byelobog Productions) 

Minden zenei műfajban vannak megkerülhetetlen zenészek, zenekarok. A blackmetalon belül ilyen a Burzum. A szellemi atya Vikernes életútja, múltja, cselekedetei és zenéi minden műfajt szerető ember számára ismertek, az untrue arcok pedig továbbra is Skrillexre fényesítik a bohócot és tudomást sem vesznek a legújabb, Umskiptar című album megjelenéséről. 

A Burzum zenei munkásságát két korszakra lehet osztani: az ifjúi hév, etalon dalcsokrok és a börtönévek utáni kiútkereséses zsengéire. Az előbbibe bármilyen hihetetlen, de a két börtönben készült ambient lemez is beleszámít, míg utóbbit a Belus, Fallen és a From the Depths of Darkness triász elkészülte jelzi. Utóbbi az egyik legérdekesebb az újkori megnyilvánulások közül: a legjobb hasonlat a visszaadott zenei élményre az lenne talán amikor egy fiatalember képes magát szájjal kielégíteni. Önmagának kivételes érzéseket és örömet okoz, de az esetleges kívülállóknak vagy nézőközönség nagy részének heves öklendezéssel jár a performansz. A saját régi dalait ennyire látványosan megerőszakoló, kiherélő művész ritka a műfajon belül.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (3,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Beach Boys - That’s Why God Made The Radio 
(Capitol/EMI)

Amióta Alex Steinweiss, a Columbia Records ifjú művészeti vezetőjének agyából kipattant az illusztrált lemezborító ötlete 1938-ban – azelőtt ugyanis a kiflis zacskó volt a standard –, nincs ember, akiben nem alakul ki legalább egy csipetnyi előítélet arról a lemezről, amit éppen a kezében tart. Most arra kérjük a kedves olvasót, nézze meg alaposan a képet, és alakítsa ki róla a saját előítéletét. Hajtás után eláruljuk, mire gondoltunk mi, és valójában milyen a Beach Boys most megjelent új lemeze, valamint bónuszként az is kiderül, mi köze van ehhez Jon Bon Jovinak.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Fear Factory - The Industrialist
(Candlelight)

Dino Cazares, a Fear Factory nagyravágyó metálgombóca egyszer kvázi földbe állította saját zenekarát. Most éppen azon munkálkodik, hogy másodszor már ne tegye. Az események ennél nyilván bonyolultabbak, de Cazares a metálszíntér egyik legellenszenvesebb figurája volt jó pár évig, nagyzoló nyilatkozatokkal, mindenkinél jobbak vagyunk felfogással. A csúcspont az volt, amikor pornózásba fogott, de ezt hagyjuk, már csak a jó ízlés miatt is. A Fear Factory is többet érdemel a kavarásoknál. 

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Pennywise - All Or Nothing
(Epitaph) 

Pennywise, a bohóc anno legalább oly mértékben felelős volt válogatott gyermekkori traumáinkért, mint Dévényi Tibor vagy a Varjúdombi mesék. Ezzel szemben a Stephen King-karakterről elnevezett zenekar eleinte korántsem gyakorolt ránk ennyire mély benyomást. Csupán egy újabb csoportosulásnak tűntek az Epitaph kiadó deszkás droidhadseregéből, akik a republikánus politikát és a macskaköves utakat emlegették Amerika legégetőbb problémái között. Ám miközben a kaliforniai punk mezőnyből (legalábbis annak második hullámából) egyre inkább kiveszett a lendület, a Pennywise lemezről-lemezre erősebb lett. Olyannyira, hogy utóbbi két-három kiadványukon már nyoma sem volt üresjáratnak. Már csak ezért is nehéz magyarázatot találni rá, hogy Jim Lindberg énekes-gitáros miért épp zenei nézeteltérésekre hivatkozva lépett le. 

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5