Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Clock Opera - Ways to Forget
(Moshi Moshi/Island Records) 

Tipikus zeneiújságíró-betegség (de nevezhetjük egyszerű túlkapásnak is), amikor fellelkesülten azt bírja leírni az egyszeri sajtómunkás egy-egy friss album hallatán a kellemes meglepetéstől égnek meredő tudattal és hajjal: ebből bizony év lemeze lesz! Egy rutinos popújságíró éppen ezért kerüli a szitut, nem beszél csak úgy a levegőbe, igyekszik objektív maradni, mégis, időnként még ő is beleszalad egy-egy komoly megkísértésbe. Ez most éppen egy ilyen helyzet, de nem fogok elnézést kérni a talán túlzott lelkesedésemért – elsősorban is azért, mert a Clock Opera bemutatkozó nagylemeze első osztályú zenei anyagot tartalmaz. 

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (0/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Hives - Lex Hives
(Disque Hives)

A Hives egyike volt a nagy garázsrock-újraélesztő generációnak a kétezres évek közepén. Annak a négy zenekarnak – rajtuk kívül a White Stripes, a Vines és a Strokes - akiket a sajtó sokszor a rock and roll megmentőinek titulált. Rendkívül humorosra vett imidzsük miatt a svédek kicsit kilógtak a sorból, de talán az ő zenéjük a leglendületesebb a négy közül. Öt évvel a legutóbbi Black and White Album után végre itt az együttes ötödik nagylemeze, a Lex Hives.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

High On Fire - De Vermis Mysteriis
(Century Media)

Matt Pike a metálzene egyik élő legendája. Olyan ő a stonernek, mint Lemmy a rock ’n rollnak. Egy elpusztíthatatlan hivatkozási pont, miközben a zenéje az undergroundnál is mélyebben van. A sztóneristennek kikiáltott Sleep, amivel legutóbb Magyarországon járt, csupán néhány lemezzel vette le lábáról a befüvezett rajongóit. Pike viszont, a 2009-ben újjáalakult zenekar mellett, az utóbbi több mint egy évtizedben főprojektnek számító High On Fire kissé lazább, de mindenképpen lendületesebb dolgaival foglalkozik elsősorban.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Saint Etienne – Words & Music by Saint Etienne
(Heavenly Records/Universal)

Az önmagát az AS Saint-Étienne futballklubról elnevező, 22 éve változatlan felállásban teljesítő, az idei Szigeten végre a magyar közönség előtt is bemutatkozó, legfranciább brit hármas (Sarah Cracknell, Bob Stanleys és Pete Wiggs) hét év szünetet követően adta ki nyolcadik nagylemezét. A különös és puritán cím kacsintva üzen a hallgatónak: csupán ennyi az, ami számít, zene és szöveg a hallgatóra gyakorolt együttes hatása, és semmi több. Minden más csak körítés, nagyjából feleslegesnek mondható bulvár és/vagy showbiznisz.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Meszecsinka - Meszecsinka
(NarRator)

Meszecsinka-ügyben több vonalon is elindulhatunk, már ha hajlamosak vagyunk tárgyunkat a gyökerektől felfejteni. Mégis azzal kezdjük, hogy ők nyerték meg tavaly a FolkBeats tehetségkutatót világzenei kategóriában. Akkor elég jó felhajtó erők működtek ez ügyben a médiában, a televízióktól a Facebookig, de nem nagyon tudni, hogy mi égett be ebből a zeneértő közegbe. Ehhez képest a debütáló anyag kicsit későn jött ki, másrészt meg, a dolog kiérlelését illetően nyilván mégsem. Az eredményt hallva valóban nem későn, pont időben, sem zölden nem tálalták, sem a meglöttyenést nem várták be, de erre még visszatérünk.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Flaming Lips - The Flaming Lips and Heady Fwends
(Warner)

Első blikkre úgy tűnik, igen nehéz dolog lehet Wayne Coyne-nak lenni 2012-ben. Ha az ember harminc éven keresztül megszállottan üldözi a meglepő megoldásokat és kiaknázatlan hülyeségeket, egy idő után jó eséllyel olyan válaszúthoz érkezik, ahol két opció marad: vagy széttárja a kezét, mondván elfogyott a bűvésztrükk, kiürült az ingujj, én is csak egy unalmas csóka vagyok, vagy komplett hülyét csinál magából, és szép lassan kínossá válik a túlbuzgósága, esetleg megtér és mindenféle irónia nélkül hablatyol űrlényekről és képzelt alakokról. Ő és a Flaming Lips azonban valami csoda folytán még mindig el tudja kerülni ezt a pontot, és bár a zenekar érezhetően egyre inkább csapong, az idei Record Store Day alkalmából, limitált példányszámban, csak bakeliten megjelent lemez a sztárparádéval együtt, és attól függetlenül is kikezdhetetlen vagányság.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Joey Ramone – "...Ya Know?"
(BMG)

Tíz év telt el azóta, hogy kiadták Joey Ramone első posztumusz lemezét a Don't Worry About Me-t. A 2001-ben elhunyt Ramones-frontember eddigi első szólóanyagát egy évtizeddel követi a tegnap megjelent "...Ya Know?", amelyen számtalan hozzá és volt zenekarához közeli ember dolgozott. Mit jelenthet 2012-ben egy Joey Ramone-album? Vajon csak gyors pénzszerzésről van szó, vagy megismerhetjük a punklegenda egy másik oldalát is?

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sigur Rós – Valtari
(EMI)

A Sigur Rós négy évet várt hatodik lemezének kiadásával. Persze eközben is aktív maradt a zenekar, de így utólag bele lehet ebbe azt is látni, hogy az izlandiak is elgondolkoztak rajta, hogyan lehet kimászni abból a csapdából, amit ők maguk állítottak fel. Van nekik ugyebár ez az ábrándos, mindenhol kívülálló imidzsük, amit jobb híján poszt-rocknak csúfoltak, de még ez is jobb megoldás, mint a giccsre fogékony emberek okoskodása a kortárs komolyzenéről. Ez az imidzs először sikereket hozott, mert mindenki fogékony az újdonságokra, mostanra viszont a zenekar maga sem nagyon tud vele mit kezdeni, hiszen már mindent kihoztak belőle.

Szerintünk: (1,5/5)

Szerintetek: (2,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Marilyn Manson - Born Villain
(Cooking Vinyl Records)

Úgy hozta az élet, hogy Slash és Marilyn Manson új lemeze egymás közelében jelent meg, így hát aki a rockzenével az átlagnál kicsit elmélyültebben foglalkozik, vélhetőleg mindkettőt meghallgatta legalább egyszer. Nyilván a stílus összehasonlíthatatlan, de nem ebben különbözik a kettő leginkább. Míg az elsőben élet van, a másikban inkább nihil. Míg az első az újrafelhasznált elemekkel együtt is izgalmas, addig a második a viszonylagos változatosság ellenére is unalmas. Slash hallhatóan hisz abban, amit csinál, Manson pedig nem hisz semmiben. Ha ezt az életérzést akarta átadni, az sikerült. Kérdés, hogy ki vágyik a semmire.

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (3,9/5) - 1 2 3 4 5